Hurrá, itthon nyaralunk!

Elgondolkodtak már azon, mikor érezték utoljára igazán jól magukat? Mikor nevettek, mikor voltak egészen felszabadultak? Valószínűleg nem a tévé képernyője előtt ültek éppen! Sőt az is gyanítható, hogy ebben a pillanatban nem a tengerparton süttették a hasukat…

Sokkal valószínűbb, hogy jó társaságban voltak, olyan emberek között, akiknek élvezték a közelségét. Vagy elmerültek egy izgalmas könyvben, esetleg megjavítottak valamit, ami elromlott, megoldottak egy problémát, vagy csak fociztak a gyerekekkel, játszottak vidáman, önfeledten… Induljunk ki ebből! Mert ezeknek az élményeknek valószínűleg kevés közük van a pénzhez. Mert olvasni bárhol lehet, játszani is. A jó társaságot pedig össze lehet verbuválni bármikor. Igaz, tenni kell érte!

Ahhoz, hogy okosan használjuk szabadidőnket, legalább annyi leleményességet és figyelmet kell ráfordítanunk, mint a munkánkra – írja Csíkszentmihályi Mihály magyar származású chicagói pszichológusprofesszor, aki Az addig éltek, amíg meg nem haltak című könyvében azt boncolgatja, az emberiség történelmének egyik rákfenéje, hogy nem tanultunk meg ésszerűen bánni a szabadidőnkkel.

Kutatásaiból kiderül, hogy a serdülők négyszer annyiszor élnek át örömteli állapotot sport, játékok és kedvtelések közepette, mint tévénézéskor, mégis négyszer annyi időt töltenek a tévé előtt, mint ezekkel a tevékenységekkel. A felnőtteknél sem jobb a helyzet. Tévénézéskor gyakran közöny és szorongás lesz úrrá rajtunk, mégis ezt a kikapcsolódási formát választjuk. Hogy miért? Mert gyakran túl feszültek és kimerültek vagyunk ahhoz, hogy képesek legyünk egy-egy igazán örömteli tevékenység megszervezésére.
Vagy egyszerűen csak lusták volnánk? Inkább lerogyunk a tévé elé. De fontoljuk meg, ebből nyári élmény, igazi kaland sohasem lesz. Pedig lehetne az is! Csak ki kellene találni a programot, személyre szabottan. Ismerni kellene önmagunkat, hogy tudjuk, mi szerezne igazi örömöt.

Már a napfény is kikapcsol

Lőrinczi Ágnes korrektor pontosan tudja, hogy számára a napfény szerzi a legnagyobb örömöt. Ehhez pedig nem kell messzire utazni, elég kiruccanni valamelyik strandra.

Budapesten van belőle néhány. Lehetőleg mindennap másikra látogat. Az egyik nap egy élménymedencés strandot választ, a másikon pedig kimegy a szabadba.

– Ha van napsütés és víz, akkor én már jól érzem magam – mondja. – Lehet, hogy ilyenkor nem szakad ki teljesen az ember a megszokottból, de annak is van előnye, ha este a saját ágyunkban alszunk, és a cicát sem kell másra bízni. A telefont itthon is ki lehet kapcsolni, nem kell megvárni, hogy utolérjen a munka.
Budapest mindig kínál meglepetéseket. A környéken is rengeteg az érdekes, felfedezni való hely. A gödöllői HÉV vonalán lakom, sokáig mégsem jártam Gödöllőn. Aztán egy nyáron elhatároztam, hogy kimegyek és megnézem a látnivalókat. Sétáltam a parkban, kiültem egy kávéház teraszára, ellátogattam a kastélyba, és volt egy nagyszerű napom. Az is elszórakoztat, hogy olyan helyekre megyek el, ahol sok külföldi jár, például föl a Várba. Ilyenkor olyan érzésem támad, mintha külföldön lennék, és ugyanazt egészen új szemmel látom, ismét rá lehet csodálkozni a házakra, az emberekre. Az még jobb, ha sikerül társaságot is szerveznem. Olykor még el tudom csábítani a lányomat – ő már huszonöt éves –, de egyre ritkábban.

A barátnőkre, kolléganőkre viszont számíthatok. Együtt megyünk kirándulni vagy valamelyik strandra. Esténként pedig elmegyünk egy kerthelyiségbe, és ott ücsörgünk, beszélgetünk, iszunk egy italt. Az is előfordul, hogy otthonra szervezek grillpartit a régi barátaimnak. A kulturális programok sem hiányozhatnak. Ez sem kerül feltétlenül pénzbe, Budapesten nyaranta rengeteg fesztivált szerveznek, sok-sok ingyenes koncert van a városban, csak kicsit utána kell járni, hogy kit hol hallgathat meg az ember.

Barátokkal jobb

Molnárné Sári Tímea tanítónő is otthon nyaral idén a családjával. De egyáltalán nincs elkeseredve, azt mondja, itthon, Tatán is fel fogják találni magukat.

