A kép csak illusztráció (Forrás: Pexels)
Iskolakezdési irigység? Létezik
„Mindenkinek ilyen van, csak nekem nincs.” Ismerős mondat lehet azoknak a szülőknek, akiknek gyereke az iskolából hazatérve közli: feltétlenül szüksége van egy olyan sportcipőre, amit Bálinton látott, és persze arra a különleges kulacsra is, amit Peti hozott be első nap a suliba.
Rossz hí a szülőknek: a tanévkezdés bizony kedvez az összehasonlítgatásnak. A gyerekek új ruhákban és új tanszerekkel érkeznek, közben pedig beszámolnak a nyári táborokról, utazásokról és élményekről. Néhány nap alatt nagyon látványossá válhat, hogy a családok lehetőségei és vásárlási szokásai nem egyformák.
A Parents-cikkében Dr. Eileen Kennedy-Moore pszichológus (aki egyben a Kids Ask Dr. Friendtastic című podcast készítője) szerint érthető, ha egy gyerek arra gondol: „Nekem is kell egy ilyen”, amikor meglátja az újdonságot a barátjánál. Ráadásul a gyerekeknek még nincs akkora tapasztalatuk arról, milyen gyorsan változnak a divatok, és identitásuk is folyamatosan alakul. Emiatt fogékonyabbak lehetnek azokra az üzenetekre, amelyek egy tárgyat vagy márkát a népszerűséggel kapcsolnak össze.
Az osztálytársak mellett az influenszerek is diktálják az iramot
Az állandó összehasonlításra ráerősít a közösségi média is, ami folyamatosan emlékeztetheti a gyerekeket az áhított tárgyakra. Az influenszertartalmak folyamatosan új termékeket mutatnak neki, és az osztálytársak sokszor ugyanazokat a tartalmakat látják, ezért az online trend néhány nap alatt az iskola folyosóján is megjelenhet.
A kép csak illusztráció. (Forrás: Pexels)
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) szerint az iskolás és kamasz gyerekek már felismerhetik a hagyományos reklámokat, mégis nehezen állhatnak ellen nekik, ha azok személyre szabott tartalmak között, közösségi felületen vagy egy kedvelt influenszer ajánlásaként jelennek meg. Az AAP digitális reklámokról szóló állásfoglalása ezért a reklámtudatosság fejlesztését is javasolja.
Jaj, ne! Irigy gyereket neveltem?
Mielőtt elkezded magad ostorozni, hogy valamit elszúrtál a nevelésben, megnyugtatunk: az, hogy néha irigy a gyerek, teljesen normális, nem jelenti azt, hogy hálátlan vagy elkényeztetett.
A szakértő szerint inkább csak annyit jelez, hogy észrevett valamit, amit értékesnek lát, és amit ő is szeretne megszerezni. A szülő feladata nem az érzés eltüntetése, (hiszen az irigység a felnőtt korunkban sem válik kámforrá) hanem annak megtanítása, hogyan lehet elviselni és kezelni a vágyakozást.
Az új cipő néha belépőjegynek tűnik az osztályközösségbe
Anyaként és apaként azzal viszont fontos tisztában lenni, hogy az iskolakezdés nem feltétlenül könnyű a gyerekeknek: ismét meg kell találniuk a helyüket az osztályban. Felmérik, ki kivel barátkozik, mi számít menőnek, miről beszélnek a többiek, és ők mennyire érzik magukat a közösség részének. Egy népszerű játék, ruhamárka vagy telefon ilyenkor többnek tűnhet egyszerű tárgynál. A gyerek úgy érezheti, hogy nélküle kimarad a közös játékból, nem érti majd a beszélgetéseket, vagy kevésbé fogadják el.
Dr. Kennedy-Moore szerint nem kellemes azt érezni, hogy valamiből kimaradunk, vagy hogy mi vagyunk a kívülállók. Pláne, ha az adott tárgy valóban érdekes vagy menő lehet a gyermek számára.
