Augusztus második felében sok családban észrevehetően megváltozik a hangulat. Miközben még tart a nyár, előkerülnek az iskolatáskák, megkezdődik a tanszervásárlás, egyre gyakrabban kerül szóba az órarend, az új tanító vagy az első tanítási nap, egyszóval az iskolakezdés. Van gyerek, aki izgatottan várja a szeptembert, más azonban már hetekkel korábban nyugtalanabb lesz, rosszabbul alszik, érzékenyebben reagál, vagy látszólag minden apróságon felbosszantja magát.
A szülő ilyenkor könnyen gondolhatja, hogy túl korai még ennyire foglalkozni az iskolával. A gyerek azonban nem feltétlenül tudatosan aggódik. Sokszor egyszerűen érzi, hogy közeledik egy nagyobb változás, amelyhez ismét alkalmazkodnia kell.
Az ismeretlen akkor is ijesztő lehet, ha tavaly már átélte
Az iskolakezdés minden évben valamennyire új helyzet. Más lesz az osztályterem, új tantárgyak jöhetnek, megváltozhat a tanár, a napirend vagy akár az osztály összetétele is. Még az a gyerek is izgulhat, aki egyébként szereti az iskolát.
Különösen erős lehet a feszültség azoknál, akik most kezdik az első osztályt, iskolát váltanak, felső tagozatba kerülnek, vagy új közösségbe csöppennek. A gyerek fejében olyan kérdések kavaroghatnak, amelyeket nem feltétlenül fogalmaz meg hangosan:
Vajon találok barátot?
Elég ügyes leszek?
Mi lesz, ha nem értem a feladatot?
Mi történik, ha a tanár engem szólít fel?
A bizonytalanság önmagában is képes felerősíteni az izgalmat. A felnőttek gyakran konkrét problémáktól félnek, a gyerekek viszont sokszor egyszerűen attól, hogy nem tudják pontosan, mi fog történni.
A szorongás nem mindig úgy néz ki, ahogy várnánk
Nem minden gyerek mondja ki, hogy fél az iskolától. A feszültség egészen más formában is megjelenhet.
- Előfordulhat, hogy a korábban önálló gyerek hirtelen többet szeretne a szülő közelében lenni.
- Gyakrabban panaszkodhat hasfájásra vagy fejfájásra, nehezebben alszik el, rosszabb kedvű, ingerlékenyebb vagy sírósabb lehet.
- Más gyerek túlpörög, folyamatosan kérdez, vagy éppen
- feltűnően kerüli az iskoláról szóló beszélgetéseket.
Fontos, hogy a szülő ne vezessen vissza minden változást automatikusan az iskolakezdésre. Ha azonban a tünetek éppen akkor erősödnek fel, amikor egyre közelebb kerül a szeptember, érdemes számolni azzal, hogy a közelgő változás is szerepet játszhat bennük.
Ne próbáld azonnal lebeszélni az érzéseiről
Amikor egy gyerek azt mondja, hogy fél az első naptól, a felnőtt ösztönösen megnyugtatná. Könnyen kicsúszhat a szánkon, hogy
Nincs mitől félned,
biztos minden rendben lesz,
már tavaly is szeretted az iskolát.
Ezek a mondatok jó szándékúak, mégsem mindig segítenek. A gyerek ugyanis azt érezheti belőlük, hogy nem kellene azt éreznie, amit érez.
Többet érhet, ha először megpróbáljuk megérteni, pontosan mi aggasztja. Kérdezhetjük például, hogy mi az, ami a leginkább foglalkoztatja, vagy mi lenne az, amitől könnyebbnek tűnne az első nap. Nem biztos, hogy azonnal válaszolni tud. Már az is sokat jelenthet, ha megtapasztalja, hogy az aggodalmáról lehet beszélni.
A kiszámíthatóság csökkentheti a bizonytalanságot
Az iskolakezdést megelőző hetekben érdemes fokozatosan visszahozni néhány olyan rutint, amely nyáron lazábbá vált.
Nem szükséges egyik napról a másikra katonás napirendre váltani. Sokkal barátságosabb megoldás, ha az esti lefekvést és a reggeli ébredést lassan közelítjük a szeptemberi időponthoz. Így az első tanítási nap nem egyszerre hoz korai kelést, új programot és teljesen megváltozott ritmust.
Az is segíthet, ha közösen végigbeszélitek, hogyan fog kinézni az első reggel.
- Mikor keltek fel?
- Mit reggelizik?
- Ki kíséri iskolába?
- Hol találkoztok délután?
A felnőtt számára ezek jelentéktelen részleteknek tűnhetnek, a gyereknek azonban kapaszkodót adhatnak.
A tanszervásárlás lehet megnyugtató szertartás is
Az iskolaszerek beszerzése nem csupán kötelező feladat. Sok gyerek számára ez az egyik első kézzelfogható jele annak, hogy hamarosan kezdődik az iskola.