– Igazság szerint szerettünk volna eljutni egy családbarát szállodába, de végül mégis lemondtunk róla. Olyan programokat próbálunk itthon kitalálni, amelyek elsősorban a gyerekeknek szórakoztatóak. Itt van a közelben az Öreg-tó, biciklizünk, motorozunk. Közös családi programokat is tervezünk. Semmi felhajtás: strand, kirándulás, állatkert. Hajdú-Bihar megyei vagyok egyébként, a rokonaim, a barátaim arrafelé élnek, ekkorra tervezzük azt is, hogy hazalátogatunk és találkozunk az ismerőseinkkel. Tatán is feltalálom magam, tagja vagyok a Háztűzőrző Nők és Anyák Egyesületének, és rengeteg közös programot, sőt rendezvényeket is szervezünk. Nekem az ad igazi feltöltődést, ha hozzám hasonló emberekkel találkozom.
Csíkszentmihályi Mihály is azt javasolja, hogy a „nemszeretem” feladatokhoz, hívjuk meg a barátainkat. (Persze ennek az az ára, hogy majd nekünk is viszonoznunk kell a segítséget.) Így akár a nagytakarítás, a ház festése is igazi élménnyé válhat. Arról már nem is beszélve, hogy a munka végeztével már magától adódik a közös vacsora, játék, séta…

Szokatlan helyzetek, igazi élmények

– A legfontosabb, hogy megtörjük a napi rutint – tanácsolja Bányai Sándor élménypedagógus.
– Valami mást kell ilyenkor tenni, mint amit egyébként megszoktunk. Sőt az a legjobb, ha kilépünk a kényelmesből, a komfortosból. Ez persze erőfeszítéssel jár. Mert nincsenek érdekes helyzetek, élmények, ha nem teszünk erőfeszítést, ha a megszokott környezetünkben, a megszokott társaságban vagyunk. Mozduljunk tehát ki! Induljunk el a természetbe, az erdőbe, a hegyek közé, túrázzunk, és szinte mindegy, hogy milyen messzire megyünk, mert nem ez a lényeg.
A legjobb, ha mindehhez társakat is sikerül szerveznünk, mert a közösség a legfontosabb élmények hordozója lehet. Ha ilyenkor új emberekkel találkozhatunk, új közösségbe kerülhetünk, az még több tapasztalatot kínál. Az is nagyon jó nyári program lehet, ha a munkatársainkkal megyünk kirándulni. Ekkor ugyanis mindenkit új helyzetben, új szerepben ismerhetünk meg, például rácsodálkozhatunk, hogy a biztonsági őr milyen finom
gulyást főz.

Kirándulás a múltba

Vajdáné Ferpász Boglárka tárlatvezető is azt mondja, néha el kellene indulnunk otthonról, csak úgy. Mert jó rácsodálkozni a körülöttünk lévő szépségekre, jó néha rájönni, hogy az apró dolgoknak is lehet örülni.
– Az idei nyáron nagyon sok munkám lesz, nem biztos, hogy közösen is el tudunk menni a családommal – magyarázza –, de akkor sem hiányozhatnak a pihentető programok, a kirándulások. Majkon dolgozom, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám is feltölt. A kolléganőimmel gyakran csinálunk közös programokat. Táncolunk például, körtáncokat, indián, moldvai, görög, zsidó táncokat. Gyakran ülünk le kézműveskedni is, most úgy tervezzük, meditálni is megtanulunk. Mivel az én gyerekeim már nagyok, tizennyolc és tizenhét évesek, így azt is megtehetem, hogy bevonulok a szobámba, felteszek valami számomra nagyon kedves zenét, és elmerülök a gondolataimban.

Ez is egyfajta kikapcsolódás. Nyáron alkalom nyílik arra is, hogy kicsit bejárjam a múltam. El-elmegyek olyan helyekre a családommal vagy egyedül, ahol egykor több időt töltöttem. Így voltam már a gimnazista éveim színhelyén, ott, ahol a főiskolát végeztem, és az út ilyenkor visszahozza azokat a régi érzéseket, gondolatokat, amelyek akkor járták át az embert.

Új utakra indulunk

– Számomra nem az a fontos, hová megyek, hanem az út maga – mondja Kreisz Ildikó, aki éppen mostanában választott új foglalkozást magának, ami még tanulással és munkahelykereséssel jár.
Ezért sem idő, sem pénz nem lesz családi nyaralásra. A kikapcsolódásról azonban az idén sem akar lemondani.

– Az sem biztos, hogy a párommal egyszerre tudjuk kivenni a szabadságunkat, és túl nagy anyagi áldozatot sem tudunk most hozni. Nem fogunk óriási erőfeszítéseket téve elmenni a tengerpartra, hogy attól reméljük a „megváltást” – mondja. – Ha csak felülünk egy távolsági buszra, és elruccanunk, mondjuk, Kecskemétre, már az is örömöt ad. Ilyenkor jólesik az is, ha nézhetem a változó tájat. Amikor megérkezünk, eszünk valami finomat, elnyalunk egy fagyit, ez már önmagában is feltöltődést hoz. Budapestiek vagyunk, és a város rengeteg kulturális programot kínál. Fesztiválokra, nyári szabadtéri előadásokra járunk.
Szerencsére a tizennégy éves nagyfiam is vevő ezekre, ő kifejezetten keresi a komolyzenei koncerteket is. A könnyedebb, kényeztetőbb programok sem hiányozhatnak. A párom egyébként szakács, és gyakran előfordul, hogy elmegyünk egy-egy étterembe vacsorázni, hogy új ízeket próbáljunk ki, vagy összejöjjünk a barátokkal, akik mind-mind a belvárosban élnek vagy dolgoznak. Gyakran indulunk együtt szabadtéri szórakozóhelyekre, vagy kiruccanunk a Gellért-hegyre piknikezni.