Három női vezető, akik között az összekötő kapocs a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány, amely hisz abban, hogy mindig van lehetőségünk tenni azért, hogy egy jobb társadalomban éljünk – ezért is támogatnak civil szervezeteket, amelyek a közösségek építésével is foglalkoznak.
Az interjúalanyainkkal a női vezetői lét kihívásairól és a közösségépítés fontosságáról, társadalmi hatásairól beszélgettünk. A megszólalóink az idén 10 éves Gyökerek és Szárnyak Alapítványhoz munkatársként, támogatottként valamint támogatóként kapcsolódnak. Különböző módokon, de mindannyian aktívan és felelősen tesznek az alapítvány küldetéséért, azaz egy szolidárisabb és összetartóbb magyar társadalomért:
- Kovács Edit közösségfejlesztő, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány egyik alapítója, kurátor, több civil szervezetben is vezetőként dolgozott, és tanít az ELTE civil tanulmányok szakán.
- Tóthné Dr. Varga Dorottya jogász, vállalkozó, az Egri Közösségi Alapítvány – amely a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány támogatásával, helyiek által létrehozott szervezet – kurátora és aktív tagja, tavaly pedig Év Vállalkozója díjat kapott Egerben.
- Hadházy Ágnes szociológus, aki 1989 óta női vezetőként, közösségfejlesztőként dolgozik, a civil szférába nagy rálátással rendelkezik, és nyugdíjasként is a helyi közösségek ápolásáért tesz minden nap. A Gyökerek és Szárnyak Alapítvány által elindított Női Adományozói Kör aktív támogatója.
Női vezetők és a család
Az egyik legnagyobb kérdés a női vezetői léttel kapcsolatban, hogy a gyerekek, család, háztartás, minden más mellett, hogyan lehet egy nő hatékony vezető? Mert a nők általában nem úgy vezetők, hogy más feladatuk nincs ezen kívül, és a munkájuknak élnek kizárólag, hanem közben ugyanúgy a család középpontjában kell koordinálni a családtagokat és zsonglőrködni az idejükkel. A megszólalóink egyetértettek abban, hogy nem menne a vezetői lét anélkül, hogy a háttérben ne kapnának, kaptak volna segítséget.
Tóthné Dr. Varga Dorottya háromgyerekes anya, akinek a legkisebb gyermeke alig másfél éves volt, amikor belevágott a vállalkozásba, és létrehozott Egerben egy bababarát kávézót, ahol az anyukák és gyerekek egymásra találhatnak. Elmondása szerint nem tudta volna elindítani a vállalkozását, ha a férje nem áll mellette, és nem támogatja – még ha néha kicsit morgolódik is miatta, amikor az anya délutáni vezetői teendői miatt több házimunka hárul rá.
Tóthné Dr. Varga Dorottya
„Átgondolva, az elmúlt hat évben, amióta vállalkozó lettem és beindítottam a kávézót, nemcsak vezetőnek kellett lennem, hanem anyaként, feleségként is meg kellett állni a helyem – mondja Dorottya.
Nagyon nehéz ebben egyensúlyozni úgy, hogy a társadalom még mindig azt várja el egy nőtől, hogy elsősorban anya és feleség legyen, és emellett csinálhat bármi mást, akár vállalkozhat is, de ha otthon nem mennek jól a dolgok, akkor az az anya felelőssége, rajta kérik számon.
Ebből a szempontból én szerencsés vagyok, ahhoz, hogy fel tudjam építeni a vállalkozást a nulláról, kellett a férjem, támogatott ebben. Néha morog miatta, hogy hétvégén dolgoznom kell, vagy délutáni is meetingelek, de azért megteszi, amit meg kell tenni.”
Hadházy Ágnes is egyetért abban, hogy a nők a hagyományos szerepek miatt hátrányból indulnak, ha vezetőként és családanyaként is szeretnének működni. Véleménye szerint ez azért van, mert a nők évszázadok óta a családról és a közösségről gondoskodtak, a férfiak viszont tudták mobilan vinni a vezető szerepeket. Ennek egy következménye a XX. században és manapság is még megfigyelhető férfi túlsúly a vezetők között, holott rendkívül sok képzett nő van már. „Ez egy szemlélet, ami nem sokat változott, hogy a munkamegosztásban kinek hol van a helye – teszi hozzá Ágnes.
