Komoly problémát jelent, ha valakit azután tesznek lapátra, hogy évtizedekig dolgozott egy cégnél, de még nem érte el a nyugdíjhoz szükséges kötelező korhatárt. Az ilyen életkorú emberek az elbocsátás után ugyanis gyakran csak nehezen találnak ismét munkát. A svájci Roland Favre 61 éves, és jelenleg munkanélküli – írja az Ovblauwhuis. Roland több mint 40 évig dolgozott egy cégnél,
különböző pozíciókban, csomagküldőtől a logisztikai vezetőig.
Maradt, amikor mások úgy döntöttek, hogy távoznak, tanult és átképezte magát, hogy megszilárdítsa pozícióját, a cég törzs-dolgozójának tekintették. Egy reggel a cég bejelentette, hogy 200 munkahelyet szüntet meg Európa-szerte. Bár ez a teljes munkaerőnek csak kis részét érintette, Favre is köztük volt:
„Teljesen váratlan volt, hatalmas sokk” – mondta. Nem korkedvezményes nyugdíjat ajánlottak fel neki – egyszerűen leépítették őt, a pozícióját pedig részben áthelyezték Németországba, Ausztriába és Szlovéniába.
Favre úgy véli, hogy „valószínűleg túl drága lett”.
Azt is megbánta, hogy valaha is elárulta: fontolgatja a korai nyugdíjba vonulást, amit a főnökei is figyelembe vehettek a döntésnél. „Azt hiszem, ez döntő tényező volt.” Miután tájékoztatta a céget, hogy konzultál egy ügyvéddel, a cég hat havi fizetéssel egyenértékű végkielégítést ajánlott fel neki.
Favre szerint „enélkül a kis nyomás nélkül valószínűleg nem tették volna meg”.
Miután elvesztette az állását, Favre bement a munkaügyi hivatalba, hogy álláskeresőként regisztráljon. Több mint 150 helyre jelentkezett, de egyik sem eredményezett állandó szerződést. „Özönlenek az elutasítások” – panaszkodik. Ezért nyugdíjba vonuláson gondolkodik, bár addig még négy éve lenne hátra, ami miatt jelentős összeget fog veszíteni.
Az egyik cégnél egy HR-menedzser elmagyarázta neki,
hogy a pozíció csak a fiatalokat vonzza, és hogy a fizetés óránként 18 svájci frank – 19,30 euró. Aztán bevallotta: „55 év felettieket nem vehetek fel; ez belső szabályzat.” Favrét zavarja, hogy a vállalatok az idősebb munkavállalókat gazdasági tehernek tekintik, nem feltétlenül a bérük, hanem a nyugdíjjárulékok miatt. „55 éves kortól a cégek 18%-ot fizetnek. 25 és 35 év között csak 7%-ot. A lojalitásnak végső soron jelentős ára lesz.” Favre megérti, hogy a fiatalok nem akarnak ugyanekkora százalékot befizetni, mert az rontaná a fizetésüket, miközben ez a mechanizmus káros az idősebb munkavállalókra.
Sőt, Svájc meg is nehezítené a korai nyugdíjazást,
hogy csökkentse a nyugdíjkiadásokat és hosszabb munkaidőre ösztönözze a lakosságot. Favre szerint ez álintézkedés, mert tapasztalatai szerint „egy 65 éves munkavállaló még tudna dolgozni, a korábban elbocsátottaknak viszont gyakorlatilag nincs esélyük. Számukra csak a korai nyugdíjazás maradna, amit nem szabadna megnehezíteni.” Favré csalódott a mai világ lojalitás-hiánya miatt. „Kidobtak, mint egy szemeteszsákot” – mondja kritikusan. Mégis pozitív marad: „Nem akarok még visszavonulni. Talán még rám mosolyog a szerencse.”
Kép forrása: Pixabay
