Tények és rémhírek a H1N1-oltásról

Múltkor sorban állás közben köhögni kezdtem. A szomszédos pénztárnál sorban álló anyuka rémült tekintettel nézett fel, majd kisgyerekét kézen fogva inkább gyorsan két sorral arrébb állt. Megijedt. Normális emberi reakció. Minél messzebb akart kerülni egy potenciális vírusgazdától. Még így is jobban jártam, mint az a lány, akit megvertek a buszon, amikor rájött a köhögőroham.

Pedig a szakemberek szerint nem félni kellene, hanem lépni. És a háziorvostól oltást kérni. Mert azon ugyan lehet vitatkozni, hogy a háromévesnél fiatalabbakat és a kismamákat biztonságos-e beoltani, azt azonban, hogy felnőtt, egészséges emberek nem teszik ki különösebb kockázatnak magukat, ép elmével senki nem vitatja.

Aki azonban járt már háziorvosánál, és kérte a vakcinát, furcsa dolgot tapasztalhatott. A legtöbben ugyanis azt válaszolják, hogy inkább ne. És bár Székely Tamás egészségügyi minisztertől Barack Obamáig mindenki lelkesen kampányol az oltás mellett, Magyarországon a háziorvosok ellenállása miatt megbukni látszik az általános védelem.

Sok munka, kevés pénz

– Pedig a mostani oltásban nincs semmi különleges, új vagy riasztó. Az influenza elleni oltást ugyanis 1962 óta ugyanezzel a gyártási technológiával készítik, minden évben a várható új vírustörzshöz igazítva – tárja szét a kezét dr. Ócsai Lajos, az ÁNTSZ járványügyi főosztályvezetője. – Az egyetlen újdonság, hogy az eddigi közel másfél millió ember helyett idén ötmillió embert kellene beoltaniuk a háziorvosoknak, ez pedig tagadhatatlanul sok pluszmunkával jár.

Tény, hogy a háziorvosok nincsenek felkészülve arra a tömeges oltásra, amit a szakemberek javasolnak. Bár minden oltott ember után kétszáz forintot kapnának (és ez orvosonként átlagosan 120 ezer forintos pluszbevételt jelentene), munkaidejük is növekedne. Az előírások szerint külön egészségesrendelési időt kell megadniuk, hiszen csak egészséges embereket lehet beoltani, akiket természetesen meg is kell vizsgálni az oltás beadása előtt, és jó lenne, ha ők a váróteremben sem kapnának el semmiféle kórt. Aztán ott van még a felvilágosítási kötelezettség, ami, különösen akkor, ha kérdez a beteg, jó néhány percet igénybe vehet. Ez azonban az orvosnak nem választható feladata, hanem kötelessége, amelynek elmulasztásáért be lehet perelni.

– Néhány éve volt is ilyen per amiatt, hogy a pneomokokkusz elleni, akkor még választható oltásról nem kapott felvilágosítást az egyik család. Így nem adatták be, ám hét hónapos gyerekük belehalt a fertőzésbe. A szülők beperelték a gyermekorvost. Azt gondolom, hogy a pácienseiket az influenza elleni oltásról lebeszélő háziorvosok néhány hónapon belül ugyanilyen perekre számíthatnak. Hiszen az ő felelősségük lesz, ha ennek hiánya miatt valamelyik páciensük komolyabban is megbetegszik, ne adj’ isten belehal a fertőzésbe – magyarázza dr. Ócsai Lajos.

Buta rémhírek

Csakhogy a védekezés felelőssége nem egyedül az orvosoké, hanem mindannyiunké. Azoké is például, akik gondolkodás nélkül lövik tovább az interneten kapott hírleveleket. Merthogy a H1N1 annyira népszerű téma, hogy minden eddiginél több hamis e-mailt írtak már róla. Ha rendszeresen internetezel, naponta kaphatsz leveleket arról, hogy a H1N1 mesterségesen előállított vírus, amellyel a föld lakosságának felét ki akarják irtani a multik, és hogy csak az lesz beteg, aki beoltatja magát. Vagy hogy az egész oltásnak más értelme sincsen, csak az, hogy a gyógyszergyártók extraprofithoz jussanak. A legvadabb teória pedig talán az, hogy az oltás nem más, mint egy mikrocsip hordozója, amivel majd irányítani lehet az egész emberiséget.

Ezek a rémhírek egyfelől nevetségesek, másfelől veszélyesek, hiszen megrendítik az oltási hajlandóságot. Márpedig most az is elég nagy falat az embereknek, hogy elhiggyék: nemcsak azok vannak veszélyben, akik eddig is minden évben (krónikus betegek, idősek, kismamák), hanem a 30-40 közötti, egészséges, életerős felnőttek is.
– Az egész világ most tanulja ezt a járványt, és még nem tudhatjuk, hogy mit tartogat számunkra – állítja dr. Mészner Zsófia infektológus, az Országos Gyermekegész-ségügyi Intézet főigazgatója. – A gyermekorvosok, akik rendszeresen oltanak, nem félnek az oltástól, számukra csak annyi az újdonság, hogy most már az influenza elleni oltást is fel kell venniük a palettájukra. A felnőtt-háziorvosoknak azonban jóval kisebb a tapasztalatuk ezen a téren, ezért is tartanak tőle. Azt mondják, ez ugyanolyan influenza, mint amit eddig minden évben átvészeltünk, pedig ez nagy tévedés.

Az eddigi adatok szerint jóval több ember fog megbetegedni, így jóval több szövődményre és betegre számíthatunk.
Ráadásul sok még a nyitott kérdés, amelyekre csak az elkövetkező hónapokban fogunk választ kapni. Nem lehet tudni, hogy milyen súlyossá válik, hány embert fog érinteni, milyen lesz a halálozási rátája. Azt azonban tudjuk, hogy az oltásnak nincs komoly kockázata. Tavaly az 1,3 millió oltott közül mindössze négy-hat esetben fordult elő oltási szövődmény, de például a sajtó által oltási szövődményként emlegetett Guillain–Barré-szindrómából az elmúlt években egyet sem diagnosztizáltak Magyarországon. A legtöbb, amire számíthatsz, kis bőrpír, végtagfájdalom. A kérdés csak az: megér-e neked ennyit, hogy biztonságban légy?