Megszólalnak az érintettek
Mit várnak el a szülők és a pedagógusok az oktatáspolitkától? címmel tette közzé a Tanítanék Mozgalom legfrissebb javaslatcsomagját. A közérthető módon megfogalmazott elvárásgyűjtemény azok hangján szólal meg, akik nap mint nap szembesülnek az iskolarendszer működésének hiányosságaival: pedagógusok, szülők és diákok hangján. Ők azok, akiket „iskolahasználóknak” neveznek a Tanítanék tagjai, és akik most lehetőséget kaptak, hogy a saját tapasztalaikat a többiekéhez illesztvbe megmutassák, milyen fontos lenne nem a fejük fölött dönteni, hogy mi lenne a jó nekik, hanem bevonni őket egy közös gondolkodási folyamatba. De lehetséges ez ma Magyarországon, elhallatszik a szülők és diákok hangja oda, ahol eldől az oktatás jövője? A javaslatcsomag megjelenése akár hatalmas felzúdulást is kiválthatott volna, mégsem így történt. Mi lehet ennek az oka?
A Tanítanék idén tíz éves: tíz éve tesszük fel újra és újra a kérdést, miért ugyanolyan az oktatás évtizedek óta, miközben a világ hihetetlen gyorsan változik – mondja Pilz Olivér, a mozgalom képviselője és egyik alapítója. – Sok gyereknek élnek külföldön rokonai, barátai, így látják, hogy más országokban nem feltétlenül így van ez: amikor viszont megpróbálják ezt akár ők, akár a szüleik szóvá tenni, azt tapasztalják, hogy nem hallgatják meg őket. Ebbe bele lehet fásulni egy idő után. És a felnőttek sincsenek másképp: mindenki próbálja olyasmivel tölteni a kevéske szabadidejét, ami kikapcsolja és feltölti, bőven elég a sok napi gond, ki akar még össztársadalmi kérdéseket is a nyakába venni? Pedig az, hogy az oktatás színvonalától függ mindannyiunk jövője, nem üres közhely.
Ha rosszul képzett, nem korszerű ismeretekkel rendelkező munkavállalók sora kerül ki az iskolákból, akkor nincs működő gazdaság, és mindannyian, aktívak és passzívak, együtt megyünk a levesbe.
Ezért szerettük volna, ha azok szólalnak meg, akik napi szinten jelen vannak az óvodákban és iskolákban, és elmondhatják, mit tapasztalnak. Több mint 6000 embert kérdeztünk meg: ilyen nagy létszám bevonásával, „társadalmasítva” a legfontosabb oktatáspolitikai kérdéseket, még nem született átfogó anyag Magyarországon. Ez adja az erejét, a súlyát: az érintettek szava.
A kutatás másfél éven át tartott, 2024 őszétől zajlottak a felmérések egyre táguló körökben. A munka eredményeképp létrejött egy problématérkép, és azon belül öt fő problémacsoport.
Ekkor derült ki, hogy az öt nagy problémakörből kettő az érdekérvényesítést érinti – mondja Pilz Olivér. – A pedagógusok számára is nehéz, hogy a fenntartónál képviseljék a saját érdekeiket, és a szülők számára sem könnyű kiállni magukért és a gyerekeikért. Ebből született két érdekérvényesítési kisokos, amelyek önálló anyagként elérhetők. A másik három fő téma pedig az elvárásgyűjteménybe került bele. Az egyik, hogy az iskolának, mint szervezetnek hogyan kellene működnie; a másik a gyerekkép változása; a harmadik pedig a pedagógusok felkészültsége és jólléte.
Fotó: Tanítanék Mozgalom
Semmi különös, csak, amit mindig is tudtunk?
A Tanítanék anyaga elénk tárja, amit mindig is éreztünk, de sosem mondtuk ki ilyen nyíltan: a gyerekek, a pedagógusok és az iskolák, mint szervezetek ugyanazoktól a problémáktól szenvednek, ki-ki a maga rendszerben elfoglalt szintjén.
Ez jelzi azt, hogy tényleg alapvető gondok vannak – mutat rá Pilz Olivér. – A kutatás kezdetétől fogva végig az derült ki, hogy a túlterheltséget érzékelik legnagyobb problémaként az iskolahasználók. És ha valaki állandóan nagy nyomás alatt van, akkor ez kihat a teljesítőképességére, a hangulatára, a kommunikációs készségére, a türelmére másokkal szemben. A nyomás részben a tananyag mennyiségéből adódik, részben abból, hogy adott témák nem a gyerekek életkorának és érettségi szintjének megfelelőek, sokak számára így befogadhatatlan az. Probléma az is, hogy a tantárgyak anyagai nem épülnek egymásra: matematika-fizika szakosként gyakran tapasztalom magam is, hogy fizikaórán olyasmire kellene építenem, amit matekból még nem tanultak a diákok. A Nemzeti Alaptanterv megtanulhatatlan mennyiségű információhalmazt ír elő nagyon rövid időegységekbe belepréselve, ez nemcsak megtanulhatatlan, hanem megtaníthatatlan is, így a túlterheltség érzése az egész rendszert áthatja. És akkor még szó sem volt a korszerűségről vagy arról, hogy mi érdekli a gyerekeket.
