Mivel etet a menza? – Megdöbbentő eredmények

Hiába az évek óta tartó küzdelem, Csehné Sajtos Marianna kislányának még mindig éthordóval kell iskolába járnia. A kilencéves Viviána lisztérzékeny, ami azt jelenti, hogy nem ehet búzából és más gabonaféléből készült ételeket. A jelenlegi törvények szerint a hozzá hasonló diétázóknak jól elkülöníthető konyharészben kell főzni, mert még véletlenül sem keveredhet gluténtartalmú élelmiszer abba, amit ők esznek. Ezt pedig a Szabolcs megyei kisváros önkormányzata, illetve a vele szerződött étkeztető cég nem tudja vállalni.

– Próbálkozások, ígéretek vannak, megoldás azonban még nincs – mondja az anyuka, aki több beadványt is írt már a helyi városvezetésnek, arra hivatkozva, hogy mások is küzdenek hasonló gondokkal. – Két éve megígérték, hogy külön konyhát alakítanak ki erre a célra. A speciális igényű gyerekeknek azonban napi 800 forintért adták volna az ebédet, ami duplája a szokásos árnak. És ezt az érintett családok nem tudták vállalni.

Persze van olyan ételfutárcég, amely ennél olcsóbban készít lisztérzékenyeknek való kosztot, de ők nem vállalnak szállítást arra a településre, ahol Mariannáék élnek. Így aztán az édesanya mindennap főz egy adag ételt a kislánynak, amit a tanítónők segítenek neki megmelegíteni. Persze csak titokban, mert ez valójában tilos. A jelenlegi élelmiszer-biztonsági szabályok szerint ugyanis se az óvodákba, se az iskolákba nem szabadna bevinni otthon készített ételt. Azonban úgy tűnik, hogy még mindig egyszerűbb e felett szemet hunyni, mint megoldani a speciális igényű gyerekek étkezését. Ez utóbbira ugyanis semmilyen rendelet nem kötelezi az önkormányzatokat, tudtam meg az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézettől (OÉTI). Így aztán településenként változik, hogy hol tudnak enni adni az ilyen gyerekeknek és hol nem. A fővárosi Napsugár Óvodába járók például szerencsések.

– Három-négy tej- és tojás-érzékeny gyerek jár hozzánk, és körülbelül ugyanennyien nem esznek sertést vallási okokból. Az étkeztető cég

Gyuricza Ákos dietetikus

mindannyiuknak külön éthordóban, névre szólóan küldi az ebédet, mégpedig ugyanazért az árért, mint a többi menüt – tudtam meg Perge Gabriella vezetőtől, ám ez nem egyedül az ő érdemük. Az óvodának ugyanis nincs beleszólása abba, hogy honnan jön az étel. A fenntartó önkormányzat döntése, hogy kivel köt szerződést.

– Márpedig ahány önkormányzat, annyi „kiskirályság”, és ez különösen igaz a közétkeztetésre – mondja Gyuricza Ákos dietetikus. A kulcskérdés, hogy hol mennyit költenek erre a területre. Ebben pedig az óvodákat, iskolákat fenntartó önkormányzatok gyakorlatilag teljesen szabadon dönthetnek. Az úgynevezett élelmezési normák között akár többszörös különbség is lehet. Az OÉTI felmérésében megdöbbentő adatok olvashatók ezzel kapcsolatban: van olyan iskola, ahol 121 (!) forintból hozzák ki egy tanuló napi ebédjét, míg máshol ez az összeg 610 forint.

– Ha egy intézményben spórolni, átszervezni, leépíteni kell, akkor mindig az élelmezés húzza a rövidebbet – osztja meg tapasztalatait Gyuricza Ákos.

Vitamint csak otthon kapnak

Nem csoda, hogy a szülők többsége elégedetlen az iskolai koszttal, és nemcsak azok, akiknek a gyereke speciális diétára szorul. Ha az ember megnézi a minden intézményben kötelezően kifüggesztett menüt, laikusként is jól látja, hogy mennyire messze van az egészséges táplálkozás alapelveitől.

Sok óvodában ezért arra kérik a szülőket, hogy hozzanak be rendszeresen zöldséget, gyümölcsöt, és ezt kínálják a reggeli és az uzsonna mellé. Persze ezt is csak titokban lehet megtenni, mert az ÁNTSZ jelenlegi szabályozása alapján ez is tilos, hiszen így nem követhető az élelmiszer útja. Mivel azonban a gyerekek napjuk nagy részét a közintézményekben töltik, e fölött is szemet hunynak a hatóságok. Ez a működő kiskapu azonban sok óvodában komoly terhet ró a szülőkre. Nincs mindenkinek pénze arra, hogy hetente vagy havonta vendégül lásson egy egész oviscsoportot, és vállalja a több kilónyi alma, banán, répa becipelését. A tapasztalat az, hogy ahol erre otthon is figyelnek, és szívesen költenek, ott a rendszer működik. Ám ahol a napi betevőre sincsen pénz, ott nem lehet elvárni ugyanezt.

