Varázslás lombikban?

Több mint kétévnyi sikertelen próbálkozás után szántuk el magunkat arra, hogy szakemberhez forduljunk. Akkor álmunkban sem gondoltuk volna, hogy mindkettőnknél problémát fedeznek fel – mesél Ildi immár boldog anyaként.

– A férjem herevisszérműtéten esett át, nálam pedig polipot távolítottak el. Persze mindketten rettegtünk a műtéttől, nem volt kellemes, de Lucánk ma már mindenért kárpótol bennünket. Ráadásul most újra terhes vagyok!

Ildikó esete nem egyedi. A meddőség okait kedvező körülmények között akár már egy gyógyszeres kezelés vagy egy műtéti eljárás is megszüntetheti, és ezután spontán próbálkozhatnak tovább a párok. Sajnos ez a ritkább, gyakran tovább kell lépni a kezelésekkel, alapos vizsgálatokra, esetleg műtétre lehet szükség.

– Tudjuk, nehéz kivárni az olykor sok időt és energiát igénylő eljárások eredményét, de csak teljesen tiszta terepen érdemes megkezdeni a munkát. Egy laikus nem is sejti, mekkora szerepe lehet ennek! – magyarázza dr. Fülöp István, a Róbert Károly Magánklinika főorvosa. A kivizsgálás utáni első lépés a klasszikus nőgyógyászati gyakorlatban, hogy minimális gyógyszeres stimulálás mellett, ultrahangvizsgálatok segítségével kiderítik a megtermékenyülésre legalkalmasabb időszakot, amelyet a pár irányított házasélettel ki is tud használni. Ha ez nem hoz eredményt, első körben a betegek jelentős részénél az inszemináció következik.

Inszemináció – Fájdalommentes, de kevéssé hatásos

Az inszemináció során spermiumváladékot fecskendeznek be a méh üregébe pontosan kiszámított időben és megfelelő előkezelések után. Ehhez a férfi kétnapos önmegtartóztatás után frissen leadott spermáját megtisztítják a méhgörcsöt okozó anyagoktól és az életképtelen spermiumoktól. Spontán együttlétnél a méhnyak nyákdugója végez hasonló „munkát.”
A már tiszta anyagot egy fájdalom nélküli beavatkozás során szilikonkatéteren keresztül juttatják a méh üregébe, majd reménykedhetünk, hogy bekövetkezik a terhesség. Ennek az eljárásnak a sikerrátája mindössze 15-20 százalék, hiszen ebben az esetben rengeteg a bizonytalansági tényező.

ICSI (intracitoplazmatikus spermiuminjektálás) – Pontos tűszúrás, hatásos segítség

Erről a módszerről már bizonyára mindenki látott képeket, gyakran bemutatják a lombikeljárásnak azt a mozzanatát, amikor a petesejtbe egy nagyon vékony tűvel „beleszúrnak”, és bejuttatják a belsejébe a spermiumot.
Leginkább akkor van rá szükség, ha a férfi spermaképe annyira rossz, hogy a klasszikus módszerrel kicsi az esély a megtermékenyülésre. Gyakran ugyanis mindössze néhány életképes ondósejt áll rendelkezésre, közülük igyekeznek kiválasztani a legjobbat, vagy megpróbálnak találni olyan mennyiségű spermiumot, amennyi alkalmas lehet az érett petesejtek megtermékenyítésére.

LOMBIK – 37 év alatt a leghatásosabb

A klasszikus lombikbébi-eljárásnál (más néven IVF – in vitro fertilizáció) a beavatkozás alatt „megszerzett” petesejteket laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik, majd visszajuttatják a méhbe, hogy bekövetkezhessen a várva várt terhesség.

Az IVF-eljárás sikerrátája 35-40 százalék, de fontos tényező az anya életkora, hiszen minél fiatalabb valaki, annál jobb esélyei vannak a teherbe esésre. Ráadásul a nők számára a hormonkezelés minden esetben megterhelő procedúra, márpedig erre az IVF-eljárásnál szükség van. Ennek során általában tíz-tizenöt petesejt érik meg, és amikor elérkezett az idő, a műtétnél vékony tű segítségével az orvos megszúrja az összes tüszőt, és leszívja a folyadéktartalmukat a petesejttel együtt.

– Itt kapcsolódom be én a munkába – mondja Balyi Balázs, a Róbert Károly Magánklinika vezető biológusa. – A folyadékban elkezdem vadászni a „nagy Őt”, a petesejtet. A hölgypáciens ez idő alatt altatásban van, kár, hogy nem hallja, amikor szólok a műtőbe: „Már van három, megvan mind a tizenegy!” Előfordul persze az is, hogy csak egy petesejt érik meg. De ennek is nagyon tudunk örülni, ha végre előkerül.
Jó spermaképnél elegendő rácseppenteni a petesejtre a megfelelően előkezelt, megtisztított spermiumot, ellenkező esetben bevetik az ICSI-eljárást.

