Ha azt hiszed, hogy a családi fotók csak a tökéletes pózokról és a műmosolyokról szólnak, gondold át újra. Kiderült, hogy a legjobb családi fotók olyan szabályok megszegésével születnek, amelyek létezéséről talán nem is tudtál. A HuffPostnak profi fotósok árulták el, mi az, amit soha nem tennének a saját családi fotózásaikon.
Nem állunk merev pórokba
„Soha nem kényszerítem a családomat merev pózokba. Ha valaki nem érzi jól magát, az azonnal látszik. Az őszinte kapcsolat mindig jobb fotó, mint a tökéletes, és sokkal szívesebben örökítek meg egy őszinte pillanatot, mint egy erőltetettet. Gyakori hiba, amit az emberek a családi fotókon elkövetnek, hogy annyira a pózolásra koncentrálnak, hogy elfelejtik a valódi interakciót. A kapcsolat mindig jobb fotó. Szeresd a gyerekeidet, játssz játékokat, tegyél fel buta kérdéseket, és hagyd, hogy a pillanat kalandnak tűnjön, ne pedig fotózásnak. Amikor a családok a játékra, a kíváncsiságra és a mozgásra figyelnek, a képek sokkal őszintébbek lesznek, mint bármilyen tökéletesen beállított kép” – Norma Fayak
Nem fotózunk rossz fényviszonyok között
„Soha nem készítem a családi portréinkat a tűző déli napsütésben. Senki sem akar hunyorogni egy fotózás során! Imádom a lágy, egyenletes és előnyös fényt. Bár választhatnék egy árnyékos helyet is, az igazi preferenciám az, hogy a saládi portrémat az aranyló órák szép fényében készítsem el: közvetlenül napkelte utáni vagy napnyugta előtti órában. Igen, fárasztó lehet mindent előkészíteni és kimenni korán reggel vagy késő este, de a családom gyönyörű fényben való megörökítése mindig megéri a fáradságot a végén!” – Kelley Hoagland
Nem állunk mozdulatlanul
„A családi fotóimon soha nem kérek arra senkit, hogy álljon tökéletesen mozdulatlanul. Még ha egy fénykép állóképpé is válik, a rögzítés folyamata nem lehet merev. A mozgás sokkal organikusabbnak és természetesebbnek tűnik a kamerán. A családok – különösen, mint az enyém négy kisgyermekkel – elfoglaltak, élénkek és mindig mozgásban vannak, és azt akarom, hogy a családomról készült képek tükrözzék ezt az igazi energiát. Legyen szó sétáról, imbolygásról, játékról vagy egyszerűen csak a súly áthelyezéséről és interakcióról, ezek az apró mozgások hitelességet teremtenek. Lágyítják a testtartásokat, valódi kifejezéseket hoznak létre, és lehetővé teszik a családok számára, hogy önmaguk legyenek ahelyett, hogy pózolnának” – Maxine Cadman
Illusztráció: Getty Images
Nem fordulunk közvetlenül a kamera felé
„Soha nem fordulunk egyenesen a kamera felé. Ettől mindenki merevnek és szélesnek tűnik. Mindig kissé megdöntöm a testemet, és lazítok; ez azonnal természetesebbnek és előnyösebbnek mutat. Már egy apró elmozdulás is nagy különbséget jelent. Az emberek hajlamosak túl messze állni egymástól. Ha mindenkit egy kicsit közelebb hozok, az kapcsolatot teremt, jobb kompozíciót teremt, és a kép azonnal őszintébbnek tűnik” – Isela Lozano
Nem választok kényelmetlen helyszínt vagy időpont
„A saját családi fotóimon soha nem választok olyan helyszínt, ahová a családom nehezen tud eljutni. Inkább olyan helyen fotózok, ami közel van a házhoz, ahol az emberek jobban érzik magukat, mint hogy messzebbre cipeljem őket. Inkább a hangulat számít, mint a helyszín. Sokan azt a hibát is elkövetik, hogy a gyerekeket a fotózásra az alvásidőhöz közel vagy éhesen hozzák” – Annie Vovan
Soha nem tettetem, hogy tökéletesek vagyunk
„Egy dolgot sosem teszek a családi fotóimon: hogy úgy tegyek, mintha a tökéletes, beállított család lennénk. Ennek az az oka, hogy minden családtag más, és a fotók célja, hogy megragadják családunk lényegét. Minden tag másképp látja a családunkat, és emiatt meghallgatom ötleteiket, és hagyom, hogy a pózok áramoljanak. Mielőtt megszületett a második gyermekünk, a családi fotózás gyerekjáték volt, de a második gyermekünkkel készült első fotónkon látszik a pillanat, amikor beköszöntött a káosz! És ez vicces és gyönyörű. Szeretem visszanézni a fotóinkat, és látni a gyerekeink személyiségét, azt, hogyan látják magukat/minket az ő szemszögükből” – Nicole Mondestin
Sosem gondolom túl
„Olyan könnyű túlgondolni a családi fotókat, és a tökéletes öltözék, póz vagy mosoly megtalálására koncentrálni. Mindig azt javaslom, hogy helyezd előtérbe a kényelmet, és ami a legfontosabb, hogy légy önmagad, amit én úgy érek el, hogy olyasmit viselek, amiben magabiztosnak érzem magam, és ellazulok. Az igazi varázslat akkor történik, amikor mindenki a leghitelesebb önmagát adja és élvezi. A szülők néha túl sokat próbálják mosolyogtatni a gyerekeiket. Teljesen megértem – az ember természetes, örömteli arckifejezést szeretne, de a nyomás gyakran az ellenkező hatást váltja ki. Amikor a gyerekek érzik ezt a nyomást, gyakran merevvé válnak, túlzottan pózolnak, vagy túlságosan próbálnak igazi mosolyt produkálni, ami végül bután vagy művin néz ki” – Gretchen Richardson
Soha nem dorgálom a gyerekeimet fotózás közben
„Nagyon- nagyon igyekszem elkerülni, hogy leszidjam a gyerekeimet, ha mocorognak vagy elveszítik a fókuszt. Tudom, hogy nehéz lehet megőrizni a hidegvért, miután végigcsináltuk a fárasztó fotózást. A figyelmeztetések és fenyegetések legjobb esetben is merev műmosolyokhoz vezetnek. Ehelyett arra koncentrálok, hogy kapcsolatot teremtsek a gyerekeimmel és megnevettessem őket. Idén sikerült őszinte mosolyt csalnom a 10, 8 és 5 éves gyermekeim arcára azzal, hogy vicces sorokat és neveket mondogattam a Harry Potterből. A legnagyobb mosolyok akkor jöttek, amikor a nagyapjuk váratlanul ugatni kezdett, mint egy kutya a kamera mögött, hogy felkeltse a kiskutyánk figyelmét. A játékos viselkedés és a mosolygás a káoszban mindig jobb fotókat eredményez” – Kelley Hoagland
