Amikor még egészen más lapult az iskolatáskában
Az iskolakezdés kellékei rengeteget változtak az elmúlt évtizedekben. Ma már természetes, hogy a gyerekek hátizsákjában a füzetek és tolltartók mellett akár tablet, okosóra vagy vezeték nélküli fülhallgató is lapul, néhány évtizeddel ezelőtt azonban egészen más tárgyak számítottak nélkülözhetetlennek. Volt, amit mindenki ugyanabban a papírboltban szerzett be, más holmikat pedig éveken keresztül használtunk, amíg teljesen el nem koptak.
Ki ne emlékezne például a kék-piros végű postairónra, a tintapatronos töltőtollra vagy a műanyag betűsablonra? A radíroknak gyakran jellegzetes illatuk volt, az órarendet kézzel írtuk be egy kartonlapra, a füzeteket pedig mintás vagy egyszínű csomagolópapírba kötöttük. A tolltartó sem feltétlenül volt cipzáras: sokan kemény falú, kihajtható változatot hordtak magukkal, amelyben pontosan megvolt a helye a ceruzának, tollnak, radírnak és vonalzónak.
A retró tanszerek között akadnak olyanok, amelyeket a mai iskolások is azonnal felismernének, mások viszont már szinte múzeumi tárgynak tűnnek. A logarlécet például egykor komoly számításokra használták, ma viszont sokaknak azt is nehéz lenne megmondani, mire szolgált. Hasonló sorsra jutott az itatóspapír vagy a tintásüveg is, amelyek a golyóstoll általánossá válásával fokozatosan eltűntek a tantermekből.
Most kiderül, mennyire emlékszel az egykori iskolai felszerelésekre. Némelyik kérdés könnyűnek tűnhet, másoknál azonban még annak is gondolkodnia kell, aki annak idején minden szeptemberben izgatottan válogatta az új füzeteket és ceruzákat.
Mennyi mindenre emlékeztél?
A régi tanszerek különlegessége nem feltétlenül abban rejlik, hogy jobbak vagy rosszabbak voltak a maiaknál. Egyszerűen egy másik korszak hétköznapi tárgyai voltak, amelyekhez sok embernek személyes emlékei kapcsolódnak. Egy ismerős radír, egy régi tolltartó vagy akár egy kockás füzet látványa is elég lehet ahhoz, hogy valaki hirtelen ismét az iskolapadban érezze magát.
Igazi retro (Forrás: Getty Images)
A technika fejlődésével számos egykori eszköz eltűnt, mások pedig szinte változatlan formában maradtak velünk. Ceruzára, vonalzóra vagy körzőre ma is szükség van, miközben az indigó, az itatóspapír vagy a logarléc már jóval ritkábban kerül egy diák kezébe.
