Tavaly szeptemberben a dán kormány hivatalosan is bocsánatot kért azoktól a grönlandi (jellemzően inuit származású) nőktől, akiket a Dánia titkos – és meglehetősen disztópikus – születésszabályozási programja keretében erővel kényszerítettek fogamzásgátlásra. Az 1960-as évek elejétől egészen az 1990-es évekig a dán egészségügyi hatóságok egyik kiemelt – ám nyilvánosan nem kommunikált célja – a grönlandi születésszám drasztikus korlátozása volt:
Mette Frederiksen, Dánia miniszterelnöke (fotó: Kristian Tuxen Ladegaard Berg/NurPhoto via Getty Images)
e politika részeként rendszeresen méhen belüli fogamzásgátló eszközöket helyeztek be lányokba és nőkbe, többnyire megfelelő tájékoztatás, beleegyezés vagy orvosi indoklás nélkül. A programnak több ezer – a jelenlegi becslések szerint 4500 – áldozata is lehet, azaz a grönlandi reproduktív korú női népesség jelentős része.
Mette Frederiksen miniszterelnök sajnálatát fejezte ki a dán egészségügyi rendszer által a nők és lányok ellen elkövetett „rendszerszintű diszkrimináció” miatt, akik súlyos „fizikai és pszichológiai károkat” szenvedtek el pusztán azért, mert grönlandiak voltak. Grönland volt miniszterelnöke, Múte B Egede egyenesen népirtásnak nevezte az úgynevezett IUD-botrányt (IUD – azaz méhen belüli fogamzásgátló eszköz, hétköznapi nevén spirál).
Az egészségügyi minisztérium úgy nyilatkozott, hogy az eset Dánia és Grönland történelmének „sötét fejezete”, és azok a nők, akik 1960 és 1991 között tudtukon és beleegyezésük nélkül fogamzásgátló eszközöket kaptak, 2026 áprilisától kártérítést igényelhetnek. Dánia egyébként csak 1953-ig kezelte gyarmatként az azóta többé-kevésbé autonóm társországgá emelkedett Grönlandot, ám egészen 1992-ig megtartotta az irányítást az egészségügyi rendszer felett.
A feljegyzések és a még élő érintettek tanúvallomásai szerint az áldozatok közül sokan kiskorúak voltak. Néhány lány mindössze tizenkét éves volt, amikor a spirált beültették, gyakran rutin orvosi vizsgálatok vagy iskolai egészségügyi ellenőrzések során. Számos esetben sem a lányokkal, sem azok családtagjaival nem kommunikáltak a beavatkozásról vagy annak hosszú távú következményeiről.
Babakocsit toló grönlandi nők a hetvenes évek elején (fotó: Vittoriano Rastelli/Getty Images)
A programról hosszú-hosszú évtizedekig gyakorlatilag egy szó sem esett a nyilvánosságban. Elsőként Naja Lyberth, egy grönlandi pszichológus és nőjogi aktivista szólalt meg 2017-ben. Ő a Facebookon számolt be a saját tapasztalatairól: elmondása szerint tinédzserként az iskolai orvosi vizsgálaton spirált helyeztek fel neki. Egyúttal azt is egyértelmű tette, hogy ez nem egyedi eset volt, hanem egy összehangolt állami politika részei, vagyis a dán állam tendenciózus sterilizációt végzett Grönlandon:
az utógondozás minimális volt, sok nő súlyos fájdalmakkal, belső vérzéssel és hasi fertőzésekkel küzdött, míg többeknek a méhét is el kellett távolítani.
Méhen belüli fogamzásgátló eszköz, hétköznapi nevén spirál (fotó: BSIP/Universal Images Group via Getty Images)
2022-ben aztán a dán közszolgálati média készített egy Spirálkampány című podcasetet, amelyben feltárta a születésszabályozási program dokumentumait. A podcast megjelenését követően az politikusok és emberi jogi szervezetek vizsgálatot követeltek, végül pedig a Naleraq (populista függetlenségpárti grönlandi párt) nyújtotta be az ezzel kapcsolatos törvényt. A grönlandi intézmények és civil társadalmi szervezetek növekvő nyomására a dán hatóságok hamar beleegyeztek, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet. Ezzel nagyjából párhuzamosan 143 grönlandi nő ötmillió eurós pert indított a dán állam ellen az általuk elszenvedett fájdalomért és szenvedésért, amivel a kereset szerint súlyosan sérültek az emberi jogaik.
Inuit nők Grönlandon, a ’70-es évek elején (fotó: Vittoriano Rastelli/Getty Images)
Végül decemberben a dán parlament és a kormány megállapodásra jutott, amelynek értelmében körülbelül 4500 grönlandi nő jogosult 300 ezer dán korona (körülbelül 15 millió forint) kártérítésre, amelyet egy erre a célra létrehozott alapból fognak kifizetni.
Ahogy a Guardian cikke írja, ahhoz, hogy jogosultak legyenek a kártérítésre, a nőknek a vizsgált időszakban Grönlandon kellett élniük, „hiteles jelentést” kell benyújtaniuk az esetről és eskü alatt kell nyilatkozniuk, hogy nem tudtak a beavatkozásról, és nem járultak hozzá semmilyen módon.
Bula Larsen, az egyik nő, aki beperelte a kormányt, azt mondta, hogy a politikusok kötelessége kártérítést fizetni nekik, „akár tetszik nekik, akár nem”. Hozzátette: „Dánia azzal van elfoglalva, hogy megpróbálja megmenteni hírnevét, mint demokratikus ország és mint olyan ország, amelyben számítanak az emberi jogok.”
Larsen 14 éves volt, amikor a délnyugat-grönlandi Paamiutban lévő kollégiumának vezetője magyarázat nélkül elküldte a kórházba, ahol erőszakkal beültettek neki egy méhspirált. Korábban elmondta, hogy az élményt erőszaknak érezte, olyan fájdalmat okozott, mintha „üvegszilánkok lennének a hasában”, és meddővé tette.
Aviaja Fontain, akinek édesanyját, Hedvig Frederiksent szintén 14 évesen erőszakkal vettek rá a fogamzásgátló eszköz behelyezésére a paamiuti iskolában, így nyilatkozott ugyanebben a cikkben: „Boldogok vagyunk. Ahogy édesanyám mondta, amikor felhívott: nyertünk.” Fontain úgy véli, hogy a kártérítésnek magasabbnak kellett volna lennie, de így is örül, hogy végre nyilvánosságra került a történetük.
