Mozgás a könnyebb tanulásért

A mikor egy jó képességű, érdeklődő, szőke fürtű ovis kislány lelkesen készül az iskolába, a szülő is boldog, és bízik az ígéretes folytatásban. Aztán az élet kicsit más forgatókönyvet ír a családnak. A kicsi csak kezdetben élvezi az iskolás hétköznapokat, aztán valami megváltozik…

Firnigel Éva és lánya Blanka

– Az iskola első heteiben Blanka sugárzott a boldogságtól, örült, hogy tanulhat, hogy feladatai vannak – meséli Firnigel Éva, akinek kislánya az alapozó terápia segítségével mondott búcsút diszlexiájának. – A gondok akkor kezdődtek, amikor észrevettük, hogy keveri a betűket, és nagyon nehezen megy neki az olvasás.
Eleinte a rossz módszertant okoltam, nem értettem, miért kell a kicsiknek néhány hónap alatt tökéletesen olvasniuk. Sokat gyakoroltam vele otthon, akkor még azt hittem, normális, ha egy hatéves ennyit küzd a betűkkel. Blanka viszont a hetek múltával egyre kevesebb kedvvel ment iskolába, tele volt kudarc. Már túl voltunk az első féléven, amikor a napközis tanító nénije azt tanácsolta, vizsgáltassuk meg, nincs-e diszlexiája. A gyanúja beigazolódott.

Ekkor kerestünk fel egy mozgásterapeutát, Gergely Anikót, aki alapozó terápiával kezelte Blanka olvasási nehézségét. Anikó hosszan kikérdezett Blankáról a születésétől kezdve.

Többek között arra is kereste a választ, hogy hol és miért maradhatott ki mozgásfejlődésének egy szakasza – folytatja Éva. – Eszünkbe jutott, hogy Blanka egyéves kora körül eltörte a kezét. Így a kúszás nála teljesen kimaradt, helyette rögtön mászni kezdett, ezért nem tudtak kialakulni az agyában a megfelelő idegösszeköttetések, és ez vezetett a diszlexiához.
Blanka idegrendszeri fejlődésének teljes ismeretében kezdődhetett el a terápia, amely heti kétszer-háromszor kétórás foglalkozást jelentett, két éven át. Blanka szívesen járt a foglalkozásokra, hiszen a mozgásos feladatok sikerélményhez juttatták. Gyakran mondogatta: „Végre egy hely, ahol nem kell olvasni!” A javulás első jelei fokozatosan mutatkoztak: egyre könnyebbé vált számára az olvasás, kevesebb erőfeszítésébe került megértenie a szöveges feladatokat. 

– Bár Blankát továbbengedték másodikba, mi mégis éltünk azzal a szülői jogunkkal, hogy a fejlődése

érdekében megismételje a tanévet egy másik intézményben. Az új közösségben tiszta lappal indulhatott, nem szembesítették korábbi kudarcaival, teli lett élményekkel, barátokkal és sikerekkel. Elmondása szerint még hosszú évekig volt benne egy kis szorongás, ha betűket látott, de ezekért csak a régi gátlások felelősek.

Blanka ma már tizennyolc éves, hamarosan érettségizik. A rossz emlékű kezdet után megszerette az iskolát. Jó tanuló, több nyelven beszél, és kifejezetten szeret olvasni.

Akár a kisbabák

Gergely Anikó tizenöt éve dolgozik mozgásterapeutaként. Szívvel-lélekkel és hatalmas szaktudással végzi munkáját. Az alapozó terápiával rengeteg gyermeknek adta vissza a tanulás örömét és teremtette meg nekik a boldogabb élet esélyét.

– Alapozó mozgásterápiára akkor van szükség, ha a panasz gyökere a problémás mozgásfejlődésre vezethető vissza – avat be a terápia titkaiba. – Az idegrendszer egészséges fejlődéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy valaki minden mozgásfejlődési szakaszt megéljen. Ha egy is kimarad, vagy nem megy végbe problémamentesen, mert, mondjuk, a csecsemő túl gyorsan feláll, vagy nem kúszik, mászik, akkor az idegsejtek között nem tudnak kialakulni azok az összeköttetések, amelyek később a helyes anyanyelvi fejlődéshez, a tanuláshoz és az olvasáshoz szükségesek. Ennek következményei lehetnek a későbbi mozgáskoordinációs és tanulási zavarok is.