Főleg a tiniknél lehet erős az érzés
Kamaszkorban különösen nagy jelentőséget kaphat a társak véleménye és a velük való összehasonlítás. Egy 68 serdülő mindennapi tapasztalatait vizsgáló kutatásban az irigység kedvezőtlenebb közérzettel és negatívabb társas élményekkel kapcsolódott össze. A vizsgálat kis mintája miatt az eredményekből nem lehet minden kamaszra vonatkozó következtetést levonni, de azt jól mutatják, hogy az irigység nem feltétlenül múlik el azzal, ha a felnőtt legyint rá.
Ezért érdemes komolyan venni a „mindenkinek van” mondatot, még akkor is, ha a szülő pontosan tudja, hogy három osztálytársról van szó. A gyerek valószínűleg nem statisztikai állítást tesz.
Azt próbálja elmondani, hogy fél a lemaradástól vagy a kívülállóságtól.
A Parents cikkében egy másik szakember, Dr. Raglin Bignall, a Kids Mental Health Foundation klinikai igazgatóhelyettese és a Nationwide Children’s Hospital gyermekpszichológusa szerint, ha egy gyermek irigykedik a társaira, az többféleképpen is megnyilvánulhat:
- Panaszkodik amiatt, amije nincs.
- Negatívan hasonlítja össze önmagát másokkal.
- Gúnyolódik azon a személyen, tárgyon vagy élményen, amelyet irigyel, illetve lekicsinyli azt.
- Sírni kezd vagy feldúlt lesz.
- Visszahúzódóbbá vagy csendesebbé válik.
- Csökken az önbecsülése, és bizonytalanabbul kapcsolódik be a társai közé.
Dr. Whitney Raglin Bignal gyermekpszichológus a Kids Mental Health Foundation videójában. (Forrás: Facebook)
„A kisebb gyerekeknél az irigység dühkitörések formájában jelentkezhet, míg a nagyobbak egyszerűen ingerlékenyebbé vagy dühösebbé válhatnak” – teszi hozzá Dr. Raglin Bignall.
Mit mondjon a szülő a „nekem is kell” után?
A szülő számára csábító lehet rövidre zárni a vitát: „Nincs rá szükséged”, „Ne legyél irigy”, „Örülj annak, amid van”. Csakhogy a gyerek szemében a vágyott tárgy ebben a pillanatban tényleg fontos. Ha ezt a felnőtt lesöpri az asztalról, a gyerek könnyen azt értheti meg belőle, hogy az érzéseiről nem érdemes beszélnie. A Kids Mental Health Foundation útmutatója szerint az erős érzelmek kezelésében az segít, ha a felnőtt először megnevezi és elfogadja az érzést, majd csak a megnyugvás után beszél a szabályokról. Az érzést lehet érvényesnek tekinteni anélkül, hogy a követelésre igent mondanánk.
A beszélgetés négy egyszerű lépésből állhat.
- Nevezd meg az érzést. „Látom, hogy nagyon tetszik az a cipő, és rosszulesik, hogy neked nincs ilyen.”
- Kérdezd a tárgy jelentéséről. „Mitől lenne ez fontos neked? Azért szeretnéd, mert jól tudnád használni, vagy attól tartasz, hogy nélküle kimaradsz valamiből?”
- Mondd ki egyértelműen a döntést. „Most ezt nem vesszük meg” vagy „megnézzük, belefér-e a következő hónapban”. A bizonytalan hitegetés rendszerint csak meghosszabbítja az alkudozást.
- Keressetek reális lehetőséget. Szóba jöhet olcsóbb vagy használt változat, születésnapi kívánságlista, megtakarítás, illetve az, hogy a gyerek saját pénzéből vállalja a költségek egy részét.
