„A gyerekeim annyi édességet esznek és annyit kütyüznek, amennyit csak akarnak”

Három éve, mióta megszületett a fiam, még sosem volt olyan, hogy valaki kerek-perec rákérdezzen, mégis milyen gyereknevelési módszer szerint neveljük őt. Hálás is vagyok ezért, mert ha bárki megtette volna, jó sokáig vakartam volna a fejem, mire kénytelen-kelletlen kiböktem volna, hogy fogalmam sincs. Persze, azzal tökéletesen tisztában vagyok, hogy úgy általában hányadán állunk a képernyőidővel (minél kevesebb), a rágcsák, édességek, gyorskaják mennyiségével (minél kevesebb), a közös elfoglaltságokkal (minél több) és a fegyelmezéssel, de hogy az aktuális trendek szerint ezt most éppen minek és hogyan hívják, arról tényleg lövésem sincs.

Tigris, csirkevér, tojáshéj, mandula, selyem, helikopter – ezek nem egy baromi furcsa étel hozzávalói, hanem megannyi gyereknevelési iskola, amik az utóbbi években – hála a különböző közösségi oldalaknak – gyakorlatilag a semmiből kinőve, gombamód szaporodnak, és amik között szülő legyen a talpán, aki ki tud igazodni. Ami 30-40 évvel ezelőtt még kimerült annyiban, hogy egy szülő szigorú vagy épp engedékeny, annak most 2024-ben alsó hangon százféle különböző árnyalata – és ezzel együtt neve is – van, attól függően, hogy a szóban forgó szülő hogyan, mennyire és mivel szeretne részt venni a gyereke nevelésében.

„Ez az ő világuk, hagyni kell őket”

A sokféle iskola között a „selyemanyák” által képviselt nevelési módszer tehát csak egy, és a hagyományosabb elvek közül talán leginkább a megengedő gyereknevelési módszerhez lehetne hasonlítani. A The Cut vonatkozó cikke szerint ezek a szülők nagyon keveset követelnek a gyerekeiktől és csak ritkán fegyelmezik őket, leginkább azért, mert rendkívül alacsonyak az elvárásaik. Inkább a gyerekeik barátai szeretnének lenni, mintsem a szülei, és általában véve kerülik a nevelésből eredő konfliktusokat is, ám mentségükre szolgáljon, hogy ezek a szülők nagy általánosságban igen gondoskodóak és sokat beszélgetnek a kicsikkel.

Az igazán jó szülők ezt a nevelési stílust használják

Az, hogy Alexandra Sabol, a három gyermeket nevelő amerikai tiktoker mennyit beszélget otthon a gyerekeivel, a közösségi oldalra töltött videóiból nem derül ki. Azt viszont büszkén vállalja még a nagy plénum előtt is, hogy selyemanyaként mindhárom gyerekének korlátlan képernyőidőt biztosít: a legidősebb, 8 éves fiának Xboxa és saját tévéje, a 4 éves középsőnek két tabletje van, de jutott saját táblagép a mindössze másfél éves legkisebbnek is. Ami a gyerekek étkezését illeti, az anya ebben is igyekszik a kicsik kedvében járni: reggelire alap az édes gabonapehely, vagy a cukros fánk, főétkezésnek megteszi a gyorskaja, és ha a gyerekeknek ezen túlmenően rágcsálni támad kedvük, van hozzáférésük az édességekkel és rágcsálnivalókkal dugig töltött szekrénykéhez is. Az, hogy Alexandra mindezek mellett nem fordít nagy hangsúlyt a rendrakásra, takarításra se, már tényleg csak hab a tortán.

„Egyedül éreztem magam a sok mintaanyát nézve”

Sabol a Today.com amerikai hírportálnak elmondta, a TikTok-csatornáját annak idején azért kezdte el, hogy az édesanyja se maradjon le az unokák mindennapjairól. Aztán, ahogy telt az idő, a főállású édesanya rájött, valami más, mélyebb célja is van a videóinak.

Alexandra a lapnak elmondta, egy idő után elhatározta, hogy tudatosabban gyártja majd a tartalmat az oldalára. „Olyan édesanyáknak akartam videókat készíteni, akik hozzám hasonlóan etetik, nevelik, szeretik a gyerekeiket – és hozzám hasonlóan néznek ki, nem pedig úgy, mintha egy divatlap oldaláról léptek volna le éppen. Szerettem volna, ha a nézők kapcsolódni tudnak hozzám” – magyarázta, majd hozzátette, miközben a videókra érkező reakciók többsége pozitív, időről időre kap meglehetősen bántó, negatív visszajelzéseket is.

