Akinek van már oviba vagy iskolába járó gyereke, az mélyen együtt tud érezni azzal a négygyerekes anyával, aki arról panaszkodik, hogy a gyereke az iskolában teljesen jól tud viselkedni, de otthon aztán elszabadul a pokol. Megnyugtatunk mindenkit: nem feltétlen magatartászavar, normális működés is okozhatja ezt a viselkedést.
„Azt hiszem, egész úton az iskola folyosóján a másodikos fiam szülői értekezletére menet visszatartottam a lélegzetemet” – kezdi a történetét az anya. „Ezek a dolgok stresszelnek engem. Négy elég hangos és robbanékony gyerekkel (akik közül kettő általános iskolába jár) általában a legrosszabbra készülök. A tanár azzal kezdte, hogy átnyújtott egy lapot néhány grafikonnal és számmal. Egy gyors pillantás után úgy éreztem, hogy rendben vagyunk, legalábbis ami a tanulmányokat illeti. Aztán a tanár folytatta a beszámolót a fiam barátságairól, az udvariasságáról és kedvességéről.”
Egy kis pozitívum a negatívum előtt, remek stratégia – gondolta az édesanya. „Ezután következett néhány javaslat az otthon olvasható könyvekről majd megkérdezte, hogy van-e kérdésem. Ennyi volt – egy abszolút csodás értékelés egy olyan diákról, aki ritkán ideges, nem kiabál és összességében nagyon tisztelettudó. Akkor miért olyan, mint egy démon otthon?! Oké, a démon jelző drámai. Imádom őt. De te jó ég, otthon nagyon kemény az élet a gyerekemmel.”
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Alacsony tűréshatára van a gyereknek?
Az anya beszámolója szerint az iskolai napokon a fia tűréshatára rendkívül alacsony otthon, azonnal robban, kiabál, ha nem úgy van valami, ahogy azt elképzelte, ha például el kell kísérnie az anyját a boltba délután, akkor hajigálni kezdi a holmiját, csapkodja az ajtót és toporzékolva ordít. Érthető az anya zavarodottsága, hogy ha otthon ilyen a gyerek, akkor hogy lehet olyan jó az iskolában? Nyugalom, nem őrült meg a gyerek és nem valamilyen egzotikus pszichiátriai eset.
Lindsay Adams gyermekterapeuta egy TikTok videóban magyarázta el ezt a jelenséget, amit úgy hívnak, hogy a „korlátok összeomlása”. A gyerekek az iskolában összeszedik magukat, betartják a szabályokat, magukban tartják az érzelmeiket, hogy megfeleljenek a tanároknak és a közösségnek, aztán amikor hazaérnek, akkor leomlanak a korlátok és kitörnek belőlük az érzelmek. Vannak persze ennek is árnyalatai, és az semmiképpen sem oké, ha a gyerek ajtót csapkod és toporzékolva üvölt nyolcévesen (háromévesen még elnézzük neki), de az jó hír, hogy nem kell ettől megijedni.
Iskola utáni összeomlás tünetei
Az iskola utáni összeomlás tünetei igazából olyanok, mintha a gyerek érzelmileg visszaesne egy korábbi életkorba. Nancy Brooks pszichoterapeuta szerint: „A koruknál fiatalabban fognak viselkedni, nyafognak, sírnak, hisztizni fognak, rosszkedvűen viselkednek, és általában összeomlanak.”
A szakember szerint természetes, hogy a gyerekek az érzelmi, mentális és fizikai energiájukat felszabadítják, amint véget ér az iskolai nap. Elvégre az iskolaidő alatt rengeteg önuralmat kellett tanúsítaniuk, és valamilyen formában indokolt a levezetés. A 12 év alatti gyerekeknél gyakori ez az összeomlás, és (szerencsére) csökken, ahogy a gyerekek érzelmileg fejlettebbé válnak.
Ne kérd, hogy elnyomja az érzelmeit!
A pszichoterapeuta szerint arra kérni a gyereket, hogy elnyomja ezeket az érzéseket, legalább annyira értelmetlen, és pont annyira hatékony stratégia, mintha egy strandlabdát próbálnánk víz alatt tartani. Helyette azt javasolja, hagyjuk leereszteni a gyereket az iskola után.
A leeresztésbe bármi beletartozhat, amit a gyerek szeret, legyen az biciklizés, párnacsata, zenehallgatás vagy csak az, hogy kinéz a fejéből – az biztos, hogy a házi feladatot ne erőltessük rögtön az iskola után, ebben az esetben inkább előbb jöjjön a szórakozás és utána a kötelesség.
Érdemes rutinná tenni az iskola utáni leeresztést, mert egy jól bejáratott forgatókönyv is biztonságot, nyugalmat ad a gyereknek. A szakember még a képernyőidőt sem ellenzi ebben az esetben, végső megoldásként az is rendben van, hogy nézzen egy mesét a gyerek, ha nála ez működik leeresztésként. De azt hozzáteszi, hogy a képernyő nem helyettesíti az emberi kapcsolatokat, úgyhogy mindenképp keressünk olyan tevékenységet is mellé, melynek során kapcsolódni tudunk a gyerekkel.
