Az anyák napja az anyaság tiszteletére rendezett ünnep, amelyet világszerte különböző formában tartanak meg. Ezen a napon általában ugyanaz a forgatókönyv: csokor virág, kedves rajzok, szép idézetek. Ezek fontos gesztusok, és nincs annál aranyosabb, mint amikor a kisgyerek kedveskedik az édesanyjának, és alapvetően semmi baj sem az anyák napjával, sem az ajándékokkal. A probléma nem magával az ünnepléssel van, hanem azzal, hogy gyakran itt ki is merül a figyelem.
Tudtad?
Magyarországon az anyák napja hagyománya az 1920-as évekhez kötődik: az ünnep ötletét egy vöröskeresztes aktivista, dr. Petri Pálné hozta haza az Egyesült Államokból, majd a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt közreműködésével honosodott meg. Az első hazai ünnepséget 1925-ben tartották, és már akkor is összekapcsolták a májusi Mária-tisztelet hagyományaival. Maga az anyák napja azonban ennél is régebbi gyökerekkel bír: az Egyesült Államokban a 19. században indult kezdeményezésekből nőtt ki, amelyek eredetileg nemcsak az anyák megbecsüléséről, hanem közösségépítésről és a nők támogatásáról is szóltak.
Mert miközben ezen az egy napon virágot adnak, kávét visznek az ágyban az anyáknak, és megköszönik a munkájukat, addig az év többi 364 napján sokszor visszaáll minden a megszokott kerékvágásba. Ugyanaz az egyenlőtlen tehermegosztás, ugyanaz a láthatatlan szervezési, ugyanaz a háztartási munka. Ugyanaz a verkli.
Rengeteg a láthatatlan teher a nőkön. (Fotó: Armstrong Roberts/ClassicStock/Getty Images)
Kimerültek az anyák
Egy 2024-es kutás szerint a túl sok láthatatlan teher miatt a nők 60 százaléka küzd állandó kimerültséggel, 53,3 százaléka hátfájdalommal és ahhoz kapcsolódó tünetekkel. 63,3 százalékuk állandó stresszről számolt be, 56,6 százalék érzelmi kiégésről, 46,6 százalékuk pedig magányosnak érzi magát.
Ahogy a számok is mutatják, a láthatatlan munka a nők egyik legnagyobb problémája ma Magyarországon is. Az Egyenlítő Alapítvány Problématérkép-felmérésének kitöltői szerint a nőkre túlzottan sok feladat hárul, sokuk mentális túlterheltségben él, az „otthoni második műszak” pedig nemcsak egy el nem ismert gazdasági érték, de igazságtalan elvárás is a nőktől. De sokszor saját magunkkal szemben is irreálisan magasra tesszük a lécet. Olykor magunkat is emlékeztetni kell arra, amit Vekerdy Tamás mondott:
„Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer mi, férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből.”
Az anyák napja akkor tud igazán értékessé válni, ha kiindulópontja lesz egy másfajta hozzáállásnak.. Hogy marad-e valami abból a figyelemből, törődésből és elismerésből, amit ezen a napon megkapnak az anyák a családtól, a párjaiktól. A legnagyobb ajándék az lenne, ha a mindennapokban is kevesebb teher maradna rajtuk. Ehhez elengedhetetlen egy személetváltás, de a központi törekvés lenne a legfontosabb a változáshoz, rugalmas foglalkoztatási modellekre van szükség, és párbeszédet kell kezdeni a nemi szerepekről.
Anyák napja: miért nem elég a virág?
A klasszikus anyák napi ajándékok szimbolikusak, szépek, szívet melengetőek – de nem oldják meg azt a rendszerszintű problémát, hogy az anyákra aránytalanul sok feladat és felelősség hárul. A folyamatos készenlét kimerítővé teszi a hétköznapokat, és valljuk be nehezebb is fáradtan türelmes anyának, kapcsolódó társnak maradni. És ez az, amit egy csokor tulipán nem tud ellensúlyozni.
A kutatások és a szakértők szerint az anyáknak ezek jelentenék a legnagyobb ajándékot:
- valódi segítség a mindennapokban
- egyenlőbb tehermegosztás a családban
- mentális egészségük komolyan vétele
- társadalmi és intézményi támogatás
- családbarát munkahelyek.
Vagyis nem egyetlen nap figyelemre, hanem folyamatos jelenlétre és partnerségre van szükségünk. A virág, a desszert, az ajándék maradhat – köszönjük szépen, de mellé jöhet valami, ami hosszabb távon is számít: egy nyugodt délután, több feladatvállalás a háztartási munkából, vagy akár egy őszinte kérdés: „Miben tudok segíteni?”