A Tanítanék anyagának egyik fontos állítása, hogy ma már nem az iskola az információ és tudás megszerzésének egyetlen forrása, és technológiai szempontból is elavultnak számít: még a digitalizáció okozta kihívásokkal sem küzdött meg, miközben a világ más oktatási rendszerei már a mesterséges intelligencia használatával foglalkoznak.
Az utóbbi egy-két évtizedben azok az oktatási rendszerek működtek jól, amelyek már nagyon régen maguk mögött hagyták azt a kérdést, hogy a digitalizáció hogyan építhető be a pedagógiai munkába – erősíti meg Pilz Olivér –, ez nem informatikaoktatást jelent, hanem szemléletmódot, ami mindent áthat. Erre viszont pillanatnyilag a hazai pedagógusképzés nem ad választ. És még sok másra is fel kellene készíteni a pedagógusokat: konfliktuskezelésre, a szülőkkel való kommunikációra, a gyerekek problémáinak személyre szabott kezelésére… Nem lenne szabad elfelejteni, hogy az iskola van a gyerekért, nem a gyerek az iskoláért. Most a gyerekektől várjuk el, hogy alkalmazkodjanak valamihez, ami rosszul működik. A neves pszichológus, Dr. Gyarmathy Éva ezt úgy fogalmazta meg, hogy a múlt iskoláiban a jelen gyerekeit a jövőre akarjuk felkészíteni. Ebben minden benne van.
Fotó: Getty Images
Akkor most már minden rendben lesz?
Azt sem a Tanítanék, sem egyetlen érintett nem gondolja, hogy a problémák feltárása és rendszerezése elég ahhoz, hogy minden megváltozzon. Az sem igaz, hogy minden iskola korszerűtlen. De az biztos, hogy jó iskolába azok a kivételesen szerencsések járhatnak ma Magyarországon, akik mögött támogató családi háttér áll, holott ez minden gyereknek alapvető joga lenne. És hogy milyen a „jó” iskola, arról nagyon mást gondol a jelenlegi oktatáspolitika és maguk a közvetlen érintettek. Van, aki el sem jut a középiskoláig, míg más összeroppan az elitnek nevezett oktatási intézmények elvárástömege alatt, miközben egyikük sem érzi azt, hogy a helyén van és érdemes (sőt, élvezetes) tanulni.
A most nyilvánosságra került anyagot a Tanítanék azok kezébe is eljuttatja, akiknek lehetőségük van változtatni a feltárt helyzeten.
Azt érezzük, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, mert az oktatási rendszer nem csökkenti, hanem növeli a társadalmi különbségeket. A lehetőségeik miatt más-más esélyekkel induló, majd erősen szétágazó életutat bejáró gyerekek később, felnőttként sem tudni egymással mit kezdeni – fejti ki Pilz Olivér – pedig egy jól működő társadalom alapja az együttműködés, ami az elfogadással kezdődik. Ezért ezt az anyagot elküldtük a pártoknak is, hogy tisztán lássanak, és építhessenek rá, és közvetlenül azok hangján hallják a felvetéseket, akik nap mint nap részt vesznek az oktatásban. A legfontosabb, amin változtatnunk kell mielőbb, és nemcsak az oktatásban, az a kommunikáció. Végre üljön össze mindenki: aki döntési helyzetben van, pártállástól és világnézettől függetlenül, hallgassák meg a szakembereket, az iskolahasználókat, és figyeljenek oda, ki mit mond. Ez nagyon egyszerűen hangzik, mégis csak ez vezethet valódi megoldásokhoz.
Az oktatás az egyik olyan terület, ami mindenkit érint. Minden gyerek mögött van egy család, minden pedagógus mögött is, és ha az így kialakuló létszámot összeadjuk, akkor több millió gyakorlati szakértőt kapunk, aki nemcsak gondolkodik a rendszerről, hanem benne él.
A Tanítanék Mozgalom indulásakor azt mondtuk, hogy mögöttünk csak a tábla áll, ezzel utalva arra, hogy nem köteleződünk el politikai pártok mellett, számunkra az ügy a fontos. Most már elmondhatjuk, hogy nagyon sokan állnak mögöttünk: a most megszületett anyag is ezt bizonyítja.
