Van család, ahol a válogatós gyerek finnyáskodó műsorszámaira csak legyintenek az asztalnál, máshol ez a legyintés viszont a gyerek kobakján csattan különféle fenyegetések közepette. Egyik sem igazán célravezető módszer. A jó megoldás a kettő között van, de hogy pontosan hol, azt nehéz megmondani. Egy biztos: minden szülőnek meg kell találni a saját gyerekéhez illő módszereket a válogatás ellen, különben ez a viselkedés hosszú távon súlyos problémákhoz is vezethet.
A válogatósság igen kényes ügy, mert nehéz átlátni, mi az a határ, amin átlépve a gyermeknek ez a szokása már nem egészséges. A kisgyerekek ugyanis természetüknél fogva is lehetnek válogatósak, például amikor a fejlődésük miatt a szervezetük bizonyos táplálékokat jobban igényel, és azokon kívül szinte minden mást elutasítanak. Ezek a periódusok azonban elmúlnak, mint ahogy az is, amikor a dackorszakba érve a csemete az ételt és az evést egyfajta zsarolási eszközként igyekszik felhasználni, és így igyekszik felmérni a saját korlátait és szülei türelmét. Az ilyen életszakaszokban a szülőknek többnyire csak hidegvérre van szükségük: kiszámítható, rendszeres étkezésekkel, szülői példamutatással és néhány apróbb trükkel (például azzal, hogy bevonjuk a gyereket a menü összeállításába és az éltelek elkészítésébe, és sokat mozgatjuk friss levegőn, hogy jó étvágya legyen), a probléma könnyen orvosolható, és nagyobb megrázkódtatás és károk nélkül léphetünk túl közösen a válogatós heteken és hónapokon.
Nem kell túlreagálni
A válogatósságra adott túlzott reakciókkal viszont éppen az ellenkezőjét érjük el: ha kényszerítjük evést, vagy állandóan és hevesen aggódunk a gyermek táplálkozása és fejlődése miatt, esetleg teljesen figyelmen kívül hagyjuk az egész jelenséget, a válogatósság könnyen válhat állandó szokássá és viselkedési stratégiává. Egy kicsit egyszerűbben fogalmazva a gyerekből elkényeztetett, önző nyápic lesz. Ez pedig nem intézhető el egy kézlegyintéssel, hiszen ha rosszul kezeljük vagy elhanyagoljuk a gyermek válogatósságát, abból a személyiség rossz irányú fejlődése következhet, és hosszú távon kóros evészavarok, majd az ebből adódó, az életminőséget még felnőttkorban is drámaian befolyásoló problémák is kialakulhatnak.
Bagatellizálni sem szabad
A válogatósság megjelenésének hátterében egyébként komoly gondok is állhatnak: akár a családon belüli feszültség is kiválthatja a gyerekben ezt a reakciót, de más lelki okok is meghúzódhatnak a jelenség mögött, sőt az sem kizárt, hogy betegséget – például laktózintoleranciát vagy egyéb, szervi bajt – kell keresni a kiváltó okok mögött. Egyszóval a válogatóssággal foglalkozni kell, és meg kell rá találni a megfelelő válaszokat – ha másként nem megy, akkor szakember bevonásával.
Mi következhet a válogatósságból?
A válogatósság kialakulásában sokszor az játszik szerepet, hogy a gyermeket csecsemő korában rendszeresen túletették, tukmálták, és az édesanya az indokoltnál jobban aggódott a kicsinye étvágyáért. Az ilyen gyerekek a kutatások szerint sokkal nagyobb eséllyel híznak el serdülőkorukra, és az érzelmileg egyébként is viharos kamaszkor végére könnyebben alakul náluk ki olyan súlyos étkezési zavarból adódó betegség, mint a bulimia vagy az anorexia. Az elhízás ezen kívül egy sor nagyon komoly probléma kialakulásának kockázatát is megnöveli: például a cukorbetegség és az érrendszeri betegségek megjelenésének esélye is nagyságrendekkel magasabb egy duci gyereknél, mint a többi társánál.
A kövér gyerekek ezen kívül sokszor találják magukat kívül a társaságon, mert alkatuk miatt kirekesztik és gúnyolják őket a többiek, ami egy idő után kóros önértékelési zavarokhoz, önbizalomhiányhoz, szorongáshoz és számos más pszichés problémához vezethet. Az elhízott gyerekek ezért gyakran visszahúzódó, gátlásos, bezárkózó emberré válnak, akiknek gondot okoz a társas kapcsolatok létesítése és fenntartása, sőt a társadalmi elszigetelődés miatt a családalapítás és a karrier lehetőségei is vészesen beszűkülhetnek számukra.
