Augusztus második felében sok családban megkezdődik a visszaszámlálás az iskolakezdésre. Előkerül az iskolatáska, megszületik a tanszerlista, kialakítjuk a tanulósarkot, lassan megvesszük a füzeteket, és közben egyre többször hangzik el: „Mindjárt kezdődik az iskola.” A készülődés azonban könnyen átcsúszhat abba, hogy mindenáron betűket, számokat és feladatlapokat próbálunk gyakoroltatni a gyerekkel.
Pedig az iskolaérettség ennél jóval többről szól. A társas és érzelmi készségek, az önállóság, a napi rutinok és az, hogy a gyerek képes-e segítséget kérni, legalább olyan fontosak lehetnek a zökkenőmentes kezdéshez. Az iskolai felkészültséggel kapcsolatos anyagok is hangsúlyozzák, hogy a fejlődést nemcsak a korai tanulási készségek, hanem a szociális, érzelmi és gyakorlati képességek együttese alapozza meg.
5 készség, amit jó, ha tud a gyerek iskolakezdésre
Éppen ezért az iskolakezdés előtti hetekben nem feltétlenül még egy munkafüzetre van szükség. Sokkal hasznosabb lehet néhány hétköznapi helyzetet begyakorolni.
1. A reggeli készülődés menjen egyre önállóbban
A nyári szünetben könnyű elengedni az órát. A gyerek később kel, pizsamában reggelizik, és nincs különösebb jelentősége annak, hogy a fogmosás pontosan mikor történik. Szeptemberben azonban hirtelen minden perc számítani kezd.
Érdemes ezért már az iskolakezdés előtti egy-két hétben kialakítani egy egyszerű reggeli sorrendet: felkelés, mosdó, öltözés, reggeli, fogmosás, táskaellenőrzés, indulás. Nem kell katonás menetrenddé változtatni a nyár végét, de jó, ha a gyerek megtapasztalja, milyen egymás után önállóan elvégezni ezeket.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szülőknek szóló oldalán azt tanácsolják, hogy a kiszámítható napi rutinokkal már kisgyerekkorban érdemes támogatni az önállóság fejlődését. A reggeli rutinhoz például a mosdóhasználatot, az öltözést és a reggelit is hozzárendelik.
A cél nem az, hogy szeptember elsejére a gyerek mindenben teljesen önellátó legyen. Inkább az, hogy minél kevesebb olyan lépés legyen, amelyhez automatikusan felnőtt segítségét várja.
2. Öltözés, cipő, uzsonnásdoboz: az apróságok sokat számítanak
Otthon fel sem tűnik, milyen gyakran segítünk. Felhúzzuk a cipzárt, kibontjuk az innivalót, kinyitjuk a joghurtot, megigazítjuk a cipőt, becsatoljuk a táskát. Az iskolában viszont egy pedagógus egyszerre sok gyerekkel foglalkozik, ezért nagy könnyebbséget jelenthet, ha a gyerek a hétköznapi feladatok egy részét már önállóan meg tudja oldani.
Érdemes tehát játékosan próbát tartani. Ki tudja-e nyitni azt az uzsonnásdobozt, amelyet szeptembertől használ majd? Ki tudja-e csavarni a kulacsot? Fel tudja-e venni és le tudja-e venni a pulóverét? Felismeri-e, melyik kabát és tornazsák az övé?
A tudósok fejlődési összefoglalója szerint ötéves kor körül sok gyerek már egyre önállóbban képes öltözni. Fontos azonban, hogy a fejlődési tempó egyéni, ezért ezt ne versenyként kezeljük. A szakértők külön kiemelik az olyan gyakorlati önállósági készségeket, mint az uzsonna kinyitása, az önálló mosdóhasználat vagy az iskolatáska bepakolása.
3. Tanulja meg kimondani, ha segítségre van szüksége
Felnőttként az alábbiak egyszerű mondatoknak tűnnek, egy új közösségbe kerülő gyereknek azonban egyáltalán nem mindig könnyű megszólalnia. Van, aki inkább csendben ül, mert attól fél, hogy rosszat kérdez, vagy nem tudja, mikor és hogyan szólhat a tanítónak.
Nem értem.
Nem találom a ceruzámat.
Fáj a hasam.
Nem tudom, hová kell mennem.
