Nem mondanánk olyat sosem, hogy régen minden jobb volt, de az tény, hogy az élet egy fokkal egyszerűbben zajlott a családokban a mi gyerekkorunkban. A ‘80-as években – helytelen módon – szinte minden családban az volt a gyereknevelési trend, hogy a gyerekekkel nem kell túlságosan foglalkozni. Mára viszont szegény szülők azt sem tudják, hova kapják a fejüket, olyan szinten sok gyereknevelési módszer és irányzat nő ki a közösségi oldalakból. Most összegyűjtöttük a legnépszerűbbeket, melyekkel 2024-ben találkoztunk.
9 perces szülők
A 9 perces nevelési irányzat szerint a szülőknek három kulcsfontosságú kapcsolódásra kell figyelni a nap folyamán a gyerekkel:
- az ébredés utáni első három percre;
- az iskolából vagy óvodából való hazaérkezés utáni három percre;
- a lefekvés előtti utolsó három percre.
Az elmélet lényege, hogy szánjunk időt arra, hogy csak a gyerekre koncentráljunk, figyeljünk rá, kapcsolódjunk hozzá és szeressük. Az osztatlan őszinte figyelem az, ami aztán erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot – az elmélet szerint mindössze napi kilenc perc alatt. Kivételesen ez nem egy légből kapott nevelési trend, hanem tudományos alapja is van: dr. Jaak Panksepp neurológus nevéhez fűződik, aki leginkább az affektív idegtudomány, vagyis az érzelmek agyi feldolgozásának tanulmányozásával foglalkozó tudományterület kidolgozásáról ismert.
Panksepp a 9 perces elméletet arra alapozza, hogy a kutatások szerint a különleges érintések – mint az ölelés, a csiklandozás vagy a simogatás – pozitív érzelmeket váltanak ki, így a különleges időpontokban adott figyelem is pozitív eredményeket érhet el. Az időpontok persze nincsenek kőbe vésve, de jó támpontok, mert ez a három alkalom az általában, amikor találkozunk, kapcsolatba kerülünk a gyerekkel. De igazából nem a konkrét időzítés számít, hanem az, hogy a szülők biztonságos légkört hozzanak létre a gyereknek, melyben azt érzi, hogy figyelnek rá.
Forrás: Getty Images
Selyemszülők
Idén a sokféle gyereknevelési trend közül kiemelkedett a selyemanya kifejezés, ami a hagyományosabb elvek közül leginkább a megengedő gyereknevelési módszerhez hasonlít. A selyemszülők nem igazán követelnek semmit a gyerekektől és csak ritkán ritkán fegyelmezik őket, mert rendkívül alacsonyak az elvárásaik. Nem annyira a szülei, mint inkább a gyerek barátai akarnak lenni, ebbe a kapcsolatba pedig nem igazán fér bele a konfliktus, amit a gyereknevelés magában hordoz.
Nem elhanyagoló szülők, sőt, lelkiismeretesen gondoskodnak a gyerekeikről és sokat beszélgetnek velük, de nagyjából minden megengednek a csemetéiknek. Nincs korlátozás a képernyőidőben vagy épp a cukorfogyasztásban a gyerekeknek, és nem kell jó jegyeket sem hozni, teljesítménykényszert sem raknak a nyakukba.
A selyemszülők elsősorban nem azért élnek a modern technika lehetőségeivel (mint a tévé, mobil, gyorskaja vagy eldobható pelenka), mert keveset akarnak foglalkozni a gyerekeikkel, hanem azért, mert nem akarnak szétszakadni a sok feladat között, és el akarják kerülni a szülői kiégést.
Ropogós szülők
A selyemszülőkkel teljesen ellentétesen nevelnek a „crunchie” (magyarul: ropogós) szülők, akik minden területen a természetességet követik. A ropogós anyák foggal-körömmel ragaszkodnak az otthonszüléshez a lehető legtermészetesebb körülmények között, gyógyszerek nélkül; szoptatják a gyerekeiket addig, amíg a gyerek el nem választja magát; jellemzően nem engedik képernyők elé a gyerekeket, és gyógyszerek helyett is gyógynövénnyel kezelik őket, ha lehet. A „ropogós szülő” kifejezés, már az 1980-as évektől jelen van angolszász nyelvterületeken, de igazán népszerű az 2020-as években lett.