– szaladt ki Alexandrából, aki úgy érzi, ha vékonyabb lenne, senki sem szólna be neki azért, hogy fánkot ad a gyerekeinek reggelire. „Sőt! Pont ellenkezőleg. Még támogatnának is, milyen remekül csinálom. Ezzel szemben, ha én tojást és gyümölcsöt készítek reggelire a kicsiknek, akkor is megkapom, milyen egészségtelen és nemtörődöm vagyok” – panaszolta.

Alexandra a negatív kommentek ellenére sem hagy fel a videók készítésével. Egyrészt – mint mondja – fontosnak tartja megmutatni, hogy létezik a gyereknevelésnek egy lazább, megengedőbb, gyerekközpontúbb válfaja, másrészt mert rengeteg visszajelzést kap hozzá hasonló édesanyáktól. „Rengeteg üzenetet kapok, ami éppen arról szól, hogy én a valóságot mutatom meg, hogy hozzám lehet kapcsolódni – ezek adnak erőt a folytatáshoz” – vallja be, majd hozzáteszi, ettől függetlenül az oldaláról kitörli azokat a kommenteket, amik a gyerekeit, vagy a nevelési módszerét gyalázzák.

Selyemszülő, ropogós szülő és ami a kettő között van

• „Selyemanya vagyok, tehát nem foglalkozom a gyerekeimmel.”
• „Ez az első alkalom, hogy szembetaláltam magam a »selyemszülő« fogalommal, de őszintén, abból, amit itt látok, nekem ez igazából csak egy »lusta« szülő.
• „Te nem selyemanya vagy. Te egyszerűen nem neveled a gyerekeidet.”
• „Az én anyukám is selyemanya volt, és a mai napig nyögöm a következményeit. Azért felnőttként megtanulni, hogyan is élj felnőttként, vagy a főzés alapjait, nem olyan nagyon poén.”

Íme, néhány hozzászólás, ami Alexandra – olykor több tízmilliós megtekintésű – videóira érkezett. Azon túl, hogy tényleg nem túl kedvesek, vagy támogatóak, rámutatnak arra is, hogy a háromgyerekes anya által választott gyereknevelési módszer körül sok a félreértés. A Kidspot.com témában írt cikke rámutat, hogy a selyemszülők elsősorban nem azért élnek a modern technika lehetőségeivel (amilyen a tévé, a mobil, a tápszer, a gyorskaja vagy épp az eldobható pelenka), mert így kevesebbet kell foglalkozniuk a gyerekeikkel. Nem. Azért használják ki tudatosan ezeket a vívmányokat, mert időt és energiát spórolnak velük, így elkerülhetik a kismillió feladattal zsonglőrködő szülőket – amúgy meglepően gyakran – érintő kiégést, és végső soron több minőségi idejük jut a gyerekekre.

Fotó: Getty Images

Nem baj, ha néha éhes vagy frusztrált – Gyereknevelési stílusok a világ körül, amiket igazán eltanulhatnánk más népektől

A selyemszülőkkel homlokegyenest ellenkező módon nevelnek a „crunchie” (szabadfordításban ropogós) szülők, akik, legyen szó a szülésről, a szoptatásról, a játékokról vagy épp a gyógyításról, a természetesség hívei. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Ők azok, akik nagyobb eséllyel szülnek otthon, vagy a lehető legtermészetesebb körülmények között, fájdalomcsillapítás nélkül, szoptatják gyermekeiket addig, míg a gyerek el nem választja magát, használnak textilpelenkát és etetik organikus ételekkel a nagyobb gyerekeket. Nem vásárolnak műanyag játékokat, nincs képernyőidő és betegség esetén a gyógyszerekkel szemben a gyógynövényeknek szavaznak előbb bizalmat. A „ropogós szülő” kifejezés, egyébként már az 1980-as évektől jelen van angolszász nyelvterületeken, de igazán népszerű a 2010-2020-as években lett – köszönhetően az egyre inkább elterjedő környezettudatosságnak.

És hogy mi van azokkal, akik se egyik, se másik típusba se sorolnák magukat szívesen? Nos, 2024-ben már erre is van terminológia. Azokat a szülőket, akik egyszerre ragaszkodnak a természetes módszerekhez és használják a modern technika vívmányait (hogy csak egy érzékletes példát mondjunk: tartanak otthon fa- és műanyag játékokat is), nos, őket a 2020-as évektől kezdve „scrunchie” szülőnek szokás nevezni, és a Kidspot cikke szerint a szülők legnagyobb része ide sorolja magát.