A módszer sikere az agy képlékenységében rejlik. A foglalkozásokon visszaviszik a gyerekeket a múltba. Újra átélik a mozgásfejlődés lépcsőfokait, a fejemelést, a kúszást, a mászást. Ezek az elemi mozgásformák egy csecsemőnél természetesek, de egy öt-tíz évesnek sokszor unalmasnak, túl egyszerűnek, vagy épp bonyolultnak tűnnek. Mivel a mozgás és a beszéd kölcsönösen fejlesztik egymást, ezért mondókákkal, ritmusos játékokkal vagy énekekkel egészülnek ki a gyakorlatok. És a gyerekek a fejlesztő gyakorlatok során eljutnak egy magasabb mozgáskoordinációs szintre.

Bizalom és ösztönzés

Gergely Anikó mozgásterapeuta

– A terápia kezdetén ugrásszerű javulás tapasztalható, ám ahogy újra átéli a gyerek a mozgásfejlődési szakaszokat, bekövetkezik a visszaesés. Ilyenkor az idegrendszer visszalép arra a szintre, ahol megrekedt a fejlődésben. Ez az úgynevezett terápiás regresszió, ami nekünk nagyon jó jel, mert azt jelenti, hogy az idegrendszer „fogta az adást”, és új pályákat kezdett kiépíteni az agyban. Ezt az időszakot a szülők is észreveszik, mert bújósabb, érzékenyebb lesz a gyerek, de visszatérhet a „miért” korszaka is.

Mivel a szeretetteljes légkör elengedhetetlen a fejlődéshez, a foglalkozások kis csoportban, öt-hat fővel zajlanak. Az oktató mindig a problémáikkal együtt fogadja el a gyerekeket, soha nem kritizál. Ez a bizalom és ösztönzés nagyon fontos, hiszen azok, akik idekerülnek, korábban már sok kudarcot átéltek másságuk miatt. Nehéz elfogadniuk, hogy sok mindent nem tudnak úgy megcsinálni, mint a korosztályuk, ezért szükségük van a sikerekre, a pozitív visszajelzésekre.

Nem mindig baj

Ha most a szívére teszi a kezét, mert eszébe jut, hogy gyermeke, unokája furcsán kúszott, vagy másként fejlődött, mint a tankönyvi babák, csak nézzen a gyerekre, és nyugodjon meg. Ha jó tanuló, szépen beszél, és nincs vele gond, eszébe ne jusson ezért terápiára rohanni vele. Ugyanis az agy ennél bonyolultabb műszer. Nem minden gyerek szorul terápiára, akinél kimaradt egy-egy mozgásfejlődési szakasz. A dolog inkább visszafelé működik. Azt tapasztalták, hogy akiknél tanulási vagy mozgáskoordinációs zavarok lépnek fel, azoknál szinte kivétel nélkül elmaradt vagy nem megfelelően ment végbe valamelyik fázis.

– Ahhoz, hogy valakit terápiára javasoljunk, legalább három-négy oknak kell együtt állnia – magyarázza a szakértő. – Például ha egy óvodásnak nincs kialakult kezessége, és emellett ügyetlenül vagy egyáltalán nem rajzol, esetleg figyelem- és beszédészlelési problémákkal küzd, akkor mindenképp ajánlom neki a terápiát, mert diszlexia-veszélyeztetett. Ám ha csak azt látom, hogy a kúszása nem szabályos, de azonkívül minden rendben van, akkor nincs szüksége terápiára.

Hol lehet elérni?

www.alapozoterapiak.hu – Itt tájékozódhat, hogy hol foglalkoznak a lakóhelyéhez
legközelebb alapozó terápiával.