Ha szeretünk valakit, szinte ösztönösen megöleljük. A családtagjainkat, a barátainkat és persze sokszor a kutyánkat is átkaroljuk, megszorongatjuk, magunkhoz húzzuk. Nekünk ez az egyik legegyértelműbb módja annak, hogy kifejezzük a ragaszkodásunkat, négylábú kedvenceink azonban nem feltétlenül ugyanígy értelmezik a helyzetet.
Bármennyire meglepő, sok kutya nem rajong az ölelésért. Van, amelyik megtanulta elfogadni, más láthatóan élvezi is a szoros testi kontaktust a gazdájával, de akadnak olyan ebek is, amelyek számára az átkarolás kifejezetten kellemetlen vagy stresszes lehet. A probléma az, hogy a kutya ezt gyakran olyan finoman jelzi, hogy a gazdi észre sem veszi.
Ami nekünk ölelés, az neki korlátozás lehet
Az emberek világában az ölelés általában pozitív jelentést hordoz, bár emberek között is akad olyan, aki ezt nem szereti. A kutyák egymás közötti kommunikációjában azonban nincs igazán megfelelője annak, amikor valakit két karral szorosan magunkhoz húzunk. Éppen ezért nem érdemes automatikusan feltételezni, hogy a kutyánk ugyanazt érzi közben, amit mi.
A kutyák és az ölelés kapcsolatáról szóló összefoglaló részletesen bemutatja, miért lehet kellemetlen számukra ez a gesztus: az egyik legfontosabb ok, hogy az átkarolással korlátozzuk az állat mozgását. Ha a kutya bizonytalannak érzi magát, nem tud egyszerűen arrébb lépni vagy elmenni, ami növelheti a feszültségét.
Különösen kellemetlenné teheti a helyzetet, ha közben közvetlenül a kutya arcához hajolunk, erősen megszorítjuk vagy hosszan a szemébe nézünk. Ezeknek az együttes hatása egyes kutyáknál sokkal intenzívebb lehet, mint azt emberként gondolnánk.
Attól még nem biztos, hogy élvezi, hogy nem próbál elmenekülni
„De az én kutyám hagyja, hogy megöleljem” – gondolhatják most sokan. Ez azonban önmagában még nem feltétlenül jelenti azt, hogy kedvencünk élvezi is a helyzetet.
A kutya lehet, hogy egyszerűen megtanulta tolerálni az ölelést. Az is előfordulhat, hogy annyira bízik a gazdájában, hogy eltűri ezt a számára kissé furcsa emberi szokást. Fontos különbség van azonban aközött, hogy egy állat nyugodtan elfogad valamit, és aközött, hogy valóban örömét leli benne.
Sőt, a teljes mozdulatlanság sem mindig a relaxáció jele. A kutyák stresszhelyzetben olykor megmerevedhetnek vagy „lefagyhatnak”. A kutyák stresszjeleiről szóló útmutató szerint a kutya apró jelzéseket ad, amelyekre érdemes odafigyelni.
Ezek az apró jelek árulhatják el, hogy elege van
A kutya ritkán kezd rögtön morgással tiltakozni. Sokkal előbb megpróbálhatja finomabb testbeszéddel jelezni, hogy kényelmetlenül érzi magát.
Ilyen lehet, ha az ölelés közben hirtelen elfordítja a fejét, hátracsapja a füleit, megnyalja az orrát vagy a száját, pedig nincs előtte étel, esetleg ásítani kezd annak ellenére, hogy nem álmos. Szintén figyelmeztető jel lehet a feszes testtartás, a behúzott farok, a pislogás vagy az úgynevezett „bálnaszem”, amikor szokatlanul sok látszik a szemfehérjéből. A kutyák testbeszédét bemutató részletes útmutató további példákat is mutat ezekre a jelzésekre.
Egyetlen ásításból vagy szájnyalásból természetesen nem lehet biztos következtetést levonni. Mindig az adott helyzetet és több testbeszédjelet együtt kell figyelni. Ha viszont a kutya rendszeresen elfordul, megmerevedik vagy arrébb próbál húzódni, amikor átkaroljuk, jobb tiszteletben tartani a kérését.
