Utólag nagyon könnyű okosnak lenni, de amikor az ember benne van egy párkapcsolatban vagy házasságban, nem mindig lát tisztán. Épp ezért, nehéz felismerni, melyik volt az a pillanat, ami a szakítás vagy válás kimondásához vezetett, de azok, akik már jó ideje külön váltak az exüktől, megosztották a Huffposttal a saját tapasztalataikat.
Noha lehet, hogy a válaszadók külföldiek, Magyarországon 2023-ban 16 791 válást jegyeztek be, így a témának itthon is van létjogosultsága. A nyilatkozó nők és férfiak minden kertelés meséltek erről a jelentőségteljes felismerésről – talán másnak is hasznos lesz az ő vallomásuk a témában, ugyanis tényleg nagyon különböző indokok miatt érezték, hogy ideje lezárni egy fejezetet az életükben.
Jöjjenek a válaszok
„Mondtam neki, hogy törődőbbnek és figyelmesebbnek kell lenni szexuálisan, ő pedig azt mondta, nem érdekli, hogy elégedett vagyok-e.” – KT O.
Amikor elgondolkodtam rajta, hogy a biztonságom érdekében fegyvert tartsak a párnám alatt. Nevetséges belegondolni most, hogy már túl késő volt. 22 éves házasságom utolsó két éve mentálisan és fizikailag is kimerítő volt. A saját garázsomban éltem és aludtam.
– Amy M.
„Amikor a feleségem azt mondta nekem, hogy túlságosan sokszor mondjuk azt, hogy »szeretlek«.” – Mark A
„Amikor ellenőrzött engem az adóhivatal, mert pénzt nyert szerencsejátékon, de nem mondta el nekem.” – David P.
A 34 éves házasságunkban nem volt dráma. Eltávolodtunk egymástól, és mindketten tudtuk, hogy nem ezt akarjuk. Ő jó ember, én is az vagyok, de egyszerűen nem akartunk többé együtt lenni. Úgy döntöttem, ráhagyom a házat és a tulajdonjogot, mivel nem szereti a változást. 53 éves voltam, és éppen elvesztettem a karomat egy autóbalesetben, így tudtam, hogy meg kell tanulnom így élni. Nincs értelme rákényszeríteni a kötelességre, mert megtette volna, és mi ketten boldogtalanok lennénk. Ő jól van, én is jól vagyok, és a három gyermekünk megérti ezt a döntést.
– Ann A.
Fotó: Getty Images/LordHenriVoton
„Amikor rájöttem, hogy az élet túl rövid és egyben túl hosszú ahhoz, hogy boldogtalan legyek egy olyan személlyel, aki egyszerűen nem volt hajlandó változtatni, növekedni. Hogy jobb lenne egyedül lenni és magammal beszélgetni életem hátralévő részében, mint olyannal lenni, aki feladta magát, és csak kihasznált anyagilag és egyéb módon.” – Bess J.
„Amikor a fiam azt kérdezte: »Anya, miért vagy még mindig vele? Rengeteg hal van a tengerben!«” – Wendy W.
Terápiára jártunk. Felhoztam a házimunka aránytalan elosztását. Ragaszkodott hozzá, hogy a felét megcsinálta. Láttam, hogy elhitte, hogy a felét megtette. Nevetséges volt, de nagyon felkészült arra, hogy 20 percig vitatkozzon a témáról. Elképzeltem a 20 perccel későbbi jövőbeli énemet. 20 perccel idősebb lenne nálam, és fáradt lenne a veszekedéstől, de nem jutna közelebb semmihez, ami bármit is jelentene számára. Ez volt az a pont, amikor tudtam. Nem haladtunk előre a kis kérdésekben, és nem volt reális reményünk a sikerre a nagy kérdésekben.
– Gigi D.
„A férjemmel ugyanabban a cégben dolgoztunk, de különböző irodákban. Úgy döntöttem, hogy találkozom vele az irodájában, mivel korán végeztem a munkával, és megnéztem, hogy a munkanaptárában szerepel-e még aznapi megbeszélés. Megtiltotta, hogy megnézzem a beosztását.” – Jeri S.
„Amikor több mint 25 év és két gyerek után bevallotta, hogy sorozatosan csalt, mert azt hitte, nemi betegséggel fertőzött meg. Pedig nem. Elment. Nekem itt maradtak a gyerekeim – már felnőttek, de még mindig velem vannak –, a házam, és van egy vőlegényem, soha többé nem beszélek vele. Az élet sokkal jobb. Fogalmam sincs, milyen az ő élete. Nem igazán érdekel.” – Heather F.
