Vincenzo Schettini olasz fizikatanár és bestseller szerző viszont egy interjúban arról beszélt, hogy pontosan ez az, ami hosszú távon visszaüthet. Egy anya például elmesélte neki: a 14 éves fia ChatGPT-vel íratott meg egy fogalmazást az olasz író, Alessandro Manzoni témájában. Schettini szerint ez nem „ügyeskedés”, hanem rossz rutin: ha valaki kamaszként rászokik, hogy az AI dolgozik helyette, később nagyon rosszkor derül ki, hogy hiányzik az önálló tanulás és a saját gondolat felépítésének képessége.
Házi feladat: tanulási módszer nélkül marad a gyerek
A tanár hangsúlyozza: nem erkölcsi pánikkeltésről beszél, hanem következményekről. Szerinte aki 14 évesen az AI-val csináltatja meg a házit, az 20 évesen úgy érkezhet meg az egyetemre, hogy nincs kialakult tanulási módszere, nem gyakorolta be a szövegalkotást, a problémamegoldást, az önálló munkát. Az AI-t „éneklő szirénnek” nevezi: csábító, gyors, kényelmes – és éppen ezért különösen nehéz neki ellenállni tizenévesen.
Schettini a saját óráin ezért kevesebb, de célzottabb házit ad, és a tudást inkább az iskolában kéri számon, eszközök nélkül: ott derül ki, ki mit értett meg valójában, és ki tud önállóan gondolkodni.
Kísérlet is alátámasztja: ami gyakorlás közben „segít”, vizsgán visszaüthet
A figyelmeztetés nem csak megérzés. Egy gyakran idézett egyetemi kísérlet szerint azok a diákok, akik ChatGPT-vel oldották meg a matek házi feladataikat, később – amikor már nem használhattak segítséget – gyengébben teljesítettek a felmérésben, mint akik AI nélkül gyakoroltak. A logika egyszerű: ha a nehéz lépések helyett a rendszer „átugorja” neked a gondolkodást, akkor a tudás nem épül be.
Nem az a kérdés, hogy tiltsuk-e – hanem az, hogyan használjuk
A kulcs nem feltétlenül a totális tiltás. A probléma ott kezdődik, amikor az AI kiváltja a valódi munkát. Viszont teljesen más a helyzet, ha az AI-t a diák úgy használja, mint egy korrepetitort: magyarázatot kér, ellenőriztet, ötletet gyűjt a vázlathoz, példákat kér – de a végén ő írja meg a szöveget, és ő oldja meg a feladatot.
A legegyszerűbb szabály, ami sokat tisztáz, és amit érdemes a gyerekkel előre tisztázni: ne megoldást kérjen, hanem útmutatót. Például: „Hogyan építsek fel egy érvelő fogalmazást?” vagy „Mutasd meg a megoldás lépéseit, és adj hasonló feladatot gyakorlásra.” Így az AI nem helyettesít, hanem tanít, és közben az önálló gondolkozás lépései sem épülnek le.
Van jó példa is: amikor az AI nem pótol, hanem felerősít
A cikkek gyakran ellenpéldaként említenek olyan történeteket is, amikor az AI-t tudással párosítva használják: egy amerikai diák például AI-t vetett be űradatok elemzésére, és rengeteg korábban nem azonosított objektumot talált – de ezt matematikai, programozási és elemzési alapokra építette. Vagyis nem „megcsináltatta” a feladatot, hanem eszközként használta a mesterséges intelligenciát.
Kép: illusztráció, Getty Images
