Azonban nem csak a betegeknek érdemes és kell többet tudniuk a diabéteszről, hanem azoknak is, akik nem érintettek semmilyen módon betegségben, mert könnyen előfordulhat, hogy ezekkel az ismeretekkel tudják megmenti egy diabéteszes ember életét.
A cukorbetegségben szenvedőknél például előfordulhat, hogy hirtelen leesik a vércukor szintjük, és azonnali segítségre szorulnak. Ezt az állapotot hipoglikémiának hívják (a betegek rövidebb szóval ezt hipónak is nevezik), amit általában a betegek fel szoktak ismerni, és ha elég felkészültek, akkor a maguknál tartott szőlőcukor tablettával segíteni tudnak a helyzeten. Megeshet viszont, hogy nem tudják ellátni magukat, és ilyenkor valakinek azonnal a segítségére kell sietni, ezért jó, ha tudjuk, hogy ilyen esetekben szőlőcukrot kell etetni a beteggel (vagy azt vízben feloldva megitatni vele), majd kekszet, rostos levet vagy tejet kell adni neki. Ezek fokozatosan megemelik a vércukor szintjét és elmulasztják a tüneteket.
Az hipoglikémiás állapotot arról lehet felismerni, hogy a beteg elkezd sápadni, verejtékezni, fáj a feje, szédül, gyengének érzi magát és zavartan viselkedik és éhségérzete támad. Nem ritkán hányinger és hányás is előfordul, de ezek a tüntetek egyénenként változó sorrendben, és nem feltétlenül együtt jelentkeznek.
Így kell gyorsan segíteni
Ha a beteg annyira súlyos állapotba kerül, hogy elveszti az eszméletét, a legfontosabb teendőnk, hogy szabaddá tesszük a légutait: stabil oldalfekvésbe, vagy a hasára, oldalára kell fektetni a beteget, a szájában található idegen tárgyakat – például műfogsort, rágógumit – eltávolítjuk és a fejét úgy fordítjuk, hogy minden légúti akadály – például a nyál – akadálytalanul távozhasson a szájüregből.
Ezt követően a betegnél található Glukagon injekciót kell beadnunk. Ezt a cukorbetegek rendszerint magunknál tartják általában egy narancssárga tokban, amelyben egy fecskendőben megtaláljuk az előkészített oldószert, mellette pedig a hatóanyagot tartalmazó porampullát. Az ampullába fecskendezzük az oldószert, majd az oldatot újra felszívjuk és a fecskendőben maradt levegőt a tűvel felfelé tartva kinyomjuk. Az injekciós tűt egy izomba kell szúrnunk, majd az anyagot lassan belefecskendeznünk a betegbe, akinek az állapota ettől fokozatosan javulni kezd. Ha a beteg magához tért és a tudata kitisztult, adjunk neki szőlőcukrot, majd értesítsük a mentőket.
Nem csak az alacsony vércukor-szint okozhat rosszullétet, hanem csökkent mértékű cukorlebontás következtében a szervezetben felgyülemlett un. ketontestek is. Ilyenkor a szervezet elsavasodik, a beteg hányhat, kipirul, légzése mélyül és szaporábbá válik. Jellegzetes tünete a ketoacidózisnak, hogy a beteg lehelete aceton szagúvá válik, majd az állapota romlásával tudatzavar jelentkezik és akár a teljes anyagcseréje is összeomolhat.
Ez a folyamat fokozatos, így időben észlelve a jeleket inzulin-cukor bevitelével, amit a beteg szintén magánál tart lehetőségünk van megakadályozni, hogy a beteg elveszítse az eszméletét. Szükség lesz még ezután folyadékbevitelre is, lehetőleg magas szénhidrát tartalmú gyümölcslevet itassunk a beteggel, de csak akkor, ha még nem hányt. Ha a hányás kialakul, a szájon át történő folyadékbevitel nem oldható meg, ezért elengedhetetlen a szakszerű orvosi beavatkozás, kórházi kezelés, ahol a folyadékpótlást infúzió segítségével végzik el.
Mi magunk – hacsak nem vagyunk cukorbetegek – valószínűleg nem tartunk otthon olyan gyógyszereket és anyagokat, amelyek alkalmasak egy diabéteszes ellátására. Ha azonban a családban van valaki, aki érintett ebben a betegségben, mindenképpen hasznos, ha tudjuk, milyen gyógyszerekkel és mikor kell közbeavatkozni. A megfelelő gyógyszerek tartása a házi patikában jól jöhet, de ezekről és a tárolás körülményeiről csakis szakorvossal konzultálva döntsünk. Ma már számos olyan innovatív okosgyógyszer érhető el, amely a cukorbetegek számára is személyre szabott, kényelmes és mellékhatásaiban jóval kíméletesebb terápiás lehetőséget biztosít.