Az együttérzés nem jelent automatikus engedékenységet. A gyerek egyszerre hallhatja azt, hogy „értem, miért szeretnéd”, és azt, hogy „most nem vásároljuk meg”.
Segít eldönteni a 24 órás kívánságpróba
Az iskolakezdés első heteiben könnyen egyik kívánság követheti a másikat. Tegnap egy tolltartó volt nélkülözhetetlen, ma egy pulóver, holnap pedig már egy fülhallgató kerül a lista élére. A NatWest gyerekeknek szóló pénzügyi edukációs oldala azt tanácsolja, hogy a család várjon 24 órát a nem szükséges vásárlásokkal. A rövid szünet segíthet kideríteni, hogy tartós kívánságról vagy pillanatnyi impulzusról van-e szó. Ezalatt a gyerek gondolja végig:
- Mire és milyen gyakran használná?
- Akkor is szeretné, ha egyik osztálytársa sem látná?
- Melyik korábbi kívánságáról mondana le érte?
- Hajlandó lenne a saját pénzéből is fizetni érte?
Ha az érdeklődése néhány nap alatt elmúlik, valószínűleg a pillanatnyi összehasonlítás mozgatta. Ha a vágy megmarad, és a gyerek konkrétan el tudja mondani, mire használná a tárgyat, már lehet értelme közösen megtervezni a vásárlást. A várakozás nem büntetés. Azt tanítja meg, hogy valamit lehet nagyon szeretni úgy is, hogy nem kapjuk meg azonnal.
Mit mondjunk, ha egyszerűen nincs rá pénz?
Amennyiben a család nem engedheti meg magának a vásárlást, ezt életkorának megfelelően el lehet mondani a gyereknek. Nem szükséges ráterhelni a család összes anyagi gondját, de a valóságot sem kell titkolni. Például: „Most az iskolai étkezésre, a számlákra és az őszi cipődre kell félretennünk, ezért ezt a márkás pulóvert nem tudjuk megvenni.”
Ez teljesen életszerű és érthető reakció, a családok többségének választania kell a különböző kiadások között. A beszélgetés így a családi értékekről is szólhat: mire költünk szívesen, mi élvez elsőbbséget, és miért marad kevesebb pénz más dolgokra.
A szükségletek és a kívánságok megkülönböztetése a pénzügyi nevelés része. A rendszeresen adott zsebpénz segítheti a tervezés és a megtakarítás gyakorlását, ha a szabályokat a család előre tisztázza. A zsebpénz pedig valódi döntési helyzetet teremthet. A gyerek megtapasztalja, hogy egy vásárlás más lehetőségekről való lemondással jár. A 24.hu riportja olyan családi módszert mutatott be, amelyben egy tízéves gyerek rendszeres zsebpénzzel, megtakarítással és kamattal tanulta meg döntései következményeit. A pénzügyi nevelés tehát fontos része lehet ezeknek a szeptemberi vágyódásoknak, a gyerek a saját bőrén is megtanulhatja, hogy mennyire nehéz sok mindenre előteremteni az anyagiakat.
Mikor érdemes megvenni azt, ami másnak is van?
Nem kell elvi kérdést csinálni abból, hogy a gyerek egy osztálytársánál látott meg valamit. A vásárlás beleférhet, ha a család megengedheti magának, a tárgy valóban használható, és nem csupán néhány napos divathullámról van szó. A döntés előtt érdemes végig gondolni:
- Belefér a családi költségvetésbe más fontos cél feladása nélkül?
- Tartósan használná a gyerek?
- Segíti egy közös iskolai vagy baráti tevékenységben?
- Tud várni vagy megtakarítani érte? Több-e az indoka annál, hogy „másoknak is van”?
Az iskolakezdési irigységet tehát nem kell sem dramatizálni, sem elhallgattatni. Lehet belőle beszélgetés az érzésekről, a pénzről, a reklámokról és arról, hogy a közösséghez tartozás nem egy márkajelzésen múlik.
