Sok gazdi pontosan tudja: van olyan macska, amelyik szinte állandóan dorombol, míg mások ritkán, visszafogottabban „szólalnak meg”. Sokáig ezt temperamentumnak, nevelésnek vagy hangulatnak tulajdonítottuk, ám egy 2025-ben publikált kutatás új szempontot hozott a képbe: a dorombolás gyakoriságát genetikai tényezők is befolyásolhatják.
Mitől függ, hogy gyakran vagy ritkán dorombol-e a macska?
A vizsgálat során a kutatók több száz házimacska viselkedését elemezték, és összevetették genetikai jellemzőikkel. Az eredmények szerint bizonyos génváltozatok – elsősorban azok, amelyek a hormonális működéshez és az idegrendszeri szabályozáshoz kapcsolódnak – összefüggést mutatnak a gyakoribb és intenzívebb dorombolással.
Vagyis nem minden macska ugyanazzal a „beállítással” születik: van, amelyik eleve hajlamosabb arra, hogy hanggal kommunikáljon.
A macska dorombolásának gyakoriságát több tényező is befolyásolja. Például a genetika. (Fotó: GettyImages)
Nemcsak örömében dorombol egy cica
Ez a friss felismerés segít megérteni azt is, miért dorombolnak egyes cicák nemcsak akkor, amikor jól érzik magukat, hanem stresszesebb helyzetekben is, például állatorvosnál, betegség idején vagy idegen környezetben. A dorombolás ilyenkor nem feltétlenül az öröm jele, hanem egy belső szabályozó mechanizmus, amely segíthet csökkenteni a feszültséget.
Mi befolyásolja még a macskák dorombolását?
Fontos hangsúlyozni: a genetika nem mindent eldöntő tényező. A környezet, az emberrel való kapcsolat, a biztonságérzet és az egyéni tapasztalatok ugyanúgy alakítják a macska viselkedését. A 2025-ös eredmények azonban világossá tették, hogy a dorombolás nem pusztán tanult vagy pillanatnyi reakció, hanem részben öröklött hajlam is állhat mögötte.
Ha tehát a macskád gyakran dorombol, az nem feltétlenül azért van, mert „elkényeztetted”. Lehet, hogy egyszerűen ilyen adottságokkal született, és a dorombolás nála a kommunikáció egyik legtermészetesebb formája.