Ezt otthon szerepjátékkal nagyon könnyen lehet gyakorolni. A szülő lehet a tanító, a gyerek pedig eljátszhatja, hogyan kér segítséget, ha nem ért egy feladatot, nem találja a mosdót vagy valami bántja. Ha a gyerek tart az új helyzettől, beszéljük át vele, pontosan mitől fél, majd közösen találjunk megoldásokat ezekre a helyzetekre.
A segítségkérés nem annak a jele, hogy a gyerek nem elég önálló. Éppen ellenkezőleg: annak felismerése, hogy egy helyzetet egyedül nem tud megoldani, majd megfelelő felnőtthöz fordulni fontos önérvényesítési készség.
4. A táska bepakolását is érdemes gyakorolni
Az első hetek egyik visszatérő családi jelenete lehet az eltűnt radír, az otthon maradt füzet és a táska mélyén lapuló uzsonna. A rendszerezés azonban tanulható készség, és nem érdemes azt várni, hogy a gyerek első osztályosként egyik napról a másikra automatikusan tudja, hogyan tartson rendet a holmijai között.
Még a tanév előtt ki lehet alakítani egy egyszerű ellenőrzési sorrendet. Táska, tolltartó, füzetek, kulacs, uzsonna. Eleinte mondhatjuk együtt, később megkérhetjük a gyereket, hogy ő ellenőrizze végig.
A házimunkák és életkornak megfelelő felelősségek is segíthetik az önállóságot. Az életkornak megfelelő feladatok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyerek megtanuljon felelősséget vállalni saját teendőiért. Éppen ezért nem szükséges minden este titokban újrapakolni utána a táskát. Sokkal többet tanul abból, ha eleinte együtt ellenőrizzük, később pedig egyre több részét bízzuk rá.
Készülődés az iskolára (Forrás: Getty Images)
5. Állítsátok vissza időben az alvási rutint
Talán ezt a legnehezebb elkezdeni, mert augusztus végén még senki sem akar este korán ágyba bújni. Ha azonban a gyerek egész nyáron későn feküdt és későn kelt, az első tanítási napon komoly váltás lehet a korai ébresztő.
Semmiképp nem érdemes szeptember első reggelére hagyni az átállást. Nagyon hasznos, ha szép fokozatosan, már egy-két héttel a tanév előtt visszatérünk a korábbi lefekvéshez.
Az alvással kapcsolatos ajánlások szerint a 6-12 éves gyerekeknek általában napi 9-12 óra alvásra van szükségük, a 13-17 éveseknek pedig 8-10 órára.
Nem szükséges egyik napról a másikra egy órával korábban ágyba küldeni a gyereket. Sokkal könnyebb lehet néhány naponta 15-20 perccel előrébb hozni a lefekvést és az ébredést. A rendszeres esti rutin – fürdés, fogmosás, olvasás, majd alvás – szintén segíthet abban, hogy a szervezet újra alkalmazkodjon a tanév ritmusához. A következetességet és fokozatosságot nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Nem kell „kész kisiskolást” faragni a gyerekből
Az iskolakezdés előtti hetek célja nem az, hogy a gyerek szeptemberre hibátlanul teljesítsen egy képzeletbeli alkalmassági vizsgán. Felesleges azon izgulni, hogy a másik gyerek már olvas, a miénk pedig még fordítva ír néhány számot. Az iskolába éppen azért jár majd, hogy tanuljon.
A gyakorlati önállóság viszont jelentősen csökkentheti az új helyzettel járó bizonytalanságot. Ha tudja, hogyan kell kinyitni az uzsonnáját, segítséget kérni, összeszedni a holmiját vagy végigcsinálni a reggeli készülődést, sok olyan apró helyzet válik ismerőssé, amely egyébként plusz feszültséget jelenthetne.
A legjobb felkészülés ezért sokszor nem az, ha augusztus végén még elővesszük a feladatlapokat. Inkább engedjük, hogy a gyerek maga húzza fel a cipőjét, pakolja össze a táskáját, mondja el, mitől tart, és próbálja megoldani azokat a helyzeteket, amelyekkel néhány hét múlva nap mint nap találkozik majd. Így szeptemberben nem lesz számára minden új – és ez már önmagában rengeteget számíthat.
