Az introvertált–extrovertált skála hosszú évtizedek óta meghatározza, hogyan gondolkodunk a társas viselkedésről. De mi van akkor, ha létezik olyan emberi működés, amelyik egyik kategóriába sem fér bele igazán? Dr. Rami Kaminski amerikai pszichiáter szerint sokan érezhetik magukat kívülállónak ebben a bináris rendszerben, és éppen számukra alkotta meg az otrovertált kifejezést.
„Az otrovertáltak kívülállók, akiket bennfentesként kezelnek” – fogalmazta meg Kaminski az RNZ kérdésére, hozzátéve, hogy bár szívesen látják őket társas helyzetekben, ők maguk gyakran úgy érzik, valahogy mégsem illenek teljesen oda.
Kaminski szerint az otrovertáltak nem befelé fordulnak, mint az introvertáltak, de nem is keresik tudatosan a kifelé irányuló energiákat, mint az extrovertáltak. Sokkal inkább rendkívül érzékenyek a környezetükre:
Az otrovertáltak nagyon érzékenyek másokra, és nem találnak menedéket önmagukban, ha mások veszik körül őket. Sőt, túlságosan is ráhangolódtak a körülöttük lévő világra.
– magyarázta Kaminsky.
Az introverzió és az extroverzió az energiaszintek vagy a szocializációra való reagálóképesség spektrumai. Carly Dober, az Ausztrál Pszichológusok Szövetségének szakértője szerint az introvertáltak általában társas fáradtságot élnek meg, az extrovertáltak pedig energiát merítenek a társaságból. A legtöbb ember valahol középen helyezkedik el, ambivertáltnak nevezve magát. Az otroverzió azonban – egyelőre – még nem hivatalos pszichológiai kategória.
„Nincsenek róla lektorált kutatások. Ez nem azt jelenti, hogy nem érvényes. Egyszerűen nincsenek kutatásaink, amelyek alátámasztanák” – mutatott rá Dober.
Illusztráció: Getty Images
Te is otrovertált vagy?
Kaminski könyvében The Gift of Not Belonging című könyvében így ír az otrovertáltak jellemzőiről:
- Ritkán rendeznek maguknak születésnapi bulit, és nem kedvelik a csoportos ünneplést.
- Inkább egyéni sportokat választanak.
- Nem szeretik összehozni az életük különböző köreiben élő embereket.
- Nem kötődnek erősen sportcsapatokhoz, iskolákhoz vagy munkahelyekhez.
- Ha megszólalnak a munkahelyi vitákban, vállalják saját nézőpontjukat, akkor is, ha az eltér a többiekétől.
- Inkább specialisták, mint generalisták: mély és szűk érdeklődéssel.
- Nem harciasak: udvariasak, visszafogottak, figyelmesek – néha túlságosan is.
Jacqueline Baulch klinikai pszichológus hozzáteszi: az otrovertáltak gyakran magabiztosnak és önazonosnak tűnnek, nem igazán keresnek külső megerősítést és jóváhagyást.
Dober nem zárja ki, hogy az otroverzió mögött más tényezők is húzódhatnak, akár a múltból. Lehet, hogy eltérés, trauma, elhanyagolás vagy gyermekkori bántalmazás, de az is előfordulhat, hogy valaki tudatosan választja a „kívülálló” szerepét, akár ellenkulturális okokból.
Akár új jelenségről van szó, akár nem, szerinte lehet benne valami felszabadító. „Ez azt jelenti, hogy azok az emberek, akik nem látják magukat a három kategóriában (introvertált, extrovertált, ambivertált), jobban megérthetik identitásukat és preferenciáikat.”
A pszichológusok szerint a címkék egyszerre hasznosak és veszélyesek. Segítenek rendszerezni a világot, könnyebbé teszik egymás megértését. „Végtelenül lenyűgöző megérteni, hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek – fejtegette Dober. – A kategóriák lehetővé teszik számunkra, hogy a dolgokat mentális sémákba foglaljuk; segítenek kitalálni, hogyan működik a világ vagy a személyes élet.”
Baulch azonban figyelmeztet, hogy a személyiségcímkéknek van egy hátránya is: „Ha túlságosan ezekre támaszkodsz, elveszíted a kíváncsiságodat, hogy felfedezd, mi zajlik valójában a felszín alatt” – mondja.
A legfontosabb tehát: a címke csak eszköz, nem pedig maga az identitás.