BLASZTOCISZTA – A méhen kívüli élet

Az első fontos győzelem, ha a megtermékenyítés utáni napon már két sejtmag látható, majd ha a harmadik napra az embrió eléri a hat-nyolc sejtes állapotot. Előfordul, hogy öt napig is tart a lombikban a „varázslás”. Ekkorra már ötven-száz sejtre osztódik az embrió. Ezzel az úgynevezett blasztocisztaállapottal nagyon jó terhességi arányokat szoktak elérni.
– Az a mi művészetünk igazán – magyarázza Balyi Balázs –, hogy eldöntsük, mikor is történjen meg a visszaültetés. Persze nagyon jó lenne, ha mindenkinél kivárhatnánk a blasztocisztaállapotot, mivel a sikeres teherbe esések aránya ezekben az esetekben majdnem nyolcvan százalék.
De azt is figyelembe kell vennünk, ahogy telik az idő, úgy csökken az életképes embriók száma, sőt a petesejtek közül már eleve nem feltétlenül termékenyül meg mind. Gondoljunk bele, ha rohamosan csökken az embriók száma, nem kockáztathatjuk meg azt, hogy ne maradjon egyetlenegy sem. A méhen belül mégiscsak nagyobb az esély, a legjobb helye ott van az embriónak.

AHA – metszés a burkon

A beágyazódás esélye növelhető az AHA (asszisztált hatching) eljárással, melynek során bemetszik az embrió védőburkát. Általában „ki tud kelni” saját magától az embrió, de ha a biológus úgy látja, hogy segítség nélkül nem fog menni, lézerrel, mechanikus úton vagy kémiai eljárással egy kis nyílást ejt a burkon.
A burok további repesztését már önállóan megoldják a szaporodó sejtek.

Utókezelés

Az első pár napban szinte minden páciens sárgatesthormon-kiegészítést kap, nehogy ennek hiányában ne induljon be a terhesség. A beavatkozás utáni három-öt napban általában minden eldől. Persze ebből semmit sem lehet érezni, de érdemes ezeket a napokat nyugodt körülmények között tölteni. Állandó beszédtéma, hogy mit szabad és mit nem, a leggyakoribb kérdés a szexuális életre vonatkozik. Tanulmányok alapján nincs egyértelmű válasz, a megoldás inkább egyénileg, főként fejben születik meg. Azoknak a pároknak, akik egyébként is gyakran szerelmeskedtek, valószínűleg továbbra is az tesz jót, ha folytatják a megszokott életvitelt.
Az eltiltás csak ártana, de ugyanúgy problémát okozna, ha kötelező lenne mindenkinek a gyakori együttlét.
A könnyebb sportok folytathatók, de persze senki ne ilyenkor akarja megváltani a világot. Vérvételt követően ultrahangvizsgálattal is figyelik a terhesség előrehaladását, majd szerencsés esetben kezdődik a terhesgondozás.

Ha mégsem sikerül

Ebben az esetben abba kell hagyni a gyógyszeres kezelést, és hamarosan meg fog jönni a menstruáció. Két lombikbébiprogram között legalább három hónapnak el kell telnie, majd mindenki saját maga dönt a folytatásról. Felső határ ugyanis nincs. Egy ausztrál nő már több mint harminc próbálkozáson volt túl, mire elérte a várva várt eredményt.
Magyarországon azonban csak öt lombikeljárást finanszíroz az OEP. És előtte még (ha biztatóak az eredmények) végig kell próbálni hat inszeminációt is. Ezután a dolog szigorúan zsebre megy, az eljárás költsége kétszázötven- és négyszázezer forint között mozog. Ugyanezt az összeget kell kifizetni akkor is, ha valaki nem akarja kivárni az itt is egyre hosszabbra nyúló várólistát.

Mellékhatások

Mindegyik meddőségi beavatkozás a nő hormonkezelésével kezdődik, de ennek mellékhatásairól keveset hallunk. Pedig mint minden beavatkozás, ez sem veszélytelen. A kezelés alatt sokan tapasztalnak fokozott feszültséget,
hangulatváltozást, és gyakori az elhízás is. Bizonyos hormonálisan érzékeny ráktípusok, a mell- és petefészekrák kockázata is nagyobb lehet.

– A kutatások eredményei nem egyértelműek. Számos tanulmány született, amelyek megerősítették ezt a feltételezést, de olyan is van, amelyik cáfolja – állítja dr. Bagaméri Andrea onkológus, nőgyógyász.

Mivel kevés olyan kutatás van, amely a több alkalommal végzett hormonkezelés hosszú távú hatásait vizsgálná,
a szakember óvatosságra int, különösen azoknál, akiknek családjában előfordult már hasonló betegség. Az biztos, hogy a kezelés előtt érdemes alaposan felderíteni, ki tartozik nagyobb kockázati csoportba, és az ő esetükben több szakember véleményét is kikérni.

– A biztonság kedvéért én azt javasolnám, hogy akinek a családjában halmozottan fordul elő emlőrák vagy petefészekrák, annak érdemes genetikai vizsgálatra mennie, és megnézetni, hordozza-e a betegségre hajlamosító géneket. Az eredmények ismeretében azután lehet csak gondosan mérlegelni a kezelések számát és hosszát – javasolja dr. Dank Magdolna onkológus.

Az biztos, hogy a döntést az orvosnak és a betegnek közösen kell meghoznia, kellő felvilágosítás után. A későbbiekben pedig rendszeresen ellenőrzésre van szükség, különösen azoknál, akik a kezelés ellenére sem estek teherbe.