Mivel a kiskapuk csak az oviban működnek, nem csoda, hogy az iskolában hirtelen megnő a kövér gyerekek száma. A kis örökmozgók hirtelen egész napos ülésre kényszerülnek, miközben a napi rostfogyasztásuk radikálisan csökken. Itt már nincsenek szorgos dadus nénik, akik megmossák és felvágják a behozott zöldséget, gyümölcsöt. Az otthon gondosan becsomagolt gyümölcs pedig délutánra levet ereszt, kifolyik, összekeni a drága tanszereket. Egy idő után még csúfolják is, aki szőlőt majszol, nem pedig édes kekszet. A menzakoszt pedig messze van az ideálistól.

Zsíros pénzek

Bárkit kérdezünk arról, miért nem kapnak a gyerekek jobb ételeket, mindenki a pénzről beszél, pedig kevés pénzből is lehet ízletesen főzni. Igaz, 121 forintból nehéz háromfogásos minőséget varázsolni.

– Ahol spórolni akarnak, ott mindig magasabb a zsírtartalom. Például bőségesen használnak kenőzsiradékot. Olcsó margarint, sajtkrémet, májkrémet tesznek a kenyérre. Az olcsóbb felvágottakban akár 30-40 százalékkal több a zsír, mint például a sonkafélékben. A spórolás eszköze lehet a rántott löncshús, ami tizedéből kijön, mint egy hagyományos rántott szelet. Gyakoribb a gyengébb minőségű tejtermékek használata, például olcsó joghurt a gyümölcsdarabos, élőflórás helyett, pizzafeltétnek való sajt a minőségi helyett – magyarázza dietetikus szakértőnk, hol vannak az étkeztető cégek kiskapui.

Román Péter elnök, Junior

A naponta közel százezer adag ételt készítő Junior elnöke, Román Péter azt állítja, mindez nem lehet másként, hiszen kötött összegből dolgoznak, és ez meghatározza, hogy mi kerül a gyerekek tányérjába.

– Ahogy a dietetikusok, úgy mi is évek óta harcolunk, hogy állapítsanak meg egy összeget, aminél kevesebbet nem lehet költeni egy gyerek napi étkeztetésére. Ilyen alsó határ most nincs. Az önkormányzatok közbeszerzési pályázat útján választanak étkeztetőt, a pályázatnál pedig az ár az elsőrendű szempont. Így aztán az egymással versengő cégek próbálnak minél inkább a másik ajánlata alá ígérni. Persze nemcsak a pénz dönt, a pályázathoz mintaétlapot is kell csatolni, ám azt csak ritkán vizsgálja az önkormányzat, hogy az adott menüsor valóban kihozható-e abból az összegből, amennyiért a pályázó vállalná a szolgáltatást – mutat rá a Junior elnöke az egyik visszásságra, ám hozzáteszi, a közétkeztetésnek rosszabb a híre a valóságos állapotnál. Már nem az „eszi, nem eszi, nem kap mást” szemlélet érvényesül, hiszen a cégek a minőségben is versenyezni próbálnak egymással.

– Van gyümölcs és friss zöldség is az étlapon, főleg ott, ahol magasabb a normatíva – hangsúlyozza. De azt is hozzáteszi, hogy nem csak a pénzen múlik a menza hangulata.

– A kopott műanyag tálcák, a mosogatás könnyítésére az étel mellé dobott káposztasaláta, a terítő nélküli asztalok is rontják az összképet, márpedig ezekről az étkeztető cégek nem tehetnek – mondja Román Péter, aki szerint alapos szemléletváltásra lenne szükség ahhoz, hogy a közétkeztetésben is vezérelvvé váljon: az étkezés is a kultúránk része.

Nem kérnek belőle

Hogy a helyzet tarthatatlan, abban mindenki egyetért. A közétkeztetést ellenőrző Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet tavaly végzett felméréséből feketén-fehéren kiolvasható, hogy a helyzet tragikus. Iskolai menzafelmérésük első mondata így hangzik: „Sem az étkezés körülményei, sem az ételek mennyisége és minősége nem felel meg sok helyen az egészséges táplálkozás irányelveinek”.

Ennek ellenére az OÉTI munkatársa, Miháldy Kinga hangsúlyozza: az iskolai koszt a valóságban jobb, mint amilyen kép a legtöbbünk fejében él.

