Az elmúlt években változatos karaktereket tudhatsz magad mögött. Voltál szerelmes, akinek meghal a kedvese; eljátszottad a világirodalom leghíresebb és legszerethetőbb foglyát; most A pápanőben te vagy a nagy szerelem, aki ugyan cserben hagyja a nőt, de végül az életét adja a szerelméért… Nem vágysz arra, hogy egyszer egy beteljesült és boldog szerelmet is megélhess?
A színpad más. A párkapcsolataimban nem könyvelhetek el nagy sikereket. Két házasságomat is elrontottam, és bár más terveim voltak a családi életemmel kapcsolatban, valahogy a folyamatos keresgélésem és a fiatalkori felelőtlenségem zsákutcába futtatta a boldog család eszményét az életemben. Ennek ellenére három csodálatos gyerekem a legnagyobb kincs az életemben, és megpróbálok minél több időt velük tölteni a sok munka mellett, és a saját magam által elültetett taposóaknák között egy tisztességes, folyamatos megújulásra kész életet élni. Későn jöttem rá, hogy mit hogyan kellett volna csinálni, de megtanultam azt, hogy minden negatív helyzetben az életben egy-egy lecke van elrejtve, ami fejlődésre készteti az embert. Hálát adok ezért a felismerésért a Jóistennek, és most már csak azon dolgozom, hogy ebben a helyzetben a legoptimálisabb döntéseket hozzam, és a legcélravezetőbb életet éljem. Azt hiszem, szükségem volt a kudarcokra a fejlődéshez. Egy út közepén vagyok, és nem foglalkozom azzal, hogy mikor érek a végére.
Ez magyarázatot ad arra a mélységre, amit minden alakításod tükröz, ugyanakkor – gondolom – a mindennapok ügyes-bajos dolgai nem ebben a lelkiállapotban telnek. Mi kell ahhoz, hogy este „megérkezz” a színházba? Van valami napi rutin, ami kell ahhoz, hogy az aznapi hősöddé válj?
A napi rutin ott kezdődik, hogy reggel, még felkelés előtt ráhangolódok a darabra, átgondolom a figurámat, a jeleneteket. Ezért aztán általában öt-, fél hatkor már kinyílik a szemem. A ceremónia már a napi többi tevékenység után folytatódik, amikor az előadást megelőzően lezuhanyzom, beleképzelve, hogy lemosok magamról mindent ideiglenesen, amit nem vihetek be magammal a színpadra. Ha nincs katarzis a végére, napokig tudok őrlődni magamban. De ez hajt előre mégis.
Egy átlag néző úgy gondolja, kimész a színpadra, elmondod a szöveget, ha jóra gondolsz, nevetsz, ha rosszra, sírsz. Egy szerep megformálása ennél jóval komplexebb feladat. Hogyan ismerkedsz egy karakterrel? Hogy lesz Zöld Csabából például Gerold?
A próbafolyamat során előások mindent magamból, ami hasznos lehet az adott szerep megformálásában. Elég mozgalmas életem volt, rengeteg fenttel és lenttel, örömmel, katarzissal és pokollal. Bátorság kell ahhoz, hogy előássam és terítékre tegyem, de amikor ezt a hivatást választottam, vállaltam ezt a kihívást. Gerold szerepének megformálása számomra egy nagyon kedves élmény, hiszen hihetetlen impulzusok és megpróbáltatások érik, és nem feltétlenül hoz jó döntéseket, de utána foggal-körömmel azon dolgozik, hogy korrigálja. És ezáltal jut el oda, a darab végére, ahova jut. Nem lőném le a „poént” azon olvasók előtt, akik még nem látták a darabot.
Abban a különleges helyzetben vagy, hogy míg a József Attila Színházban Sztyepant játszod a Karenina Anna prózai változatában, addig a Madách Színházban Karenint énekeled. A dráma ugyanaz, a megfogalmazás más. Ilyenkor a két „nyelv” , elvárás, nézőpont között hogyan teszel különbséget?
Nagyon szeretem a szakmámat, és az ilyen jellegű kihívások nagyon izgalmasak. Ráadásul két csodálatos adaptáció, egyrészt Nagy András tollából és az általam nagyon tisztelt Telihay Péter rendezésében (József Attila Színház), másrészt Kocsák Tibor csodálatos zenéjével és a néhai Miklós Tibi barátom tökéletes librettójával (Madách Színház) és Szerednyei Béla kollégám impozáns rendezésében. Nincs képzavar bennem amiatt, hogy kétfajta szerepet játszom a két színházban, nem lép fel – szerencsére – skizofrén állapot.
Következő premiered a Vesztegzár a Grand Hotelben lesz, ahol kicsit megcsillogtatod a humorérzékedet is…
Nagyon szeretem próbálni ezt a darabot és ezt a figurát. Rengetegszer megnevettettük egymást a próbafolyamat alatt, és hiszem, hogy ezt a „merényletet” a nézőkkel is elkövetjük majd. Ezt nagyon sokáig fogjuk játszani. Frappáns, rendkívül szórakoztató, kitűnő zenével, és mindez úgy, hogy átmentődik a színpadi adaptációba Rejtő ellenállhatatlan és utánozhatatlan humora. Szente Vajk rendezőként profi és felkészült, Darvas Benedek rendkívül magával ragadó és dinamikus zenét írt Varró Dani szellemes dalszövegeihez, Hamvai Kornél pedig tökéletesen álmodta szövegkönyvvé ezt a rejtői mesterművet. A szereposztás telitalálat. Mi bajunk lehet?
Zöld Csaba Elder felügyelőként december 8-án mutatkozik be a József Attila Színház színpadán.