Nekem sem ment volna, hogy vezetőként, közösségépítő szakemberként dolgozzak, ha a férjem nem gondolja fontosnak a munkámat, szükségem volt a támogatására, hogy át kellett vállalni feladatokat tőlem a gyereknevelésben, háztartásban. Ő ezt mindig gond nélkül megtette.
Kovács Edit két gyermeke már nagy, 16 és 20 évesek, de amíg kicsik voltak, számára is kihívás volt egyszerre a vezetői és anyai szerepben megfelelni. A válásáig Edit és férje osztoztak abban, hogy mindkettőjük munkájája, karrierje épüljön, de ekkor is sok segítséget kaptak a környezetüktől, családtól, barátoktól, kollégáktól. Nekik együtt, nagy szerepük volt abban, hogy Edit a munkájában és a gyerekek mellett is helyt tudjon állni.
A válás után pedig Edit szerint, a támogató környezeten túl, a gyerekek személyiségének is volt köszönhető az, hogy tudott vezetőként is működni a munkában, míg egyedülálló anyaként is összetartotta a családot.
„Amikor két gyerekkel és három munkahellyel egyedül mentem neki a következő életszakasznak, akkor ez egy nagy döntés volt, hogy a biztonságra fogok törekedni, és minimalistaként fogok élni, tehát lesz egy biztos munkahely, ahol tolerálják, hogy vannak gyerekeim, és értük kell menni, meg tanulni kell velük, meg betegek lesznek, és mindig egy kicsit szabadkozni is kell, hogy van segítség, ne aggódjanak, nem fogok mindig hiányozni a munkahelyemről.
Mindehhez pedig keveset fognak fizetni, mert annyira nem lehet egy anyára építeni, sérülékeny háttérrel jön, a gyerekek eleve rontják a bértágyaláson a feltételeket.
A másik út pedig az volt, hogy úgy döntök, hogy kockáztatok, vállalkozom, több lábon állok, egy kicsit magányosabb, de vagányabb munkáim lesznek, amihez viszont komoly logisztika kell.”
Kovács Edit (Fotó: Gyökerek és Szárnyak Alapítvány)
Edit azt tapasztalta a saját gyerekeinél, hogy az ő vezetői, vállalkozói léte nem ártott nekik, sőt, sokkal önállóbbak és rugalmasabbak lettek, mint a kortársaik, akiknek esetleg nem kellett megtanulni más felnőttekkel együttműködni, akik vigyáznak rájuk, elmenni az anyjukkal a hétvégi, vidéki munkára, már felső tagozatban egyedül elmenni a gyermekorvoshoz az igazolásért, vagy leszaladni a boltba pár zsemléért. Olyan készségeket sajátítottak el gyerekkorukban, amiktől most, kamaszként, felnőttként talpraesettek és kifejezetten jól működnek közösségben.
Női vs. férfi vezetők
A férfi és női természet különbségei megmutatkoznak a vezetői viselkedésben is, bár nem lehet általánosítani Edit szerint, hiszen mindenkinek más a személyisége nemtől függetlenül. Látott már nagyon szigorú női vezetőt, és rendkívül empatikus férfi főnököt is a több évtizedes munkája során. Szerinte a nőkben van egy kevés kompenzálás, gyakran tapasztalta azt, hogy fontosabb a női vezetőknek a perfekcionizmus, a professzionalizmus megmutatása, mint a rugalmasság, vagy az emberi arc a kollégák felé.
Abban Dorottya és Edit is egyetértettek, hogy talán a férfi és női vezetők között az egyik legnagyobb különbséget abban látják, hogy a nők sokkal tovább próbálják megoldani a problémákat, legyen szó egy üzleti kérdésről, vagy egy kollégáról, aki nem megfelelően teljesít. „Én is átéltem, hogy próbáltam egy munkatársat megtartani az utolsókig – emlékszik vissza Dorottya –, amikor már azt érzed, hogy lassan az a kolléga fog elmenni a helyzet miatt, aki a jobb a munkájában, de te még próbálod, hogy még hátha meg tudod oldani a szituációt kirúgás nélkül. De lehet, hogy ez nem feltétlenül a női mivoltunkból, hanem a saját jellemünkből fakad.”
