Ki ne olvasott vagy hallott volna elfelejtett családi kincsekről, amelyek váratlanul kerültek elő egy-egy költözés vagy lomtalanítás során, és kiderült róluk, hogy vagyonokat érnek? Titkon mindenki abban reménykedik, hogy van valami hasonlóan értékes dolog a nagyi által féltve őrzött dobozok mélyén. A legtöbb dologról, ami előkerül, persze kiderül, hogy leginkább érzelmi értéke van, esetleg egy-egy érdekes, homályos részletet segít tisztázni a családi legendáriumban. Elképzelhető, hogy egy levéltár örömmel átveszi, amennyiben egy történelmi eseményhez kapcsolódó emlékről, például egy naplóról van szó. De lássuk be: kicsi az esélye, hogy valódi kincset találunk, ráadásul minél inkább haldunk az időben visszafelé, annál kevesebb ilyen emlékre bukkanhatunk, mert nem volt olyan könnyű egy írásos dokumentumot vagy egy képet előállítani, mint most, amikor a telefonunk hihetetlen mennyiségű adat rögzítésére és tárolására képes.
Papíralapú emlékek
Egészen a kilencvenes évekig egyáltalán nem volt megszokott, hogy a családoknak van fényképezőgépük otthon, és megörökíthetik a fontos pillanatokat. Generációkon át őrizgettük a műteremben készült, beállított fotókat, és mág annyi minden mást is: a nyaralásból hazaküldött leveleket és képeslapokat, a nagyszülők egymással váltott szerelmes üzeneteit, a hivatalos iratokat a katonakönyvtől a telekkönyvi kivonatokon át a kézzel írt receptes füzetekig. Ezeket nézegetve, lapozgatva felelvenítettük a régi családi történeteket, versenyeztünk, ki ismer fel többet az egyre homályosabb képeken szereplő, egyforma ruhájú és frizurájú emberek közül. Ha valaki meghal, akkor az ő utódai őrzik tovább a dobozokat és mappákat ezekkel a papíralapú emlékekkel.
Fotó: Getty Images
Most már a legtöbb családban akad valaki, aki digitalizálja a régi dokumentumokat és képeket: beszkenneli vagy lefotózza, hogy tovább megmaradjanak akkor is, ha az idő kikezdi az eredeti anyagokat. A technika arra is lehetőséget nyújt, hogy úgy-ahogy restauráljuk ezeket a felvételeket. Azóta zonban nagyot változott a világ: nemcsak a jeles alkalmakkor készülnek rólunk felvéelek, hanem naponta akár többször is. Az arcunk mellett a hangunkat, az írásainkat, a véleményünket is megőrzi a közösségi média. Ezt úgy-ahogy képesek vagyunk kézben tartani, vagy ha mégsem, akkor utólag korrigálni, akár jogorvoslatot is kérni. De ehhez az kell, hogy jelen legyünk, figyeljünk erre.
A mi gyerekeink és unokáink már nem padláson őrizgetett dobozokat fognak örökölni, hanem felhasználóneveket és jelszavakat, amelyeken keresztül elérhető a digitális hagyatékunk.
De megteszünk mindent, hogy ez ne okozzon se kellemetlen perceket, se technikai nehézségeket számukra? Azt sem szívesen gondoljuk végig, mi lesz a lakásunkkal, a kocsinkkal, a ruháinkkal, a személyes tárgyainkkal, ha már nem leszünk; hogyan állunk a digitális lábnyomunkkal, amelybe az utánunk jövők lépni fognak?
Mi az a digitális örökség?
A digitális örökség az az elektronikus formában tárolt információhalmaz, amely valakiről a halála után elérhető marad. Ennek jelentős részét az illető személy társas interakciói és a haláláig saját maga által létrehozott tartalmak adják. Magában foglalhatja közösségimédia-profilokat, az online folytatott beszélgetéseket (e-mailek, chatek, de akár kommentek is), fényképeket, videókat, játékprofilokat, és webhelyeket és blogokat. De a hagyatékhoz tartoznak azok a tartalmak is, amelyeket másokkal közösen hozott létre, vagy éppen róla készítettek mások: a fényképek, amelyeken megjelölték a közösségi felületeken, a róla megjelent cikkek, posztok, mémek, vagy bármilen tartalom, ahol megemlítették vagy hivatkoztak rá.
Ez hatalmas mennyiségű információ, amelyeknek kézben tartása mindenkinek a saját felelőssége, amíg lehetősége van rá – halála esetén azonban az örököseire száll át ez a felelősség, ami nem kis teher és rengeteg plusz figyelmet igényel.
Ráadásul nemcsak mérhetetlenül sok anyagról van szó, hanem mindez folyamatosan és dinamikusan változik is. Míg egy régi dokumentum vagy papíralapú fénykép valószínűleg ugyanazt az információtartalmat hordozza már nagyon régóta, addig egy személy digitális hagyatéka mindenféle szaktudás nélkül könnyedén módosítható, szerkeszthető és megváltoztatható valaki halála előtt, alatt vagy utána is, akár a saját elhatározásából, akár az ő akaratán kívül.
A digitális örökség nemcsak személyes információkból állhat. Vannak olyan munkakörök, amelyekkel együtt jár mások érzékeny adatainak tárolása és kezelése: például egy könyvelő, egy személyi asszisztens vagy egy coach sok olyan adatot tárolhat, amelyeket bizalmasan kezel, de ha valami történne vele, hasznos lenne, ha átadhatóvá válnának ezek az információk annak, aki átveszi a munkáját. Ez már túlmutat az érzelmi értékeken, és komoly problémákat okozhat olyanok mindennapi életében is, akik lazábban kapcsolódnak az elhunythoz.
