Mindenkit érdekel, hogy bizonyos helyeken mi történhet, amikor a nyilvánosság előtt zárva tartják. Nem véletlen, hogy nagy sikerű mozifilmek készültek arról, hogyan elevenednek meg a múzeumban őrzött tárgyak éjjel, vagy gondolunk borzongva arra, mi minden történhet kihalt, elhagyott épületekben. Ezt az érdeklődést követve jártunk utána, mi történik nyáron az iskolépületekben, amikor nem zajlik ott tanítás, és mivel keresik magukat halálra (talán érezhető a mondaban megbúvó irónia) a tanárok a vakáció alatt.
Mikor kezdődik és meddig tart?
A gyerekek június közepén mennek utoljára iskolába, de azt kevesen tudják, hogy
a tanév valójában a következő megkezdődéséig tart, még ha nyáron nincs is tanítás: azaz az utolsó hivatalos nap augusztus 31.
Ennek adminisztrációs szempontból van jelentősége: eddig végezhető el minden, az adott tanévre vonatkozó „papírmunka”, és egészen eddig van lehetőségük a diákoknak is, hogy tanulmányi eredményeiken pótvizsgákkal szépítsenek. Ebből az is következik, hogy az iskolában dolgozók munkája nem ér véget azzal, hogy már nincs tanítás. Az év végi bizonyítványok lezárása, az egész tanévre vonatkozó satisztikák elkészítése ilyenkor zajlik, mint ahogy a következő tanév tervezése is.
MTI Fotó: Balázs Attila
A legtöbb tanár számára július elejétől-közepétől augusztus közepéig tart tényleges nyári szünet, az adminisztratív dolgozók számára ennél rövidebb pihenés jut. Minden iskolában működik nyári ügyelet, amikor a diákok számára is nyitva áll a kapu, ha éppen valamilyen hivatalos ügyintézendőjük akad. Szóval rossz hírünk van: aki a szép hosszú nyári szünet miatt menne pedagógusnak, az semmiképp se tegye, mert nagy meglepetések érhetik! A következő tanév rendje is általában a nyár folyamán (ideális esetben már júniusban, de megesett már, hogy csak augusztus vége felé) válik nyilvánossá, az oktatásért felelős miniszer által hozott rendelet formájában. Erre alapozva készülhetnek a tantervek és órarendek, amelyeknek szepterben már érvénybe kell lépniük – ez újabb adag nyári teendőt jelent.
Az iskolákban zajló háttérmunkák egy részére nyáron nyílik igazán lehetőség. Ahol van iskolai könyvtár, ott ezek a hetek a rendszerezés időszakát jelentik: ilyenkor lehet selejtezni, ellenőrizni a nyilvántartást, visszaenni az utolsó pillanatban visszahozott könyveket a helyükre. A digitális rendszerhez és gépparkhoz is akkor lehet a leginkább hozzányúlni, amikor nincsenek folyamatos használatban az eszközök. A rendszergazdák ilyenkor frissítik a szoftvereket, biztonsági mentéseket készítenek, új belépési jogosultságokat állítanak be, és előkészítik az új tanévhez szükséges alkalmazásokat.
Felújítások –ahogy azt mi elképzeljük, és a valóság
Logikus megoldásnak tűnik, hogy az iskolaépületekben a karbantartási, felújítási munkálatokat olyankor érdemes elvégezni, amikor a legkevésbé használják a termeket és folyosókat az oda járók és az ott dolgozók. Ez valószínűleg így is lenne, ha az iskola közvetlen, napi szintű felhasználói, azaz a tantestület és az igazgató dönthetne erről. Csakhogy ez a legtöbb esetben nem így van. A döntés a fenntartóé. Ha egy magániskoláról van szó, akkor viszonylag egyszerű a helyzet; egyházi iskola esetében az illetékes egyházmegye, püspökség vagy szerzetesrend határozhat arról, mit és hogyan kell felújítani.
Egy állami fenntartású iskolában végzett munkálatokat viszont rettenetesen hosszú hivatalos ügymenet előz meg, és emiatt nincs is rá garancia, hogy a megvalósítás éppen a nyári szünetre fog esni, hiába lenne ez a leglogikusabb és legkényelmesebb mindenki számára.
Andrea egy fővárosi általános iskolában dolgozik. Ő és a munkatársai a saját bőrükön is tapasztalták, mennyire nehéz kiszámítani, mikor érkezik meg az összes engedély egy előre tervezett karbanartásra, és ez milyen nehézségeket okozhat.
„A tornatermünkre már nagyon régóta ráfért volna egy alapos felújítás” – meséli. – „Tavaly januárban be is adtuk a tankerülethez az igénylést, igyekeztünk részletes indoklással és előzetes tervekkel alátámasztani, hogy meggyorsítsuk a folyamatot. Kaptunk egy visszajelzést, hogy oké, aztán hosszú csend következett. Azt gondoltuk, majd nyáron, de akkor sem történt semmi. Elkezdődött az új tanév, mi folyamatosan használuk termet addig is. Aztán novemberben végre megjelent a kivitelező, felmérte a terepet, és idén márciusban álltak neki a munkának. Értem, hogy addigra zajlott le a teljes hivatali papírmunka, csak közben mi dolgozunk volna az épületben”.
