A sorozatgyilkos megfürdette az áldozatait és kimosta a ruháikat, mielőtt kidobta volna a testüket a hóba. Az ügy máig megoldatlan, pedig az Egyesült Államok történetének egyik legkiterjedtebb nyomozása követte az eseteket.
Michigan állam Oakland megyéjének egyik külvárosi része általában csendes és nyugodt környék, körülbelül 45 kilométerre Detroittól. 1976 és 1977 telén azonban félelem uralta a térséget, miután négy gyermeket meggyilkoltak.
A gyermekeket — mind Oakland megyéből származtak— ugyanaz az elkövető ölhette meg.
A hatóságok szerint a gyanúsított a gyerekeket sokáig magánál tartotta: volt, akit három napig, de olyan is, akit három héten át. Ez idő alatt megfürdette és etette őket, valamint kimosta a ruháikat, mielőtt megölte őket: három gyermeket megfojtott, egyet pedig arcon lőtt. Az elkövető ezután a holttesteket jól látható helyeken hagyta hátra, lakóházak közelében, árkokban vagy az utak mentén. Mivel tél volt, a testeket hókupacokba fektetve találták meg.
Korabeli rendőrségi fotó a kiskorú áldozatokról
Az áldozatok
- Mark Douglas Stebbins (12),
- Jill Robinson (12),
- Kristine Marie Mihelich (10)
- és Timothy John King (11) voltak.
A boncolások szerint a gyermekek többségét a haláluk előtt etették és tisztálkodásra kényszerítették. Három halált fojtogatás, egyet lőtt sérülés okozott. A hatóságok azt is megállapították, hogy néhány gyermeket szexuálisan bántalmaztak.
Három további, 12 és 17 év közötti gyermek halála esetében is felmerült a kapcsolat lehetősége, de ezt nem sikerült bizonyítani.
Az áldozatokról
Mark Stebbins édesanyja, Ruth a sajtónak elmondta, hogy akkor értesítette a rendőrséget, amikor fia nem tért haza egy biliárdverseny után. Elmondása szerint zajokat hallott a házban, és azt hitte, hogy Mark érkezik meg. A következő napokban három terítéket tett az asztalra abban a reményben, hogy fia hazajön. A negyedik napon a rendőrség Mark holttestét egy parkolóban találta meg, körülbelül két és fél mérföldre az otthonuktól. Később ugyanott egy emlékkártyát is találtak, amelyet a temetkezési vállalat osztott ki a gyászolóknak. Ruth azt mondta, elképzelhető, hogy kezet fogott a gyilkossal.
Jill Robinson édesanyja, Karol azt nyilatkozta, hogy a veszteség teljesen eluralkodott rajta. Elmondása szerint a legnehezebb az volt, amikor megkérdezték tőle, hány gyermeke van, és ösztönösen hármat mondott, miközben már csak kettő élt.
Az Oakland megyek gyerekgyilkos ügyében nyomozó rendőrök rengeteg telefonhívást kaptak a lakosságtól, de ez sem segített (forrás: Profimédia)
Kristine Mihelich édesanyja, Deborah Ascroft, lánya eltűnésének 19 napja alatt folyamatosan szerepelt a televízióban. Kristine holttestét végül egy postás találta meg egy hókupacban, hat mérföldre az otthonuktól. Ascroft a PEOPLE-nek azt mesélte, hogy a pokolban él. Elmondása szerint Kristine vidám gyermek volt, és úgy gondolja, az elkövető ezért tartotta magánál hosszabb ideig.
Timothy King édesanyja, Marion, attól tartott, hogy fia nem fog hazatérni, amikor egy gyógyszertári látogatás után eltűnt. Nyílt levelet is írt a többi gyermek gyilkosának, amely megjelent a Detroit News címlapján. Hat nappal Tim eltűnése után a rendőrség megtalálta a fiú holttestét egy sekély árokban, 16 kilométerre az otthonuktól.
Az esetek hatására Oakland megyében „Ne menj el idegenekkel” feliratú matricákat, pólófeliratokat és rádiós figyelemfelhívó üzeneteket terjesztettek, valamint 70 000 dolláros nyomravezetői díjat ajánlottak fel.
Külön nyomozócsoport alakult az ügy felderítésére, amely akkoriban az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb emberölési nyomozása volt.
Korabeli fantomkép az elkövetőről (forrás: Profimédia)
A csoportot 1978-ban feloszlatták. Az elkövetőt — akit Oakland megyei gyermekgyilkosként (OCCK) emlegetnek — azóta sem azonosították. Fantomképek is készültek róla, miután néhány tanú hipnózis alatt azt állította, hogy látott egy férfit Tim King eltűnésének helyszínén, de ezek az információk nem vezettek eredményre.
Az ügy 2019-ben dokumentumfilm-sorozat formájában is feldolgozásra került Children of the Snow címmel a Hulu streaming szolgáltatón (hazánkban sajnos nem elérhető), az áldozatok családtagjainak és J. Reuben Appelman írónak a közreműködésével. Az ügyben hivatalosan soha nem neveztek meg gyanúsítottat.
