| Fiatal beteg az előjegyzett 11.00 órai időpontra érkezik a Nőgyógyászati Klinika ambulanciájára. Jó egyórányi várakozást követően 12 óra 10 perckor szólítják. Az asszisztensnő utasítja: “Szíveskedjen gyorsan levetkőzni, mert a doktor úrnak el kell mennie, és már így is késésben van!” Levetkőzik, majd alsóruházatától megszabadulva lép a vizsgálóba. Míg az orvos az asztalán lévő irathalmaz között próbál megtalálni valamit, majd egy telefonhívást is lebonyolít, a páciens zavartan várakozik. Mikor a kezelőorvos megkéri a beteget, hogy helyezkedjen el a nőgyógyászati székben, egy ötfős, orvostanhallgatókból álló csoport érkezik. Köszöntik a tanár urat, majd megkérdezik, jelen lehetnek-e a vizsgálaton. “Semmi akadálya, kollégák, örömmel veszem az érdeklődést!” – hangzik a válasz. A vizsgálat ideje alatt az orvos mindvégig kommentálja, amit csinál, majd a laikus beteg számára érthetetlen nyelven megvitatja az orvostanhallgatókkal a lehetséges diagnózisokat. |
• Milyen jog sérült?
Az emberi méltósághoz való jog: tisztelettel és megbecsüléssel kell bánni az érintettel – ennek része a diszkréció, hogy ruházatát például csak a szükséges időre és szakmailag indokolt mértékben kelljen levennie. Az önrendelkezési jog: vizsgálata során csak azok legyenek jelen, akiknek részvétele az ellátásban szükséges, illetve azok, akiknek a jelenlétéhez hozzájárult. A tájékoztatáshoz való jog: a tájékoztatást nem helyettesíti az, hogy a vizsgálat alatt az orvos a hallgatóinak magyarázza el, mit tesz éppen.
• Mit tehetünk?
Ebben az esetben nem csak a betegjogi képviselőhöz fordulhatunk, kereshetjük az adott orvos felettesét, vagy panaszt tehetünk az Orvosi Kamara etikai bizottságánál. De a legjobb mégis az, ha helyben sikerül rendezni a konfliktust.
• Hasonló ügyek
A nem megfelelő hangnem a méltósághoz való jog témakörébe tartozik, de igen nehezen bizonyíthatók az ennek megsértésére épülő esetek. A Felügyelet határozataiban például a legtöbbször az olvasható: nem sikerült tisztázni a helyzetet. Ám nemcsak azzal lehet gond, ahogyan beszélnek a pácienssel, hanem azzal is, ha egyáltalán nem állnak szóba vele – és ezzel már meg is érkeztünk a tájékoztatáshoz való jog területére. Hiszen mindenki tudja, hogy az orvosi szobába nem lehet “csak úgy” bekopogni.
– A jogszabály azt mondja: döntési helyzetbe kell hozni a beteget – magyarázza Simon Tamás ügyvéd -, vagyis teljes körű tájékoztatás illeti meg: mindenről mindent részletesen el kell neki magyarázni. Ez történhet szóban is, csak a testen belüli beavatkozásokhoz kell írásbeli hozzájárulás másik fél részéről.
– A tájékoztatáson múlik szinte minden, meg a helyes kommunikáción – mondja Bodnár Ágnes. – Ehhez persze az orvosnak ismernie kellene a betegét. Leülni vele, legalább félórát rászánni, elmondani, mi fog történni vele, milyen gyógymódok állnak rendelkezésre.