Az egy dolog, hogy a tornatermet nem tudtuk használni, és valahogy meg kellett oldanunk az órákat, amiket ot tartottunk volna, de az épületnek az az egész szárnya élhetetlenné vált: por volt, zaj, jövés-menés, pakolás.
„Nem véletlenül szerettünk volna múlt nyáron túlesni az egészen, de ebben nem mi döntünk sajnos”.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Az Andrea által felvázolt probléma viszonylag gyakori. Ha felújításra vagy karbantrtásra van szükség egy állami iskolában, akkor az igazgató dolga, hogy jelezze az igényt a tankerület felé, szakmai indoklással alátámasztva. A fenntartó ezuán mérlegeli, valóban szükséges-e a munka, és az milyen forrásból finanszírozható. Ha nem apróbb karbantartásról van szó, akkor készül egy költségbecslés és egy engedélyeztetési terv. Ezután jön az anyagi forrás előteremtése, és nagyobb összeg eseténél közbeszerzés kiírása.
Az egész procedúra több hónapot vesz igénybe, átlagosan fél évtől akár másfél évig is eltarthat. Hogy pontosan mikor kezdődhet a tényleges munka, az így nem tervezhető: lesz, amikor lesz, és mindenki örüljön, hogy egyáltalán megtörténik, mert akadt rá pénz.
Így a kérdésre, hogy mi történik egy iskolában nyáron, a válasz az, hogy felújítás csak akkor, ha minden szerencsésen alakul.
Táborban nyaralgató és egyre műveltebb pedagógusok?
Nyáron a legjobb tanárnak lenni – gondolhatják sokan. Hetekig tartó iskolai szünet (ezt ugyan feljebb már megcáfoltuk, de aki még nem olvasta ezt a cikket, annak lehetnek téves elképzelései) és ha esetleg mégis dolgozni szeretne valaki, akkor ott vannak a gyerektáborok, amelyek mindig tárt karokkal fogadják a pedagógusokat. Egy jó kis nyári tábor olyan, mint egy nyaralás, amiért még fizetnek is, nem?
Röviden: nem.
Egy tanórán megadott időkorlátok között felelős valaki a rábízott gyerekekért. Egy táborban ez egész napos, sőt, sokszor egész éjszakás felelősséget jelent. Ez nem ki stresszforrás, főleg, ha kevés a segítő felnőtt, ezért mindenkinek mindenre figyelnie kell. A táboron belül is vannak szervezett programok, foglalkozások, de a felügyelő pedagógusnak a szakmai tartalom biztosítása mellett szükség esetén ügyelnie kell az étkezésekre, figyelni, hogy mindenki jól van-e és ha kell, beavatkozni, fizikai és leli segítséget nyújtani. A szabadabb környezetben több a váratlan, meglepő, gyors döntést igénylő helyzet. Mindez nem túl pihentető, bármilyen szép helyen is zajlik a tábor, a végére általában teljesen kifacsart pedagógusok érkeznek vissza.
És hogy mindezért mennyi pénzt kapnak? Ez változó, de összességében elmondható, hogy kevesebbet annál, mint amennyit tanév közben keresnek ugyanennyi idő alatt.
Az új, 2025-től hatályos pedagógus-továbbképzési rendszer értelmében a tanároknak a napi munkájukon felül ötéves ciklusonként legalább 120 kreditet kell teljesíteni továbbképzés keretében. Ez praktikusan 120 tanulmányi órát jelent, aminek a fele választható, a másik fele szaktárgyi vagy pedagógiai ismeretekkel kapcsolatos képzésen való részvételt vár el. A bevállalósabbak igyekeznek ezeket a tanév közben vagy hétvégenként teljesíteni, de a legegyszerűbb nyilván olyan továbbképzéseket keresni, amelyek az iskolai szempontból kevésbé aktív időszakokra esnek. Így sok pedagógus a nyári pihenés helyett a szakmai előmenetelén dolgozik és krediteket gyűjtöget. A nyári képzések egy része kézenfekvő módon iskolaépületekben zajlik: így a termek és közösségi terek erre az időre új funkciót kapnak, a tanárok pedig tanulókká válnak.
Az iskolák tehát egyálalán nem kihaltak a nyári szünet idején, a tanárok pedig nem a jól megérdemelt vakációjukat öltik a Bahamákon, koktálokat kortyolgatva. Persze azért jut idő a pihenésre is. Csak nem annyi, nem akkor és nem úgy, ahogyan azt a laikusok elképzelik. Ha pedig valaki bekukucskál a nyári szünetben egy bezárt iskola ablakán, ne lepődjön meg, ha sürgés-forgást lát, még ha nem is akkorát, mint tanév közben.
