A Vármúzeum olyan mesék és novellák benyújtását várja, melyek a kiállítás – pályázatban megadott – tárgyaihoz kapcsolódnak.
A kiállítás mint időgép
A tárlat a bemutatott épülettörténetekkel, az érdekes tárgyakkal, a mindennapi élet megidézésével képzeletbeli időgépként működve teremt folytonosságot a múlt és a jelen embere között. Megtekintése közben magunk elé képzelhetjük a középkori piacot a kis, méhsejtszerűen összeépült boltokkal, az élelmiszercsomaggal Budára hajózó kremsmünsteri apátot, amint megtekinti a rend új, budai ingatlanát a mai Dísz téren, vagy akár találgathatjuk, hogy miért karcoltak hajómintát a török kori korsóra.
MIRŐL MESÉLNEK A TÁRGYAK?
Gazdag kereskedők játéka – Csont pion (társasjáték-figura)
A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének mai székháza feltárásán látott napvilágot egy gyönyörűen megmunkált, marha lábszárcsontjából készült, 14–15. századi pion, azaz társasjáték-figura. Egyediségét az adja, hogy viszonylag kevés ilyen jellegű emléket ismerünk. Valószínűleg malomjátékban, illetve ostromjátékban lehetett bábu, és valamilyen vonalas kialakítású pályán, logikai szabályok mentén játszhattak vele. Mivel tudjuk, hogy a Fortuna utca 10. gazdag kereskedők háza volt, így nagy a valószínűsége annak, hogy az általuk használt bábut láthatja a látogató.
Ezüst íjászgyűrű
Eredeti funkciója szerint az íjászgyűrűt a jobb kézen, a hüvelykujjra húzva használták, hogy az íj megfeszítése során védje az ujjat a húr nyomásától. Az íj megfeszítése ugyanis olyan terhet jelent, mintha 30-50 kg súlyt emelnénk fel egy ujjal.
A kiállításbeli, 17. századból származó gyűrű kicsi átmérőjű, maximum egy ötéves gyerek ujjára lehetne jó, így azt feltételezik a turkológusok, hogy szimbolikus jelentéssel bíró tárgyként hordhatta magával a gazdája. Ugyanis az oszmán szultánok hordtak íjászgyűrűt, de nem féltétlenül eredeti funkciójában, hanem hatalmi jelvényként, ún. presztízsgyűrűként, amely jelképezte az uralkodó harcos elszántságát, rátermettségét.
Török kori korsó bekarcolt hajóábrázolással
Maga a korsó török kori tucatáru a 16–17. századból, ami azonban unikálissá teszi, hogy – feltehetően a készítésekor – az oldalára karcoltak egy hajót. Nem tudhatjuk, milyen céllal, vagy milyen körülmények között történt a szerény igényű alkotás létrehozása; csak találgathatjuk, hogy vajon mutatni akart-e valakinek valamit a rajzoló, vagy esetleg egy gazdag képzeletű kézművesinas vágyódhatott el messzi tengerek felé…
A kiállítás helyszíne: BTM Vármúzeum (1014 Budapest, Szent György tér 2.)
Megtekinthető: 2019. július 24-ig
A pályázat beküldési határideje: 2019. július 30.
A pályázat részletei: http://var.btm.hu/?q=node/1489