– Egyértelműen van fejlődés, már nem olyan zsíros az étel, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt, a vizsgált iskolák nyolcvan százaléka használ csökkentett zsírtartalmú nyersanyagokat, vagyis törekednek például arra, hogy sertés helyett inkább csirkehús legyen. A menzák 40 százaléka mellőzi a félkész ételeteket. Ennek azért van jelentősége, mert ezek általában sósabbak, márpedig sok esetben a túlzott sófogyasztás áll a magas vérnyomás hátterében. Ami viszont már nem ilyen jó hír, hogy csak minden negyedik menzán készül az étel korszerű eljárásokkal. Ritka a grillezés, a gőzben puhítás, a vajban párolás, pedig ezekkel a módszerekkel sokkal egészségesebb étel készíthető. Teljes kiőrlésű gabonafélét az iskolák fele egyáltalán nem használt a vizsgált kéthetes periódusban, de hal sem került az asztalra. Friss zöldséget pedig az iskolák harmada csupán hetente egyszer ad tanulóinak.

Miháldy Kinga szerint ugyanakkor nem lehet csak a közétkeztetést felelőssé tenni a gyerekek egészségtelen táplálkozásáért. Ha valaki otthon nem szokik hozzá a rozskenyérhez vagy, mondjuk, a halhoz, akkor a menzán sem fogja megenni. Szerinte tehát az egész társadalom táplálkozását meg kellene reformálni. Kérdés, hogy mikor és hogyan, ha a gyerekek nem is találkoznak ilyen ételekkel, hiszen 18 éves korukig 15 éven át járnak óvodába, iskolába, és esznek ott napi három alkalommal.

Kórházak: eltűnő reform

– Zsömlét ugye hozott magával? – kérdezte a nővér, amikor tavaly a kórházban elém rakta a két szelet felvágottat. Amikor megtudta, hogy csak evőeszköz és pohár van nálam, mogorván adott egy kis bucit is, de figyelmeztetett, holnap már nem részesülök ilyen fejedelmi kegyben. Amikor pedig tavasszal a lányom került a kórházba, aki speciális diétát tart betegsége (fenilketonuria) miatt, két dietetikus is beszaladt hozzánk, hogy kifaggasson minket arról, hogyan is táplálkozik, mit is eszik egy ilyen gyerek. Bár kicsit visszatetsző volt, hogy egy főiskolát végzett képzett szakembernek nekem kell elmagyaráznom, mit ehet a lányom és mit nem, az már egyenesen felháborított, hogy ennek ellenére ebédre és uzsonnára is olyan ételt küldtek fel a konyháról, amit ő nem ehetett. Amikor reklamáltam, közölték, hogy a konyha már bezárt, hozzunk otthonról valamit.

Efféle visszásságok mindennaposak a kórházakban, annak ellenére, hogy itt szakember állítja össze azt a menüt, amire meghatározott keret és pontos leírás van. „Kétféle választható menü ebédre, naponta legalább egy alkalommal friss gyümölcs vagy zöldség, napközben kisétkeztetés (müzliszelet, joghurt), igény szerinti folyadékfogyasztás, vagyis ásványvíz, tea vagy gyümölcslé korlátlan mennyiségben.” Egy rendelet szerint 2007 óta mindezek járnak a kórházban fekvő betegeknek. Nem meglepő azonban, ha valaki másféle élményeket szerzett mostanában.

– Sajnos ezt a rendeletet egyre kevesebb helyen tartják be, mivel senki nem ellenőrzi – vallja be dietetikus szakértőnk, Kiss Erika, aki tizenöt éve dolgozik kórházban. – Elolvadt a Horváth Ágnes-féle reform. Valójában ma nagyon kevés helyen lehet választani kétféle menü közül, és a legtöbb kórházban megszüntették a helyi konyhát is. Ezért a betegek sokszor hidegen kapják meg az ételt, és a kórházakban nincs lehetőség a melegítésre. Kevés a diétásszakács, kevés a dietetikus is, és több száz beteg jut egy szakemberre. Így képtelenség mindenki menüjét megfelelően ellenőrizni. Nem árt tehát a figyelem, ha valaki cukorbeteg, lisztérzékeny, vagy más speciális diétára szorul, mert sosem lehet biztos abban, hogy az van-e a tányérjában, ami neki jó lenne. Ha pedig hosszabb időt tölt kórházban, jobban teszi, ha a regenerálódást elősegítő egészséges kosztot otthonról hozatja be. Mert abban biztos lehet, hogy amit helyben kap, nem lesz elegendő ahhoz, hogy felépüljön.