A mesterséges intelligencia egyre nagyobb szerepet játszik a hétköznapjainkban – így az egészségügyi tájékozódásban is. A Kansas Egyetem legújabb kutatása szerint azok a szülők, akik online keresnek információkat gyermekeik egészségével kapcsolatban, sok esetben hitelesebbnek és megbízhatóbbnak találják a ChatGPT által generált szövegeket, mint az egészségügyi szakemberek tanácsait.
De miért bíznak a szülők jobban az AI-ban?
Bár a kutatás nem vizsgálta közvetlenül, miért bíznak a szülők jobban a ChatGPT-ben, több tényező is közrejátszhat. Az egyik a ChatGPT egyszerűsége és közvetlen hangvétele, ami hozzájárul a bizalomhoz, a mesterséges intelligencia ugyanis képes úgy megfogalmazni az információkat, hogy azok könnyen érthetőek és követhetőek legyenek. A másik, hogy az AI gyors válaszokat ad, nem kell vele időpontot egyeztetni vagy a visszahívására várni.
De valóban biztonságos rábízni egy gyermek egészségét egy algoritmusra? Mi történik, ha a mesterséges intelligencia téved, és a szülő – jóhiszeműen – mégis követi a javaslatait?
„Már korábban is jellemző volt az, hogy a szülők a Google segítségével tájékozódtak a gyermekük tüneteiről, az utóbbi időben azonban azt is tapasztalom, hogy a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségeket is használják már erre a célra” – mondja dr. Aschenbrenner Zsuzsanna csecsemő- és gyerekorvos, majd hozzáteszi ez mindenképpen új kihívások elé állítja az orvosokat: hatása lehet a diagnosztizálási-gyógyítási folyamatra, az orvos-gyerek, orvos-szülő kapcsolatra, de elsősorban a gyerekre és az ő állapotára.
Fotó: Getty Images
Az AI használatának veszélyei a gyerekgyógyításban
Bár kényelmes megoldásnak tűnik, a ChatGPT-től vagy más AI-eszköztől származó egészségügyi információk használata nem kockázatmentes, de sokan ezzel nincsenek tisztában. „Előfordul, hogy kész diagnózissal, terápiás tervvel érkeznek a családok, amelyet az AI készített el számukra az általuk felsorolt tünetek alapján – hoz példát a szakember. Mivel azonban a gyereket nem vizsgálta senki, így a feltételezett diagnózis pusztán a laikus szülők megfigyelésén alapul. Hiányzik az információk közül az, amelyhez a gyermek fizikális vizsgálata során juthatunk, vagy azokra a professzionális kérdésekre adott válaszok, amelyeket az orvos a kórelőzmény felvétele során tesz fel a szülőknek. Pedig ezek segítségével több, gyanúba hozott diagnózis elvethető lehet és a legvalószínűbb diagnózis is könnyebben megerősíthető.” Zsuzsanna hozzáteszi azt is, hogy természetesen lehet olyan, hogy az AI mindezek ellenére helyes választ ad a kérdésre, azonban a bonyolultabb esetek, komplex tünetegyüttesek esetében nagy eséllyel tévútra vihet.
Az sem segíti az orvos munkáját, ha az AI által felajánlott alternatív diagnózisok elbizonytalanítják a szülőket, vagy épp ellenkezőleg: a magabiztosan hozott diagnózis birtokában csökken az orvos tudásába és a vizsgálat eredményébe vetett bizalmuk. „Olyannal is találkoztam, hogy vitatják az orvos véleményét, emiatt további másod-, harmadvéleményeket kérnek ki, vagy esetleg olyan vizsgálatoknak teszik ki a gyermeket (például laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó vizsgálatok), amelyekre valójában nem lenne szükség.”
A gyermekgyógyász gyakran találkozik olyan helyzetekkel is, amikor a szülők egy korábbi diagnózis elvetésével érkeznek az AI segítségével összegyűjtött információk alapján, miközben az orvosban a feltételezett diagnózis gyanúja nagyon is fennáll. „Nem ritkán tapasztalom ezt olyan esetekben, amikor a betegségnek valamilyen lelki vagy a családi dinamikában gyökerező oka lehet, például pszichoszomatikus állapotoknál, betegségeknél, vagy olyan esetekben, amikor a gyermeknél eltérő idegrendszeri fejlődésmenet, például autizmus merül fel.”
Egy gyermek diagnózisa és kezelése soha nem lehet sablonos. A szakember is megerősíti, hogy számtalan betegség nem típusos tünetekkel jelentkezik az egyes gyerekeknél, és az is előfordulhat, hogy ugyanazon gyermeknél például az influenza két szezonban két teljesen különböző tünetekkel mutatkozik meg. „Lehet, hogy olyan tünet is társul, amely nem jellemző/tipikus vagy éppen hiányzik. Ezt a változékonyságot az AI nem ismeri, nem kalkulálja feltétlenül bele a válaszaiba.”
Az AI hatalmas mennyiségű általános információ alapján dolgozik, de hiányzik belőle a klinikai tapasztalat és az az egyéni rálátás, amit az egészségügyi szakemberek nyújtanak.
„Bármennyire is orvosi tudás és tapasztalat birtokában gyógyítunk, a nem tipikus tünetekkel járó betegségek esetén bizony előfordul, hogy az orvosi, emberi intuíciónk segít. Különösen gyakori ez a pszichoszomatikus hátterű betegségeknél. Az AI ennek a készségnek sincs birtokában.”
