A nemrégiben elhunyt Voith Ágiról legtöbben csak a halála után tudták meg, milyen súlyos betegséggel küzdött. Az unokája, Bodrogi Enikő elárulta, rokonai előtt hogyan viselkedett ebben a nehéz időszakban.
Voith Ági és Bodrogi Enikő (Fotó: Olajos Piroska)
Amikor átmentünk hozzá, akkor mindig kirobbanó erőben volt, össze tudta magát szedni. Lehet, hogy aznap éppen nagyon rosszul volt, de attól függetlenül összeszedte magát. Neki nagyon jól esett, amikor a családját láthatta, és tulajdonképpen ez neki egy plusz erőt adott. Nyilván mi is sokat mentünk át hozzá, meg beszéltünk vele. Szóval nem minden esetben látszott rajta, hogy éppen most nagyon rosszul van…
A gyászoló unoka az utolsó napokról is őszintén mesélt.
Nem olyan régen voltunk nála otthon, akkor láttam őt utoljára. Akkor még örült, meg beszélgettünk… Azelőtti nap amikor elment, felhívtam őt telefonon, de nem érkezett nagyon válasz. Csak kicsörgött, aztán már utána csak azt gondoltam, hogy jaj, biztos alszik, vagy valami, hát nem… Akkor már ő nem volt túl jól, és ugye másnap reggel ment el. Az volt így az utolsó megcsörgetésem. Aznap mentünk volna át a bátyámmal, hogy beszélgessünk
– mondta Enikő, aki szerint nagymamája az utolsó pillanatig bízott a gyógyulásban, és tervei voltak a jövőre nézve.
„Nyilván mindenkiben benne van ez, hogy ’na majd, hogyha egyszer meghalok’, de hát mindig mondtam neki: jól van, majd 100 év múlva… De mindig mondta, hogy ’na, majd hogyha jól leszek, és már jobban vagyok, akkor menjünk el nyaralni’. És akkor terveztük a nyaralást, hogy elmegyünk Törökországba, meg kimegyünk Pandorfba. Szóval tényleg olyan hirtelen lett ennek az egésznek vége, hogy nem biztos, hogy ezt még fel lehet fogni, vagy csak nagyon-nagyon nehezen. Hát inkább még nem…”
