Úgy tűnhet, a babák érdeklődve és kíváncsian bámulják a képernyő élénk színeit, vibráló mozgását, de az agyuk nem fogja fel, hogy mit látnak és jelentést sem tudnak tulajdonítani ezeknek a képeknek. Körülbelül 18 hónap kell ahhoz, hogy a gyerek agya olyan szintre fejlődjön, hogy a képernyőn megjelenő szimbólumokat minimálisan elkezdje tudni értelmezni, és hozzárendelje a való világbeli megfelelőjüket, de sokszor még hároméves korban sem mindig tudják befogadni a képernyőn látottakat.
A csecsemőknek és a kisgyermekeknek sokkal inkább a környezetükkel való interakciókra van szükségük, és meg kell érinteniük, meg kell rázniuk, el kell hajítaniuk a tárgyakat. A mobiltelefon ezzel szemben csak arra tanítja meg a kisgyerekeket, hogyan érintsék meg a képernyőt és indítsanak el alkalmazásokat, de ezen készség elsajátítása nem jelent valós tanulást.
Kétéves kor alatt zéró tolerancia
Oké, a gyerek semmit nem tanul a tévézésből, de ha tetszik neki, miért ne nézhetné? Ha csak egy kis tévénézés kell ahhoz, hogy anya ki tudjon teregetni vagy meg tudja főzni a vacsorát, miért ne lehetne?
Egyre több kutatási eredmény igazolja, hogy a kétéves kor alatti képernyőzés tartósan negatív hatással van a gyermekek fejlődésére és tanulási nehézségeket okozhat hosszú távon. „Megzavarja az idegrendszert, túlingerel – mondja dr. Cziniel Mónika, a Semmelweis Gyermekklinika gyermekneurológusa. – Elveszi az időt a szabad játéktól, a világ önálló felfedezésétől, az önindította játéktól, valamint figyelem- és alvászavart is okozhat.” Éppen ezért az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kétéves korig nulla, két- és négyéves kor között pedig legfeljebb napi egy óra képernyőidőt javasol.
A tévézéssel nemcsak az a probléma, hogy mi történik közben, hanem az is, hogy mi nem.
Egyrészt a gyerekek nem mozognak, ami elhízáshoz vezethet. Másrészt nem tanulnak kommunikálni. A szülő közel 1000 szót mond óránként, amikor egy kisgyermek a közelben van. A televízió bekapcsolásával ez a szám 80 százalékkal csökken, a kevesebb szó pedig kevesebb tanulást jelent.
Fotó: Profimedia
A gyerekek úgy vannak programozva, hogy tanuljanak a másokkal való interakciókból, és ezalatt nem csak a beszéd értendő. Amikor a szülő és gyerek egymással kommunikál, az arckifejezések, hangtónusok és a testbeszéd végtelenül gazdag és összetett, és ha a baba képernyőzik, akkor nem tanulja meg értelmezni a nem verbális jelzéseket sem. Ez pedig nagyon fontos lenne a későbbi szociális fejlődése szempontjából.
„A gyereket játszani kell megtanítani”
Egy kisgyerek még abból is sokkal többet tanul, ha a padlón ütögeti a lábasokat vacsorafőzés közben, mint abból, ha ugyanannyi ideig tévét néz. „A gyereket játszani kell megtanítani. Adjunk neki fakanalat és egy műanyag edényt, hogy utánozhasson minket, kerítsünk el neki egy biztonságos játszóhelyet” – folytatja a szakember.
A tévénézés olyan, akár egy mentális gyorskaja – többet árt, mint használ. Ráadásul függőséget is okozhat, és elveszi a helyet az értékes időtöltésektől. „Az olvasott vagy mesélt mese például elengedhetetlen a nyelvi fejlődéshez.
Ha a gyerek tévét néz mesélt mese helyett, akkor szegényesebb lesz a fantáziája és iskolás korára körülbelül egy évnyi hátrányban lesz a nyelvi fejlődés szempontjából azokhoz képest, akiknek minden este 15-30 percet meséltek.
És ha már gyorskaja: azt is érdemes elmondani, hogy egyre több bizonyíték mutat arra is, hogy a táplálkozással kapcsolatos betegségek kialakulásában is szerepet játszik a korai tévénézés. „A komoly evészavarok (értsd anorexia, bulémia) előszobája, amikor a gyermek mesét néz evés közben – figyelmeztet a gyermekneurológus. – Közben nem figyel a saját testére, az éhségérzetére, a jóllakottságára, az evés örömére, az étel ízére, illatára.”
Problémát nem csak a konkrét tévénézés okozhat. Ha „csak” a háttérben megy a tévé vagy a számítógép képernyője, az is késleltetheti a mozgás- vagy nyelvi fejlődést. „A képernyő villogása így is káros, ezért ha megoldható, külön helyiségben legyen a home office és a gyermek játszó, alvó tere. A háttétzajként szóló TV, rádió is felesleges, túlingerlő.” A nagyszülőkkel, rokonokkal való videochatről is az a szakember véleménye, hogy amennyire lehet, minimalizáljuk.
És mi van a fejlesztő jellegű videós tartalmakkal?
A szülők hajlamosak azt gondolni, hogy ha oktató jellegű a tartalom, akkor azzal jót tesznek a gyereknek. A legjobb példa erre a Ms Rachel-jelenség. Az amerikai YouTuber, Ms Rachel az elmúlt néhány évben meghódította a világot: a szülők szentül hiszik, hogy a nő beszélni tanítja a gyerekeiket.
Ms Rachel, igazi nevén Rachel Griffin Accurso, egykori óvodapedagógus és anyuka New Yorkból, videóiban egyszerű szavakat tanít a babáknak úgy, hogy kimondja, elénekli és feliratozza őket, valamint tanulságos dalokat is hallhatunk tőle. Ő és stábja azt állítja, hogy a gyerekek a videók által megtanulhatnak beszélni. Ms Rachel elképesztő sikert arat: 12 millió feliratkozója van, és videóit több mint egymilliárdszor tekintették meg.
Azonban egyre több szakember állítja: nem biztos, hogy olyan jót tesz a gyerekeknek, mint azt állítják. A készítők azt akarják elhitetni a szülőkkel, hogy a tartalom edukációs jellegű, és ebből kifolyólag csak jó lehet a gyereknek.
Az igazság azonban az, hogy ezeknek a videóknak nem az oktatás, hanem a megtekintések növelése, azaz a figyelem lekötése a legfőbb célja. Ez pedig pont a célközönség esetében, a 0-2 éves korosztályban kifejezetten káros is lehet.
Ms Rachel nem az első, aki képernyőn keresztül akarja a babákat tanítani. A 90-es és 2000-es években futó Baby Einstein című amerikai tévéműsor tematikája is nagyon hasonló volt, azonban ezt ma már olyan műsorként emlegetik, amely negatív hatással volt a kisgyermekekre. A kutatások ugyanis azt találták, hogy a gyerekek semmit nem tanultak belőle, sőt! Olyan megállapításra is jutottak, hogy a Baby Einsteint néző gyerekek kevesebb szót tudtak, mint nem tévéző társaik.
A gyermekneurológus sem javasolja a „fejlesztő” vagy „edukációs” címkéval ellátott videók nézését 3 éves kor alatt. „A babák az élő beszédből, énekből, mondókázásból vagy a babanyelv visszautánzásából, tanulnak a legtöbbet, az ezekhez kapcsolt ritmizáló mozdulatok, ringatás pedig a mozgást is fejleszti.”