De bármelyikünkkel megeshet, hogy egy feledékenyebb családtagunk vagy barátunk a biztonság kedvéért náluk tart olyan információkat, amelyeket, ha ő maga elveszít, megkérdezhet. A saját digitális örökségünk így egyáltalán nem biztos, hogy csak ránk tartozik, mert ha rossz kezekbe kerül, többek láthatják kárát!
A Digital Legacy Association nevű szervezet az ilyen kérdések esetén ad támogatást a hozzájuk fordulóknak. A központjuk az Egyesült Királyságban található, de nemzetközi tagsággal rendelkeznek, és egész Európában vanak tagszervezeteik. A jogi segítségtől az érzelmi támogatásig igyekeznek a témával kapcsolatos teljes palettát lefedni. Minden évben tartanak nemzetköz konferenciát is, ahol a szociális ellátásban, az egészségügyi ellátásban, a palliatív és hospice ellátásban dolgozók, a gyászfeldolgozásban segítő szakemberek mellett jogászok és technológiával foglalkozó szakértők is szerepelnek a résztvevők és az előadók között. Magyarországon ez a terület még nagyon kevés figyelmet kap, holott a technológia rohamos fejlődésével már mindenkit érintő kérdésről van szó.
Ne feledkezz meg a digitális lábnyomodról!
Talán kicsit morbidan hangzik, de végrendeletet készíteni olyankor érdemes, amikor az ember még nagyon is él, és nem fenyegeti semmi az életét, hiszen így a legkönnyebb józanul mérlegelni, végiggondolni, mi mindennek van a birtokában, és ezeket a javakat hol látná a leginkább biztonságban. A végrendelet elkészítése egy hosszadamas folyamat, és érdemes hozzá gyakorlottabb szakember segítségét kérni már a végiggondolás során is, mert rákérdezhet olyan dolgokra, amelyekről nem is gondolnánk, hogy érdemes lenne belefoglalni. Ezek közé tartoznak a digitális hagyaték elemei is.
De hogyan is érdemes ennek nekiállni? Az első lépés egy lista az online fiókokról és azok alapvető adatairól, beleértve a fiók nevét, a webhelyet és a felhasználónevét vagy fiókazonosítóját. Ide tartoznak a közösségi mádiafelületek, a játékprofilok, a folyamatban lévő előfizetett online szolgáltatások, banki felületek, webtárhelyek, levelezési felületek, és minden olyan online kényelmi szolgáltatás, amelyhez felhasználónév és jelszó tartozik. Meglepően hosszú lesz a sor, és valószínűleg nem is lehet egy nekifutásra összeírni mindent, de a későbbi meglepetések érdekében érdemes erre időt szánni.
Fotó: Getty Images
Ha ez megvan, jöhetnek a szerzői jogi szempontból érdekes tartalmak! Van bármi kreatív alkotás, zene, vers, videó, fotó, amelynek fontos tudni, hog te vagy a szerzője, és semmiképpen sem szeretnéd, ha más neve alatt jelenne meg bárhol? Ezeket érdemes vagy egy helyre gyűjteni, vagy valamilyen egyértelmű jelzéssel ellátni, a későbbi visszaélések elkerülése érdekében.
Ezután érdemes azt is összeszedni, hosszú távon mit látsz a legszerencsésebbnek, hogyan kezelje az, aki majd átveszi tőled? Mi az, ami megőrzendő, mi kerüljön belőle nyilvánosságra, mi az, amit szeretnél, ha törölnének?
A következő lépés egy vagy több „digitális végrehajtó” kijelölése (praktikus ezt az érintettel is megbeszélni, egyáltalán vállalná-e a feladatot). Itt több szempont is érvényesülhet: van, akit az nyugtat meg, ha elfogulatlan, professzionális hozzáállással kezelik majd a hagyatékát, míg mások szívesebben jelölnek meg olyat, akihez érzelmileg közel állnak. Az mindenképp fontos, hogy bárki is az, legyen technológiai jártassága, ne okozzon nehézséget számára a tartalmak és felületek kezelése.
Sok szolgáltató már helyettünk is előre gondolkodik, érdemes átnézni ezeket a funkciókat! Egyes közösségimédia-platformok, például a Facebook, lehetővé teszi a személyes adatlapok emlékoldallá alakítását. Ugyanez elérhető az Instagram esetében is. Az Apple lehetővé teszi egy vagy több olyan személy megnevezését kapcsolattartóként, akik hozzáférhetnek a felhasználói fiókhoz haláleset bekövetkeztekor. Az illető kap egy felhasználói kulcsot, amelynek segítségével hozzáférést kérhet a szolgáltatótól a halotti anyakönyvi kivonat egyidejű bemutatásával. Ezután három év áll rendelkézésére, hogy megtekintse a fényképeket, üzeneteket és minden egyéb információt, és eldöntse, mi történjék velük. A Google rendelkezik egy olyan funkcióval, amely, ha egy fiókot sokáig nem használ a tulajdonosa, az előre megjelölt személynek vagy személyeknek továbbítja az érkező üzeneteket.
Lehangoló ilyesmikkel foglalkozni? Talán. De aki a digitális hagyatékát időben elkezdi kezelni, az egyáltalán nem biztos, hogy a halálra készül! Mindez arra is jó, hogy tudatosabban használjuk a digitális felületeket, és úgy alakítsuk saját online jelenlétünket, hogy az könnyedén követhető és áttekinthető legyen.
