„A védőnők feladata a prevenció, aminek nagyon sok színtere van – mondja Gitidiszné Gyetván Krisztina. – Már a gyermekvállalás előtt is tudjuk támogatni a párokat tanácsadással, tudatos családtervezési technikákkal, de sajnos kevesen veszik igénybe ezen szolgáltatásunkat. Illetve a második, harmadik gyereknél már tudják a szülők, hogy a kis testvér tervezésekor is fordulhatnak hozzánk.”
A családtervezés után a területi védőnői munkában a következő állomás a várandósság, majd nullától iskolás korukig kísérik a gyerekeket és családokat. Az oktatási intézményekben a területi védőnő munkáját az iskolavédőnő veszi át, aki továbbra is figyelemmel kíséri a gyerekek fejlődését. A családvédelmi védőnők a krízishelyzetben levő anyákkal foglalkoznak, míg a kórházi védőnők a szült, vagy gyerekágyas édesanyákat segítik az első napokban, „hazaadásig”.
Egy védőnő nem a család helyett dönt
„A hozzám érkező várandós kismamáknak gyakran mondom, hogy most is többen vagyunk a tanácsadóban, hisz már az anyaméhben fejlődő magzat is jelen van, illetve bizonyos esetekben a kísérő családtagok is. Ezáltal egy összetett kapcsolatrendszert kell segítenünk. A cél a jó kapcsolat, a bizalmi légkör kialakítása, mert így a szülők, de akár a nagymama is felteszi nekem a kérdéseit, és mindenki egészségfejlesztésével tudok foglalkozni.
Nagyon fontos, hogy egy védőnő nem a család helyett határoz, hanem magas fokú szakmai tudásával, hasznos tanácsokkal segíti a családokat a döntés meghozatalában, és reméli, hogy a család a megfelelő döntést fogja meghozni. Amikor a családot az otthonában látogatom meg, nem az érdekel, hogy hogy néz ki a lakás, ki van-e porszívózva, mosva, vasalva, hanem az a fontos, milyen az anya-gyerek kapcsolat, és a család hogyan működik. Ha azonban a szülői viselkedés negatívan érinti a csecsemőt, kénytelenek vagyunk jelezni.”
Ugyan a fejlett országokban van segítő szakember a családok számára – az északi országok a legjobbak ebből a szempontból -, de általában nem a családok otthonában történik a gondozás, míg Magyarországon a védőnők a várandósság kezdetétől az otthonukban keresik fel rendszeresen az anyákat. Ez egy teljesen másféle viszonyt, más gondozást tesz lehetővé.
Fotó: Neményi Márton
Budapest kontra vidék
Gitidiszné Gyetván Krisztina egy budapesti, kertvárosi körzetben dolgozik védőnőként, és gyakran találkozik azzal a tévhittel, hogy itt csupa jómódú és problémamentes család él. Ám a szakember tapasztalata az, hogy bármelyik körzetbe is megyünk, nemcsak a szociális kérdéseket kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a várandósság alatt, szülés után milyen érzelmi állapotban van az édesanya, mennyire támogató a környezete vagy épp az apa hogyan viseli a változást.
„Vannak kollégáim, akik hátrányos helyzetű településen dolgoznak, nekik más jellegű problémáik lehetnek, mint nekem. Nem könnyebb vagy nehezebb, csak más. Az ország bármely részén általánosan elmondható, hogy a leggyakoribb probléma a családdá válás maga. Ilyenkor normatív krízisről beszélünk, amikor a krízis egy fejlődési folyamat, új stratégiák alakulnak ki, de ez nem könnyű, minden család bizonyos fokig küzd ezzel. Az életünk során több ilyen adódik, de ha támogatást kap benne a család, akkor fejlődni fog. A védőnő feladatai közé tartozik ebben a folyamatban érzelmileg támogatni az anyákat, apákat, gyerekeket.
Manapság sajnos ez tabutéma, mert az interneten terjedő videók idealizált képet mutatnak a leendő szülők számára a szülésről, az anyaságról, az egész folyamatról, és sokan úgy érzik, hogy nem lehet beszélni a negatív érzéseikről.
Régebben ez nem volt ennyire tabu, anyáink mintáit követhettük. Ma a nagyvárosokban nem jellemző, hogy nagy család – testvér, nagyszülők, rokonok – veszik körül az újdonsült édesanyát, pedig régen a bábák szülés után hat hétig a családdal maradtak, főztek és segítettek a szoptatástól kezdve a pelenkázásig mindenben . Most pedig egyedül maradnak az anyák azzal az óriási felelősséggel, hogy életben tartsanak egy csecsemőt.”
Fotó: Neményi Márton
Sok az információ
A védőnő azt látja, hogy az apák egyre jobban bevonódnak már a várandósságba is, és a szülés körüli teendőkbe is, de a családfenntartó szerep miatt nem tudnak olyan támogatást nyújtani az anyáknak, mint régen egy nagy családi rendszer.
Nagyvárosokban is és vidéken is jelen vannak az apák a szülésnél, ha szeretnék ezt. Persze nem attól lesz jó apa valaki, mert ott van a szülésnél, hanem azért, mert lehet rá számítani támaszként.
A védőnőhöz érkező kismamák nagyon jól tájékozottak Gitidiszné Gyetván Krisztina szerint: „Rengeteg szakirodalom áll rendelkezésre, de nekünk azt kell megtalálni, mi a jó az adott anyának és gyereknek. Vidéken szorosabban dolgoznak együtt a különböző szakmák szakemberei, mint a nagyvárosokban. Az édesapám vidéki háziorvosként is dolgozott, és számára fontos volt, hogy konzultáljon a védőnővel, és megbeszéljék a tanácsadásra érkezett várandósok, gyerekek, családok jelenlegi egészségügyi helyzetét. Budapesten ez máshogy alakul, hiszen itt rengeteg az orvos, védőnő, nőgyógyász akár csak egy körzeten belül is, és az ellátottak száma is sokkal nagyobb, így lehetetlen annyira szorosan együttműködni.”
Felvilágosult szülők
Arra a kérdésre, hogy mennyire felvilágosultak akár a családtervezés, akár a fogamzásgátlás terén az anyák, a szakember azt mondta, hogy nem lát ebben nagy változást a huszonöt évvel ezelőtti helyzethez képest, bár a most húszas éveik végén járó fiatalok mintha már tudatosabban készülnének a szülőségre. Bár a védőnői szakmával kapcsolatban derűlátó és a hivatásának érzi, Gitidiszné Gyetván Krisztina hozzáteszi, hogy azt hiányolja, hogy a védőnői munka során nem kapnak túl sok mentális segítséget a szakemberek. Pedig lelkileg nehéz helyzeteket kell sokszor kezelniük, akár napi szinten is. „Ha például az egyik kismama elveszíti a magzatát, vagy betegen születik a babája, esetleg olyan koraszülött lesz, hogy sokáig azt sem tudni, hogy túléli-e… számtalan ilyen szituációt kell tudni kezelni, meg kell tanulni, hogyan tudjuk érzelmileg támogatni a szülőket. Felemelő, szomorú és félelmetes helyzetekben kell helytállni. Erre nem igazán készítik el a védőnőket, ebben lenne még hova fejlődni, rendszeres szupervízióra lenne szükség. Ez a szakma sokkal nagyobb felelősség, mint azt a kívülállók gondolják.”