Ágnes egy másik szempontból, messzebbről tekint a női és férfi vezetők különbségeire. Véleménye szerint a női vezetőknek nagyobb teret kellene adni, mert a mai napig túl kevesen vannak, pedig már rég elmúlt az az időszak, amikor az asszonynak a konyhában volt a helye.
„Úgy fogalmaznék, hogy a női szempontok ugyanúgy részét kell képezzék egy szervezet vezetésének, hiszen egymás mellett élünk a földön, férfiak és nők – mondja Ágnes. – Ha csak a teljesítményorientáltság, csak a munkafegyelem, pontos munkavégzés van, az mindenki számára szegényes, szűkös lesz.
A megértés, az odafigyelés női szempontjaival lesz kerek a világ.
Ezért fontos az is, hogy minél több női szervezet legyen, hogy a nők hallassák a hangjukat, elmondják a szempontjaikat, bekerüljenek a döntéshozatalba mindenféle szinten, a legegyszerűbbektől a legbonyolultabbakig. Mert hogy lehetne úgy demokráciában élni, hogyha jelentős csoportok nem tudják hallatni a hangjukat? Nem tudom elképzelni, hogy nők nélkül lehessen egy körültekintő és a jövő szempontját is mérlegelő világképet kialakítani anélkül, hogy ebben a nők a maguk helyén részt vegyenek.”
Társadalmi összefogás
Az interjúalanyainkat nemcsak az köti össze, hogy a maguk területén mindannyian vezetők, hanem az is, hogy aktívan építenek közösségeket, amivel remélik, hogy pozitív társadalmi hatást érhetnek el. Az összefogás kicsiben kezdődik, és ha a közösségek lokális szinten elkezdenek virágozni, akkor az egyéni szinten érezhető jó hatás tovább fog gyűrűzni az egész társadalomra is – ezt a víziót érdemes magunkévá tenni.
Azt gondolnánk, hogy aki közösségépítésre adja a fejét, az biztos olyan személyiség, aki mindig a társaság középpontjában van, de Dorottya esetében ez elég messze áll a valóságtól. A kávézóval az anyaközösség építése volt a cél, ám a saját bevallása szerint sokáig inkább visszahúzódónak számított a társaságban, főleg, ha új közösségbe lépett. A felelősségteljes pozíciók, amelyek során embereket kellett összefogni, mégis megtalálták – legyen szó osztálytitkári feladatokról a giumnáziumban, vagy már anyaként az SZMK vezetése.
„Néha túlzásba is viszem, már annyi közösségnek a része szeretnék lenni, hogy a végén nem tudok hasznos tag lenni – teszi hozzá Dorottya. – El sem tudom képzelni, hogy máshogy gondolkodjak, mint úgy, hogy vissza kell adnom a közösségnek, és hogy egyedül semmire se mentem volna. Ha nem lennének gyerekeim, eszembe sem jutott volna a vállalkozásom ötlete; ha nem lenne férjem, nem tudtam volna elindítani a kávézót valószínűleg – és még számtalan példa van az életemben arra, hogy csak közösségben tudok létezni.”
Fotó: Getty Images
Dorottya tapasztalatai valamilyen szinten mindannyiunk tapasztalatai, az életünk során sokszor szembesülünk azzal – még ha nem is feltétlenül tudatosodik bennünk -, hogy a mögöttünk, mellettünk álló közösség milyen nagy támogató erőt jelent. Lehet az a közösség a szűk családi kör, vagy a sakk klub, ahova hetente járunk, esetleg a fonó, mint régen a faluban az asszonyoknak a hely, ahol tudtak kapcsolódni egymással.
Az elszigeteltség, elmagányosodás az egyik legnagyobb veszély, amely az életünk bármely szakaszában ránk leselkedhet, a saját környezetünkben kicsiben is tehetünk ez ellen, ha csak a szomszédainkkal összeismerkedünk, megteszünk annyit, hogy ha már pont egy földterületen sikerült lakást vennünk, akkor ennek mentén megpróbálunk kapcsolódni a körülöttünk élőkkel.
