Makrobiotikus étrenddel a halálos kór ellen?

Sebestyén Szilviával a Makrobiotikai Intézet alapítójával és vezetőjével az intézet klubhelyiségében egy kiadós makrobiotikus vacsora után beszélgetünk. A tiszta, egyszerű és mégis különleges ízek mellé a vendégek – érdeklődő újoncok és visszatérő törzstagok – a makrobiotika eszméiből is ízelítőt kaptak Szilviától.

Elnézem őt, egy fárasztó nap után így este tíz körül is friss és energikus. Légiesen karcsú, ápolt, bőre porcelánszerűen finom, üde, szeme csillog. Csak ha mosolyog, akkor jelennek meg finom ráncok a szeme szögletében. Ötvenhárom éves. Ő az, akire azt szoktuk mondani, tíz évet nyugodtan letagadhat a korából. Ám nem hinném, hogy letagadná az utolsó öt évét.

Ellentétek között

– Negyvennyolc éves voltam, amikor az orvosomtól megtudtam, hogy már csak fél évem van hátra. Egyébként is éppen nehéz életszakaszban voltam. Egy válás után egyedül neveltem a kislányomat. Nyolcéves volt akkor, így elsősorban az ő sorsán kellett gondolkoznom. El kellett döntenem, kire bízhatom őt, ha velem bármi történik, hiszen nem vett körül szerető család.

Nehéz lenne elmondani, mit éreztem, amikor óvatosan felvezetve ugyan, de fel kellett tennem neki a kérdést: Rozika, hogy képzelnéd az életet, ha én nem lennék? Átölelt, és ezt válaszolta: Anya, akkor én csak szerencsét kívánnék magamnak. Meg kellett vele értetnem, hogy nagyon szeretnék meggyógyulni, de nem biztos, hogy sikerül. Különös állapot volt. Én is megéltem, mint hasonló helyzetben mindenki: az egyik nap úgy éreztem, feladom, nem küzdök tovább, míg a másik nap mindenáron meg akartam gyógyulni – számol be erről az időszakról Szilvia.

Ekkor már régóta beteg volt. Veséje, bélrendszere csak akkor működött úgy-ahogy megfelelően, ha évente bevonult a kórházba, ahol rövid időre rendbe hozták, tünetei átmenetileg csillapodtak a töméntelen antibiotikumtól. De nem akart tudomást venni a betegségéről. Üzletasszony volt, tréner tanácsadócéget vezetett, a kívülállók úgy látták, nagyon sikeres, de ő nem volt
elégedett.

– Fontos dolog, hogy mit hogy élünk meg belül! – folytatja, és kortyol a teájából. – Mert gyakran előfordul, hogy a külvilág valakiről úgy látja, nagyon sikeres, minden rendben vele, és közben egyáltalán nincs így. Erre gyakran sajnos éppen egy gyógyíthatatlannak tűnő betegség figyelmeztet. Rettentő fontos, hogy az ember ilyenkor mit tesz! Fel kell mérnie, van-e annyi életereje, hogy megváltoztassa az állapotát. Mert hiába vannak körülötte a szerettei, ez a szembenézés a betegséggel magányos parti. Én is abszolút magányos voltam ebben. De történt valami! Amikor meghoztam a döntést, hogy meg akarok gyógyulni, egyszerűen bevontam magamhoz a segítséget, azt a tudást, amire szükségem volt.

A makrobiotika csodája

Hogy kire-mire volt szüksége akkor Sebestyén Szilviának? Barátnőjére, aki akkoriban Angliában élt, s mivel makrobiotikus étrendet folytatott, azt tanácsolta, Szilvia is forduljon makrobiotikus szakemberhez. Ő szót fogadott, kapott egy étrendet, amit szigorúan betartott, és hat és fél hónap után már érezte, jól van, kifelé halad a betegségből. A makrobiotikával együtt a betegségek lelki okait taglaló tudományokkal is megismerkedett. Ezoterikus témájú könyveket olvasott, összejövetelekre járt el, s ennek révén új barátságai születtek.

– A makrobiotika rávezetett arra, hogy megtaláljam önmagamat. Kezdetben persze nem ez volt fontos, de amikor jobban lettem fizikailag, éreztem, hogy a békétlenség kezd eltűnni a lelkemből, az érzelmeim elcsitulnak, kiegyensúlyozottá válok. Ahogy egyensúly lett a testemben, az érzelmeim is megváltoztak.

Amikor meggyógyultam, úgy éreztem, kötelességem segíteni másokon is. Hogy ne nyugodjanak bele a betegségükbe, hiszen van lehetőségük a gyógyulásra, és ebben a makrobiotika mindenképpen a segítségükre lehet. Ezért elutaztam Amerikába, és a Kushi Intézetben megtanultam, amit csak lehetett, utána a megfelelő képesítés birtokában létrehoztam a Makrobiotikai Intézetet. Én tartom az elméleti és gyakorlati makrobiotikai kurzusokat, kiadványokat szerkesztek, receptfüzeteket írok. A munkámat egy szakmai csapat is segíti, belgyógyásszal, gyorsdiagnosztikai laboratóriummal dolgozunk.

Szabadság

A mai vacsorát is ő főzte, s azt is láttam, milyen türelemmel, milyen odafigyeléssel foglalkozik a betegekkel, milyen gondosan ad tanácsot az érdeklődőknek. Még az előadás során megemlítette, hogy a makrobiotika szabadságot ad az embernek. Megkérdezem, hogy érti ezt.

– A makrobiotika megszabadít a betegségtől való félelemtől, hiszen ha betegek leszünk is, tudjuk, hogy mitől. Megszabadít az öregségtől való félelemtől is, mert a makrobiotikus étrenddel nemcsak tovább lehet fiatalnak maradni, hanem szépen is lehet megöregedni.
A makrobiotika maga a harmónia!
Hiszen itt arra irányul minden, hogy egyensúly legyen kívül és belül is. Láthattad, mi van a tányéron: egy marék teljes értékű gabona mellett három-négy kanál hüvelyes, valamint egy föld alatt és egy föld felett növekvő növény. Minden ételnek megvan a maga gyógyhatása. A lényeg, hogy teljes értékű, nem túlfinomított és módosított élelmiszerekből kell összeállítani.