Ha van rá lehetőség, hagyjuk, hogy bizonyos dolgokat maga válasszon ki. Egy kedvenc füzet, tolltartó vagy kulacs nem oldja meg az iskolával kapcsolatos félelmeket, de adhat valamennyi kontrollérzést egy olyan helyzetben, amelynek nagy részéről nem a gyerek dönt.
Az iskolatáska közös bepakolása, a füzetek felcímkézése vagy az első napi ruha kiválasztása szintén segíthet abban, hogy az ismeretlenből fokozatosan valami kézzelfogható és kezelhető legyen.
Apa segít (Forrás: Getty Images)
Ne töltsük meg az utolsó heteket tanulással
Sok szülő az iskolakezdés közeledtével úgy érzi, ideje ismételni. Előkerülnek a szorzótáblák, az olvasmányok vagy a gyakorlófüzetek, nehogy a gyerek „kiesett legyen” szeptemberre.
Egy kis játékos ismétlés természetesen beleférhet, ha a gyerek is szívesen csinálja. Nem szerencsés azonban az utolsó nyári heteket előrehozott iskolává változtatni. Ha a gyerek eleve izgul, az intenzív gyakorlás azt az üzenetet is közvetítheti számára, hogy valóban komoly veszély fenyeget: nincs eléggé felkészülve.
Sokkal fontosabb, hogy kipihenten, biztonságérzettel és valamennyire rendezett napirenddel érkezzen meg az első napra.
A saját iskolai történeteinkkel is óvatosan bánjunk
Az iskolakezdés gyakran a szülőből is előhozza a régi emlékeket. Könnyű ilyenkor mesélni arról, mennyire féltünk egy szigorú tanártól, mennyire utáltuk a matematikát, vagy hogyan piszkáltak minket az osztálytársak.
Az ilyen történeteknek természetesen lehet helyük, de érdemes figyelni arra, mit visz belőlük magával a gyerek. Ha még nincs saját tapasztalata, könnyen a szülő félelmeiből építi fel azt, amit az iskolától vár.
Hasznosabbak lehetnek azok a történetek, amelyek azt mutatják meg, hogy mi is izgultunk, mégis sikerült alkalmazkodnunk. Nem az a cél, hogy az iskolát tökéletes helynek állítsuk be, hanem hogy azt sugalljuk: lehetnek nehéz helyzetek, de ezekkel meg lehet birkózni.
Fontos, hogy a nyár vége még mindig nyár legyen
Az iskolakezdésre való felkészülés mellett maradjon hely az utolsó nyári élményeknek is. Egy délután a strandon, közös fagyizás, kirándulás vagy egyszerűen egy lustább otthoni nap segíthet abban, hogy ne szóljon az egész augusztus a szeptemberre várakozásról.
A gyereknek nem kell úgy éreznie, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy megvettük az első füzetet, véget ért a vakáció. Érdemes inkább fokozatos átmenetet teremteni. Néhány apró rutin visszatérhet, egyre több szó eshet az iskoláról, miközben továbbra is vannak olyan napok, amikor semmit nem kell felkészülésként értelmezni.
Mikor érdemes komolyabban venni az aggodalmat?
Bizonyos mértékű izgalom teljesen érthető egy nagy változás előtt. Akkor érdemes azonban fokozottabban figyelni, ha a félelem nagyon erős, tartós, vagy jelentősen befolyásolja a gyerek mindennapjait.
Ha hetek óta alvási problémái vannak, rendszeresen rosszul érzi magát, pánikszerűen reagál az iskola említésére, vagy egyáltalán nem akar elindulni, érdemes megpróbálni kideríteni, áll-e konkrét probléma a háttérben. Lehet szó tanulási nehézségről, kortárs konfliktusról, bántalmazásról vagy olyan korábbi iskolai élményről, amely miatt a visszatérés különösen ijesztő számára.
Ilyenkor az osztályfőnök, az iskolapszichológus vagy szükség esetén más gyermekpszichológiai szakember bevonása is indokolt lehet.
Nem kell teljesen megszüntetni az izgalmat
A cél nem feltétlenül az, hogy a gyerek szeptember első napjára egyáltalán ne izguljon. Egy új kezdet előtt a feszültség természetes reakció lehet, és sokszor az izgatottság és a félelem egyszerre van jelen.
A legtöbbet azzal segíthetünk, ha
- kiszámíthatóbbá tesszük a következő heteket,
- meghallgatjuk a gyerek kérdéseit, és
- nem akarjuk minden érzését azonnal eltüntetni.
Egy jól ismert reggeli rutin, az előre összekészített táska, egy megnyugtató beszélgetés vagy annak tudata, hogy délután ott várja valaki, akiben megbízik, sokkal nagyobb kapaszkodó lehet, mint hinnénk.
Az iskolakezdés ugyanis nem egyetlen szeptemberi reggelből áll. Már hetekkel korábban elkezdődik az alkalmazkodás, és ebben az időszakban a gyerek számára az egyik legfontosabb üzenet az lehet: bármi is vár rá az új tanévben, nem kell egyedül megbirkóznia vele.
