A párkapcsolati normák az elvárásainkra, értékeinkre és elveinkre építkeznek, meghatározzák, hogy mi az, ami elfogadható, kívánatos vagy szükséges egy romantikus kapcsolatban. Ezek a normák, elvárások különböző kapcsolati szempontokat foglalnak magukban, beleértve az érzelmi, fizikai és pszichológiai szükségleteket Mark Travis pszichológus szerint. „A kapcsolati normák segítenek az egészséges határokat tartani, biztosítva, hogy szükségleteinket és értékeinket tiszteletben tartják mások – írja a szakember. – Ha ezek a normák sérülnek vagy csökkennek, az elégedetlenséghez, nehezteléshez és potenciálisan egészségtelen kapcsolati dinamikához vezethet.”
Három jel, hogy túl kicsik az elvárásaid
1. Mentegetés, racionalizálás
Egy párkapcsolatban természetes, hogy az elvárásainkon alakítani kell, kompromisszumokat kell kötni, de a pszichológus szerint ezt csak úgy szabad megtenni, hogy az alapvető értékeink ne sérüljenek közben. „A személyes bizonytalanságok, például az alacsony önbecsülés gyakran arra késztetik az embereket, hogy jelentősen csökkentsék az elvárásaikat, attól tartva, hogy ha túl magasra teszik a lécet, akkor egyedül maradnak vagy nem szeretik őket” – írja a szakember.
Az egyik jellemző hiba, amit ilyenkor elkövethetünk, ha a mérgező viselkedéssel kapcsolatban kötünk kompromisszumot, mert ebben az esetben biztos, hogy sérülnek az alapvető értékeink. A rendszeres tiszteletlen viselkedéssel vagy az elhanyagolással, esetleg a verbális vagy fizikai bántalmazással szemben egyáltalán nem kell kompromisszumot kötni, nem kell megmagyarázni, hogy csak azért volt gonosz velünk a másik, mert épp rossz napja van, hanem az ismétlődő mérgező viselkedés elől menekülni kell. A szakember szerint gyakori, hogy a menekülés helyett azt választjuk, hogy csökkentjük a saját normáinkat, mert azzal el tudjuk kerülni az azonnali konfliktust, hosszú távon azonban ez csak a boldogtalansághoz vezető út lesz.
Forrás: Getty Images
2. A változás reménye
Az egyik gyakori tévhit, ami miatt az elvárásainkat csökkentjük, az a meggyőződés, hogy megváltoztathatjuk a partnerünket. Elnézzük az olyan negatív viselkedésformákat, mint a hazudozás, az érzelmi elérhetetlenség, az ambíció hiánya vagy akár a hűtlenség, és meggyőzzük magunkat arról, hogy elegendő szeretettel és támogatással a párunk végül „meg fog térni”.
„Ahelyett, hogy felismernénk, ki a partnerünk valójában a jelenben, a lehetőségre összpontosítunk, és abba fektetünk energiát, akivé reméljük, hogy válni fog – írja a pszichológus. – Ez a gondolkodásmód azonban irreális elvárásokhoz is vezethet, ami frusztrációt és bizalmatlanságot okozhat, amikor a partnerünk nem változik meg. Ahelyett, hogy megpróbálnánk megváltoztatni egy olyan partnert, aki nem felel meg az igényeinknek, bölcsebb, ha találunk valakit, akit valóban olyannak értékelünk, amilyen.”
3. Egyoldalú erőfeszítés
Egyértelmű jele annak, hogy csökkentettük az elvárásainkat, ha mindig mi teszünk csak erőfeszítést, miközben a párunk következetesen nem törődik azzal, hogy működjön kapcsolat. Ez abból vehető észre, hogy elhanyagoljuk a saját szükségleteinket abban a reményben, hogy a szeretetünk végül viszonzásra talál – de sosem érkezik meg a párunktól az a válasz, amit szeretnénk.
„Elengedhetetlen, hogy áldozatot hozzunk az egészséges kapcsolat fenntartásához, amelyben mindkét fél néha a másik igényeit helyezi előtérbe – írja Travers. – Ha azonban folyamatosan csak az egyik fél hoz áldozatokat, viszonzás nélkül, akkor az rombolja a mentális egészséget, érzelmi kimerültséghez, nehezteléshez és identitásvesztéshez vezethet.”
Ebben a folyamatban rendkívül fontos, hogy ismerjük fel a saját értékünket, és gondoskodjuk a saját igényeinkről a szakember szerint. Az önszeretet felszabadít a viszonzatlan szeretet igénye alól, és képessé tesz arra, hogy olyan kapcsolatot keressünk, amely a kölcsönös tiszteleten és a közös erőfeszítésen alapul.
