Iris 19 éves volt, amikor képzése második évében a kettes csoporthoz került gyakorlatra. Akkoriban még nem tableten néztek mesét a gyerekek, hanem rendes, klasszikus videokazettákat. A tanítónő felügyelete mellett Iris egyes foglalkozásokat önállóan is tarthatott – ilyen volt például a heti videónézős alkalom, amikor a gyerekek sorban hozhatták el otthonról a kedvenc meséjüket, hogy közösen megnézzék azt az osztállyal.
Fotó: Unsplash
Aznap egy kisfiú volt a soros. A tévét betolták a terembe, a gyerekek pedig izgatottan ültek körben a szőnyegen. Iris elindította a kazettát, majd reflexből a tanítónőre nézett, aki épp az asztalánál matatott. Néhány másodperc sem telt el, amikor egy kisgyerek felkiáltott:
Tanító néni, ez nem Bassie és Adriaan!
És valóban. A képernyőn megjelent jelenet semmiképpen sem volt gyerekeknek való – felnőttek számára egyértelmű volt, mit látnak: a kisfiú édesanyja egy másik férfival volt igen bensőséges helyzetben. Nem az élettársával – írja a Linda.nl.
A két pedagógus azonnal reagált: kikapcsolták a videót, gyorsan kitaláltak valami mást, amit a gyerekek megnézhettek, és nem is beszéltek többet róla előttük. Az eset hátterét ugyanakkor nem volt nehéz megérteni, a hölgynek öt gyereke volt öt különböző apától. Így csak az volt a kérdés: melyikük szerepelt a felvételen?
A délutáni szülői átadásnál Iris kapta a feladatot, hogy beszéljen az anyával – a tanítónő szerint ez „jó gyakorlat” volt. Iris nem volt ideges, inkább felháborodott: hogyan lehet ennyire nem figyelni arra, mit visz magával egy kisgyerek? Az anya viszont meglepően nyugodtan, már-már közönyösen reagált. Amikor Iris elmondta neki, mi volt a kazettán, a nő csak ennyit mondott:
„Ja, teljesen elfelejtettem, nem vettem ki. Majd legközelebb figyelek”.
Aztán megkérdezte, hogy másnap behozhatja-e a valódi Bassie és Adriaan mesét.
Végül ez meg is történt – de tanulságként Iris már előre megnézte az új kazettát. És valószínűleg azóta is mindig átfutja, mit indít el egy iskolás csoportnak.