Az AI által felállított téves diagnózisnak súlyos következményei lehetnek
A szakember egyértelműen kijelenti, hogy a legnagyobb kockázat az, ha hibás terápiát alkalmazunk, vagy a téves diagnózis miatt késik a valódi diagnózis, amely például egy daganatos betegség, epilepszia vagy cukorbetegség esetén súlyos, akár az életet veszélyeztető állapotokhoz is vezethet. „Komoly problémát rejthet magában az is, ha a szülő az AI által javasolt módon olyan terápiába kezd a gyereknél, amelynek lehetnek káros hatásai a gyerekre nézve (például a szigorú, egyhangú diéta hiányállapotokhoz, hosszú távon hiánybetegségekhez vezethet), vagy gyógyszereket, táplálék-kiegészítőket ad neki, amelyek mellékhatásokat okoznak.”
Itt fontos megemlíteni azt is, hogy sok szülő gondolja azt, hogy a vény nélkül kapható készítmények minden esetben biztonsággal adhatók orvosi javaslat nélkül is, de ez egyáltalán nincs így. „Nagyon gyakran találkozom azzal, hogy a szülők azt gondolják, hogy a gyógyszertáron kívül kapható készítmények ugyanolyan komplex vizsgálati protokollon, engedélyeztetési folyamaton mennek keresztül, mint például a vényköteles gyógyszerek. Fontos tudni, hogy ezen készítmények többségét egyáltalán nem tesztelik, különösen nem gyerekeken. A forgalomba hozatalhoz gyakorlatilag mindössze egy nyilvántartási számot kell igényelni és piacra is kerülhet a termék.”
Fotó: Getty Images
Vannak olyan különösen súlyos, akár az életet is veszélyeztető állapotok, amelyek gyors felismerést és beavatkozást igényelnek, és a késlekedés akár végzetes is lehet. „Ilyen például az agyhártyagyulladás, a szepszis, a légzési vagy keringési elégtelenség, vagy a mérgezések. Bár nem feltétlenül életet veszélyeztető állapot, de például a viselkedésben tapasztalt változás is fontos figyelemfelhívó tünet lehet (agresszió, önsértés veszélye, alvászavar, evészavar stb.). Ide sorolhatjuk a pszichoszomatikus tüneteket is, amikor a szülő az AI segítségével kizárólag testi betegséget keres vagy testi betegségnek vélve a gyermek tüneteit az AI javaslatára terápiába kezd, miközben a gyermek tünetei mögött lelki hátterű okok húzódnak meg.”
És fontos beszélni a felelősség kérdéséről is. A gyerekorvos külön kiemeli, hogy szakember bevonása nélkül a gyerek állapotával, a terápiás próbálkozásokkal kapcsolatos teljes felelősség a szülőket terheli – az is, amely az orvosé lenne. Az AI ugyanis nem vállal felelősséget a döntéseiért, javaslataiért.
Lehet használni az AI-t, de nem mindegy, hogyan
A gyerekorvos szerint akkor gondolkodunk jól, ha az AI-ra nem ellenségként, de nem is tévedhetetlen szakemberként tudunk tekinteni, hanem helyén tudjuk kezelni.
„A gyerekek nem algoritmusok, a diagnosztizálás és gyógyítás pedig nem egy mindenkire egyformán alkalmazható szoftver. Az emberi kapcsolat, az empátia, az odafigyelés legalább olyan fontos részei a gyógyításnak, mint a gyógyszerek vagy az életmódbeli változtatások.”
A személyre szabott orvosi ellátás az egészségügyi szolgáltatóval együttműködésben történik a leghatékonyabban. „Én magam egyfajta csapatmunkaként tekintek a diagnosztizálás, gyógyítás folyamatára, természetesen a kompetenciahatárok betartásával. Hiszen a szülő a gyermeke legjobb ismerője, rengeteg olyan információval rendelkezik róla, amellyel én orvosként nem, azonban a szülő laikusként nem lehet a gyermeke orvosa. A rendelkezésre álló információk szakmai szempontok szerinti szintetizálása, a diagnózis felállítása és a terápiás terv meghatározása az én orvosi kompetenciám és felelősségem. Annak alkalmazása a gyermek otthonában az ő gyógyulása érdekében pedig elsősorban a szülő feladata.”
A szakember szerint elengedhetetlen informálni a szülőket arról, hogy az AI hogyan működik. Az AI ugyanis nem látja, kérdezi és vizsgálja a gyereket, nem ismeri a kórelőzményeket, és nem biztos, hogy megfelelően értelmezi a tüneteket, az azok közti összefüggéseket, valamint nem feltétlenül veszi figyelembe a lelki mozgatórugókat sem. Fontos tudniuk azt is, hogy az orvosi döntés nem kizárólag a felsorakoztatott tünetek kiértékelésén alapul, hanem figyelembe veszi például a fejlődési, életmódbeli, környezeti, pszichés, szociális stb. tényezőket is. Minden gyermeknek és családnak egyedi és saját élettörténete van. Az AI ezt nem ismeri és ezért nem is fogja felhasználni a diagnózis felállítása során.
A gyerekorvos ugyanakkor abban is szeretné megerősíteni a szülőket, hogy vannak helyzetek, amikor az AI valóban hasznos lehet a számukra. „Például segítheti őket az általános tájékozódásban, a szélesebb látókör kialakításában egy-egy állapot vagy betegség kapcsán, és abban is, hogy jól tudják feltenni az ezekkel kapcsolatos kérdéseiket az orvosuknak. Ezeket bátran magukkal is hozhatják és válaszokat kaphatnak rájuk konfrontáció nélkül, partneri megbeszélés formájában.”