Ignoráló szülők
Idén kapta fel az egyik közösségi oldal azt a régi nevelési módszert, amiről már egyszer bebizonyosodott az idők során, hogy káros a gyerekekre: az ignorálást. A nevelési irányzat szerint, ha a gyerek helytelen viselkedésére nem figyelünk oda és teljesen figyelmen kívül hagyjuk, akkor majd leáll vele. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a viselkedés a felnőtt figyelmének felkeltésére szolgál – és lehet, hogy tényleg ez a helyzet, de ilyenkor előfordulhat, hogy az a figyelem a felnőtt részéről valóban szükséges a gyerek számára.
A szakemberek szerint különösen káros lehet az ignorálás, amikor kamaszoknál a falcolás, önsértés ellen próbálják használni a szülők.
Ha a kamasz valamilyen módon önsértést követ el, azzal valamilyen sürgős szükségletet üzen a környezetének, amit ha figyelmen kívül hagyunk leszoktató célzattal, akkor az elhanyagolás határát súrolhatjuk.
Nemcsak a kamaszoknál, hanem általában igaz lehet az, hogy a gyerekeknek azokban a pillanatokban, amikor a számunkra elfogadhatatlan viselkedést produkálják, pont nem ignorálásra, hanem kapcsolódásra van szükségük. Ráadásul amikor a felnőttek figyelmen kívül hagyják a gyereket, akkor azt sem tanítják meg neki, hogy milyen készségekre lenne ahhoz szüksége, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyek a helytelen viselkedéshez vezettek.
Fotó: Profimedia
Gumimaciszülők
Azok az anyák lettek idén a gumimacianyák, akik mindenféle korlátozás nélkül öntik a gyerekeikre a gyorsételeket, édességet, chipset – ezek az egészségtelen ételek folyamatosan elérhetők és engedélyezettek a gyerekeknek. A gumimacianyák egyik jellemzője, hogy nem mikromenedzselik a gyerekeik étrendjét, nem követik, hogy milyen tápanyagok kerülnek a gyerekek tányérjára, és a mandulaanyákkal ellentétben nem akarják azt is az irányításuk alá vonni, hogy mit esznek a gyerekek a menzán a suliban.
A gumimacianyák nyitottak az édességekre és nasikra, nem ijednek meg, ha a gyerek ki akarja próbálni a legújabb reklámozott finomságot, hanem vele együtt esznek ők is belőle. Bár ez így elég rosszul hangzik, fontos azért hozzátenni, hogy bár a gumimaciszülők nem korlátozzák az egészségtelen ételeket, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek friss és egészséges ételek a hűtőben, amelyek ugyanúgy választhatók a gyerekek számára.
Vattacukorszülők
Stefano Rossi olasz pszichopedagógustól származik a vattacukorszülő kifejezés, amellyel azokat a szülőket definiálta, akik következetesen kerülik a gyerekekkel való konfliktust, miközben mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a lehető legboldogabbá tegyék a a gyerekeiket. Rövid távon biztos jó a vattacukorszülők gyerekének lenni, hiszen nincs vita, az van van, amit a gyerek akar, és kiszolgálják minden igényét azonnal.
Azért is hívják őket vattacukornak, mert édesek és puhák, akárcsak a vattacukor, amit imád minden gyerek.
Nem vezeti rossz szándék ezeket a szülőket, nem arról van szó, hogy nem foglalkoznak a gyerekeikkel, csak nem akarnak korlátokat állítani a gyerekeik elé. Ez nem feltétlenül vezet jóra, ugyanis korlátok nélkül túl nagy hatalmat kap a kezébe a gyerek, és olyan döntéseket kell meghoznia, amelyekre még nincs felkészülve, mert nem elég érett hozzá.
