A középső gyerekek helyzete gyakran különleges a családi dinamika szempontjából. Sokak szerint ők azok, akik megtanulnak alkalmazkodni, bájosak, kreatív problémamegoldók és kiváló tárgyalók, mert figyelmet kell szerezniük a nagyobb és kisebb testvér mellett. Ugyanakkor egyes kutatások szerint hajlamosak visszahúzódóbbak, kevésbé bátrak és olykor irigyebbek lenni.
Ez az összetett kép alakította ki azt, amit sokan középső gyerek szindrómaként emlegetnek. De vajon létezik ez a jelenség? Vagy csak egy elterjedt sztereotípia?
Valódi szindróma vagy sztereotípia?
John Mayer, klinikai pszichológus szerint a „középső gyerek szindróma” nem biológiai adottság, hanem inkább társadalmi konstrukció. Régebben a pszichológia nagy hangsúlyt fektetett a születési sorrendre, de a kutatások mára megcáfolták, hogy az önmagában meghatározná a személyiséget vagy a viselkedést.
Mike Wheeler a Stranger Thingsben egy igazi középső gyerek. (Fotó: Netflix)
A jelenség fennmaradását részben a társadalmi elvárások erősítik, részben pedig a szülői gyakorlat természetes íve. Az első gyermeknél a szülők gyakran mindent „tankönyv szerint” tesznek, a legkisebb pedig sokszor több szabadságot kap. A középső gyerek helyzete e kettő között van – a szülők ekkorra már rutinosabbak, kevésbé reagálnak minden eseményre, és így a középső gyermek könnyen érezheti úgy, hogy kevesebb figyelem jut neki.
Miért fontos az odafigyelés?
Lori Baudino pszichológus szerint a születési sorrend csak egy a sok tényező közül, amely egy gyermek fejlődését befolyásolja. A legfontosabb, hogy a szülők ne redukálják gyermekük tapasztalatait pusztán a születési sorrendre. Ha elhisszük, hogy a középső gyerekek „törvényszerűen” háttérbe szorulnak, könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat ez a hit.
Hogyan támogathatók a középső gyerekek?
- Tudatos odafigyelés: Érdemes felismerni a jeleket, ha egy gyermek úgy érzi, kevesebb figyelmet kap (ilyenek például a dühkitörések, visszahúzódás, családi programok kerülése).
- Egyéni szerepek kialakítása: Adhatunk a középső gyereknek saját „felelősségi kört” a családban, ami segíthet az önértékelés és az identitás építésében. Ez lehet akár apróság is – például a kutya etetése vagy a bevásárlólista kezelése –, ami számára mégis fontos.
- Versengés helyett együttműködés: Kerülendő a testvérek összehasonlítása („Ő ebben jó, de te abban.”), helyette hangsúlyozzuk az „és” szemléletet („Ő ebben jó, és te abban”).
- Közös élmények és hagyományok: Családi programok és közös tevékenységek erősíthetik a testvérek közötti kötelékeket.
