1928. március 10-én a Los Angelesben élő egyedülálló anya, Christine Collins pénzt adott kilencéves fiának, Walternek, hogy moziba mehessen. A fiú többé nem tért haza. Anyja bejelentette az eltűnését, de a rendőrség minden igyekezete ellenére öt hónapig semmilyen nyomot nem talált. Aztán egy augusztusi napon, öt hónappal Walter Collins eltűnése után egy fiú jelent meg Dekalbban, Illinois államban, és azt állította, ő az eltűnt Walter. Christine Collins természetesen örömmel kifizette az útiköltségét Kaliforniába, ám a fiú – bár nemileg emlékeztetett rá –
nem Walter Collins volt.
Az anyának ez nyilván rögtön feltűnt, és szóvá is tette a rendőrkapitányságon, ám az ügy ekkor még hajmeresztőbb fordulatot vett: JJ Jones rendőrkapitány ugyanis azt javasolta neki, hogy
vigye haza a fiút, és „próbálja ki”.
A lelkileg és testileg is kimerült és zaklatott Collins végül beadta a derekát, és elvitte állítólagos fiát.
Christine Collins (fotó: Getty Images)
Azonban három hét után elege lett a színjátékból. Ez a fiú nem az ő fia volt, és elhatározta, hogy ezt be is bizonyítja. Visszament Jones rendőrkapitányhoz, és ezúttal fogászati leleteket is vitt magával, amelyekből kiderült, hogy fiának, Walternek több tömése is volt, míg az ismeretlen gyereken, akit rendőrség próbált rátukmálni, semmilyen fogászati beavatkozást nem végeztek.
A bizonyítékok ellenére Jones – talán azért, mert nem akart botrányt, és inkább gyorsan lezárta volna az ügyet– nem vette komolyan Collinst. Azzal vádolta,
hogy rossz szülő és csak nevetségessé akarja tenni a rendőrséget, majd a kétségbeesett és dühös anyát egyenesen a Los Angeles-i kórház pszichiátriai osztályára záratta be az úgynevezett „12-es kódra hivatkozva – ez az a kód, amely alapján olyan személyt utalnak be, akit „nehezen kezelhetőnek” tartanak.
Christine Collins-t tíz napig tartották megfigyelés alatt. Jones rendőrkapitány eközben kihallgatta a fiút, aki beismerte, hogy ő valójában Arthur Hutchens Jr., és iowai otthonából szökött meg. Hutchens-t Illinoisban vette őrizetbe a rendőrség, és amikor megkérdezték tőle, hogy ő Walter Collins-e, először nemet mondott, de aztán igent. Azért adta ki magát Walternek, hogy Hollywoodba jusson, és találkozhasson kedvenc színészével, Tom Mixszel.
Miután kiderült az igazság, Christine Collins-t kiengedték a pszichiátriai osztályról, ezután pedig pert indított a városi rendőrség ellen. A nő megnyerte a pert, és Jones-t arra kötelezték, hogy fizessen 10,8 ezer ezer dollárt Collins-nak. A nő azt tervezte, hogy a pénzt a fia keresésének folytatására fordítja, de Jones soha nem fizetett.
A rendőrség azonban végül talált egy nyomot az ügyben. Úgy vélték, hogy Walter Collins Gordon Stewart Northcott egyik áldozata volt, aki a Los Angeles közelében történt, akkoriban nagy port kavart úgynevezett csirkeólas gyilkosságokért volt felelős. Gordon édesanyja, Sarah Louise Northcott 1928 végén beismerte, hogy fia részt vett a gyilkosságokban, és hogy Walter Collins is Gordon áldozatai közé tartozott. Vallomása nyomán tárgyalás nélkül életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték: ugyanakkor az állam úgy döntött, hogy nem Gordon meggyilkolása, hanem három másik kisfiú elrablása, megerőszakolása és meggyilkolása miatt emelt vádat Walter ellen, amelyekre szintén voltak törvényszéki bizonyítékok. 1929. február 13-án mindhárom gyilkosságban bűnösnek találták, és halálra ítélték. Ennek ellenére Gordon tagadta, hogy megölte volna Waltert, az anyja, Sarah pedig később megpróbálta visszavonni vallomását, és más több ellentmondásos nyilatkozatot is tett ekkoriban.
Christine továbbra is szentül meg volt győződve arról, hogy fia még él. Levelezett Gordonnal, és röviddel a kivégzése előtt engedélyt kapott, hogy interjút készítsen vele. Gordon megígérte, hogy elmeséli, hogy valójában mi is történt a fiával, de az utolsó pillanatban visszakozott, és ártatlannak mondta magát minden váddal kapcsolatban. Christine-t komoly reménnyel töltötte el egy másik fiú megjelenése, akit Gordon elrabolt és valószínűleg molesztált, és akiről a rendőrség kezdetben azt hitte, hogy meggyilkolták. Christine élete hátralévő részében továbbra sem tett le arról, hogy még valaha élve látja a fiát. Ebbe az apró reményfoszlányba kapaszkodva Christine Collins élete hátralévő részét Walter keresésével töltötte, egészen 75 éves korában bekövetkezett haláláig.