A kutyák annyira nem bírják az ölelést, mint mi (Forrás: Getty Images)
A morgást sem szabad büntetni
Ha a finomabb jelzések nem működnek, a kutya egyértelműbbé teheti, hogy szeretné, ha békén hagynák. Elkezdhet morogni, vicsoroghat, végső esetben pedig odakaphat.
Fontos megérteni, hogy a morgás kommunikáció. A kutya ezzel jelzi: a helyzet számára túlságosan kellemetlenné vált. Ha ezért leszidjuk vagy megbüntetjük, nem feltétlenül azt tanulja meg, hogy nyugodtabbnak kell lennie, hanem azt, hogy ezt a figyelmeztető jelzést nem érdemes használnia.
A kutyák stresszreakcióit bemutató szakmai összefoglaló arra is felhívja a figyelmet, hogy a morgás gyakran a kellemetlenség vagy félelem figyelmeztető jele. A biztonságosabb megoldás ilyenkor az, ha megszüntetjük azt a helyzetet, amely az állat számára feszültséget okoz.
Gyerekeknél különösen fontos erre figyelni
A gyerekek számára szinte ellenállhatatlan lehet egy puha kutya: megölelnék, megszorongatnák, a nyakába kapaszkodnának. Pontosan ezért fontos megtanítani nekik, hogy a kutya nem plüssállat.
Az átkarolás során a gyerek arca ráadásul nagyon közel kerülhet a kutya fejéhez. Ha az állat megijed, fájdalmat érez, vagy egyszerűen csapdába szorítva érzi magát, egy védekező reakciónak komoly következménye lehet. Különösen ismeretlen kutyát nem szabad csak úgy megölelni, még akkor sem, ha barátságosnak tűnik.
A gyerekeknek inkább azt érdemes megtanítani, hogy várják meg, amíg a kutya maga közeledik, és hagyjanak neki lehetőséget arra is, hogy bármikor odébb menjen.
De akkor hogyan mutasd ki neki, hogy szereted?
Szerencsére az ölelésen kívül rengeteg olyan lehetőség van, amelyet a legtöbb kutya sokkal könnyebben értelmez. Simogatás a mellkason vagy a test oldalán, közös játék, séta, jutalmazás, tréning vagy egyszerűen a nyugodt együttlét mind erősítheti a gazdi és a kutya közötti kapcsolatot.
Itt is a kutya reakciója a legjobb útmutató. Ha odahajol a kezedhez, közelebb bújik, laza marad a teste, esetleg újra kezdeményezi a kontaktust, valószínűleg jól érzi magát. Ha viszont elfordul vagy távolabb megy, ne kövesd azért, hogy még egy simogatást kierőszakolj belőle.
Megpróbálhatod azt is, hogy néhány másodperc simogatás után abbahagyod, majd figyeled, mit tesz. Ha a kutya ismét közeledik vagy a kezed alá tolja magát, elég világosan jelezte, hogy jöhet a folytatás.
Nem minden kutya egyforma
Fontos, hogy az ölelésből se csináljunk fekete-fehér szabályt. Vannak kutyák, amelyek láthatóan keresik a nagyon szoros fizikai közelséget, és hosszú évek alatt hozzászoktak ahhoz is, hogy a gazdájuk átkarolja őket. Mások már attól hátrébb lépnek, ha valaki föléjük hajol.
A kutya személyisége, korábbi tapasztalatai, szocializációja és aktuális lelkiállapota egyaránt befolyásolhatja, hogyan reagál az érintésre. Ezért sokkal fontosabb megtanulni olvasni a saját kutyánk jelzéseit, mint merev szabályokat követni.
Lehet tehát, hogy számodra egy nagy ölelés jelenti a szeretet legtermészetesebb kifejezését. A kutyád számára viszont az lehet az igazi szeretetnyelv, ha melléd fekhet a kanapén, kap egy kellemes vakargatást a mellkasán, ha követ vagy együtt indultok el a kedvenc sétaútvonalatokon.
Néha éppen azzal mutatjuk ki legjobban, mennyire szeretjük, ha nem azt adjuk neki, amit mi szeretnénk kapni, hanem figyelünk arra, amit ő kér.