„A szakmám során több ilyen szomszédsági munkát szerveztem saját környezetben, vagy terepeken, különböző településeken – meséli Edit. – A vidékfejlesztő időszakom is pont erről szólt, hogy az egy helyen élő emberek hogyan tudnak nem feltétlen örök barátok lenni, vagy minden tekintetben értékközösséget vállalni, ugyanannak a focicsapatnak szurkolni, de mégis, a különbözőségek ellenére közös pontokat találni, hogy mi az amiben egymásra vannak utalva, és amiben érdemes együtt dolgozni.”
Ágnes egy friss szempontot hozott a beszélgetésbe azzal, amikor felhívta a figyelmet az idősebb nőkre, akik már nyugdíj után kezdenek aktívan a helyi közösségek építésébe. A szakember tapasztalata szerint ez az aktivitás a mai korra jellemzőbb, és nagy öröm, hogy a friss nyugdíjas nők a közösségre fordítják az energiáikat.
„Nyugdíjas korukra a nők elérnek abba az életkorba, amikor már nincsenek a családi terhek, de van tapasztalat, van tudás, és mindenképpen fontos és alkotó szereplői akarnak maradni a közösségnek.
Nagyon sok nő találta meg a helyét ilyen női közösségekben. Ezek rendkívül változatosak lehetnek, főleg a nőket segítő különböző ötletek, szükségletek és az arra adott válaszok köré szerveződnek.
Most csak az elmúlt egy év alatt láttam sokfélét elindulni, nagyon tetszik a tendencia. Egy apró példa itt vidéken, ahol élek: ez egy kis falu, eljártunk borkóstolókra, a borkóstolókból kialakult egy női kör, akik különböző életkorúak, a 30-astól a 70-esig mindenféle, és azt vettem észre, hogy rendkívül sok közös témánk van. Azt láttam, hogy a fiatalabbaknak nagyon nagy szükségük van arra a tapasztalatra, amit az idősebbek tudnak nyújtani. A különböző évtizedes életkori válságok, életkori szerepek hogyan alakulnak, hogyan változnak, mire számítsanak. Valahogy erre nem kapunk semmiféle kiképzést és felkészítést a felnőtt lét előtt.”
Hadházy Ágnes
Ágnes úgy látja, hogy főleg vidéken nem nagyon nyílik tér a női közösségeknek, nehéz a találkozás és beszélgetés, pedig nagy szüksége lenne arra, hogy a nők a közös problémáikat, élethelyzeteket megbeszélve, a problémamegoldásra fókuszálva a falu ügyeit is előbbre mozdítsák. Mert miután megbeszélték, hogy mi van a férjekkel és gyerekekkel, áttérnek arra, hogy milyen problémák vannak a falu közösségében, az önkormányzatban, az iskolában… mit kellene változtatni ahhoz, hogy élhetőbb legyen a hely, ahol laknak. A közösségi érdeklődésű nők számára ez természetesen jön, csak lehetőséget kell kapjanak a rendszeres találkozásra, a közösségi életre.
A női szempontok és érdekek erősítése az egész társadalom jóllétét szolgálja
A Gyökerek és Szárnyak Alapítvány célja a Szolidaritás Női Programmal, hogy a női érdekek, értékek, narratívák a férfiak szempontjaival egyenlő módon érvényesüljenek, láthatóbbá váljanak a magyar társadalomban és a döntéshozók számára is. A támogatott közösségeken keresztül erősítik az emberek – nők és férfiak – közötti kapcsolatot és teret adnak az egyenjogúságnak.
„A közösségi alapítványokban, amiket a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány támogat, és amiknek a létrehozásában és felvirágoztatásában közreműködik, nagyon nagy számban nők szervezik a helyi közösségeket – mondta el Benedek Gabriella, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány munkatársa. – Azt láttuk, hogy a női témákat felkaroló szervezeteknek nagy szükségük van olyan platformokra, amelyekben egymással kapcsolódhatnak, újszerű működési modelleket ismerhetnek meg, önreflexív módon gondolhatják újra a kereteiket és céljaikat. Nagyon fontosnak tartjuk a biztonságos térben való beszélgetést. A program fő célját úgy fogalmaznám meg, hogy a női szempontok, a női történetek, női narratívák, megélések, megoldások előtérbe helyezése, és a nők erőforrásainak kiaknázása.”
