Olvass tovább! Most akkor szmog, vagy nem? |
Szomorú tény, de igaz: az úgynevezett nyugati világ jelenlegi életmódja mellett bolygónk raktárkészleteit hamarosan teljesen kiürítjük, így elkerülhetetlen lesz az ökológiai katasztrófa. Szakértők szerint a huszonnegyedik órában vagyunk ahhoz, hogy tegyünk valamit. Ha viszont elkezdjük „zöld” szemüveggel nézni a világot, és szép lassan úgy alakítjuk az életünket, hogy az minél kevésbé terhelje a környezetet, a folyamat lelassítható, sőt akár vissza is fordítható. Az első lépés talán nehéznek tűnik, de ha elolvasod az összeállításunkban megszólalók tapasztalatait, rájössz: kis erőfeszítéssel is nagy eredményeket lehet elérni. Kezdd el még ma!
Tóth Orsolya:
Korábban is voltak dolgok, amelyekre környezetvédelmi szempontból odafigyeltem, de mióta megszületett a kisfiam, Lóci, sokkal tudatosabb vagyok. Ha csak magamat nézném, mondhatnám, hogy én még élek vagy ötven évet – ezt még csak kibírja ez a Föld nevű bolygó. De a kisfiam is itt él még nyolcvan–kilencven évig, és az a legkevesebb, hogy ő is olyan körülmények között nőhessen fel, amilyenek közt én. Hogy az évszakok változása, a gyümölcs íze, az iható vízhez való hozzáférés ugyanolyan természetes legyen neki is, mint nekem. Mikre figyelek oda?
Pelenka: Először erről tájékozódtam alaposabban. Eredetileg mosható pelust akartam rá adni, de több „zöld” fórumon utánanéztem, és azt találtam, hogy a mosással járó vízfelhasználás is meglehetősen terheli a környezetet. Ezért végül a komposztálható, eldobható pelenka mellett döntöttem.
Víz: egy családi ház felső szintjén lakunk. Ha kinyitom a vizet zuhanyzáshoz, körülbelül egy vödörnyi víz elfolyik, mire elég meleg lesz. Ezért a zuhanyzást azzal kezdem, hogy beleállítok egy vödröt a kádba, és abba töltöm a vizet. Ezt később vécéöblítésre vagy felmosásra használom fel.
Szemét: Kis faluban élünk, és sajnos megszüntették a hulladékgyűjtő szigetet, mert itt a „szuperkukák” mellé dobták a háztartási szemetet is. De külön díjért, speciális zacskóban továbbra is elszállítják a szelektív hulladékot, illetve munkába menet a férjem szokta egy közeli hulladékszigetre vinni, amit szétválogattam. A kertünkben van komposztáló, és nagy örömömre az egyik drogériában találtam komposztálható zacskót, így a zöldség-gyümölcs maradékokat abban gyűjtöm, úgy teszem a komposztba.
Ruhák: Bár ennek elsősorban pénzügyi okai vannak, Lócinak gyakorlatilag még nem vettünk ruhát. Édesanyám eltette az én régi rugijaimat, ezek közül az uniszex darabokat a kisfiam is viseli, ezenkívül a sógornőméktől és barátoktól is kaptunk használt ruhákat. Volt köztük foltos vagy lyukas is: ezeket kimostam, megvarrtam, és a célnak remekül megfelelnek. Sajnáltam volna olyasmire költeni, amit pillanatok alatt kinő.
Vojczek Judit:
Nem emlékszem, hogyan alakult ki a környezettudatosságunk… Egyszer csak benne találtam magam. Szempont volt az is, hogy mit hagyunk a gyerekeinkre, unokáinkra, de ez nem volt valamiféle hősi vállalás, hiszen mi is sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben attól, hogy így élünk. Ráadásul nem gondolom, hogy ezt már nem lehet felülmúlni. Szerintem sokan vannak, akik nálunk is többet tesznek a környezetvédelemért. De ez nem verseny: nekünk ennyi fér bele, másnak több vagy kevesebb, a lényeg a szemléletváltás.
Bio a kertből: Van egy szép konyhakertünk – rengeteg munkánk van benne –, idényben akár a zöldség- és gyümölcsfélék felét is sajátból esszük. Sok gyümölcsfánk van, és szépen terem nálunk az eper, a saláta, a cékla, a paradicsom, a répa, a hagyma, a retek, a petrezselyem, a zeller… Természetesen minden vegyszermentesen terem, és nagyon jó érzés, hogy egyes gyümölcsökből vagy a céklából és a salátából szezonban nemcsak magunknak, hanem a már külön élő lányoméknak is tudunk adni.
Vásárlás őstermelőktől: Mi nem csak biotermékeket vásárolunk, és ha úgy alakul, nyugodt szívvel vásárolok a helyi kisközértben is. De amit lehet, szeretek magyar termelőktől saját magam beszerezni. Ennek már hagyománya van: több család összeáll, mindenki megmondja, miből mennyit kér, és én megszervezem, hogy adott napon a termelő megérkezik a kisteherautójával, és szétosztja, amit kértünk: az idénygyümölcsöt, a mézet, ilyesmit. Így nemcsak olcsóbb, hanem a minőség is biztos.
Takarítás, háztartás: Természetesen szelektíven gyűjtjük a szemetet és komposztálunk, ezenkívül nagyon ügyelek arra, hogy minél természetesebb anyagokat használjunk a takarításhoz. Ablakpucoláshoz, vízkőoldáshoz ecetet használunk, mosogatáshoz, takarításhoz környezetbarát tisztítószereket, mosáshoz felváltva mosódiót és mosóport, de öblítőt például egyáltalán nem.
Közlekedés: A házunk messze fekszik a tömegközlekedéstől, ezért a villamosig nem gyalog, hanem autóval járok, onnan viszont villamossal. Ha viszont barátokkal hosszabb utazásra, nyaralásra készülünk, akkor igyekszünk mindig úgy szervezni, hogy minden kocsi teljesen ki legyen használva. Annak idején, amikor a gyerekek kicsik voltak, az iskolából is úgy hoztuk haza őket, hogy egy szülő mindig három-négy gyereket hozott haza egyszerre, nem kocsikázott mindennap mindenki oda-vissza.
Ludmann-Vank Liza:
Az egész azzal kezdődött, hogy a bejárati ajtónkkal szemben elhelyeztek egy szelektív hulladékgyűjtő szigetet. Kerülgettük egy ideig, aztán szépen lassan rászoktunk, hogy amit csak lehet, ide hordunk. Ezzel elkezdődött egy folyamat, és ma már életünk szerves része a környezetvédelem, anélkül hogy elvakultak lennénk.
Vásárlás: Az, hogy valami bio vagy nem bio, nem érdekel különösebben. De például figyelek arra, hogy minél nagyobb kiszerelésben vásároljam meg az adott terméket, és minél kevésbé legyen becsomagolva. Az áruházakban felkínált zacskókat nem fogadom el. Ha mindenképpen szükséges, papírzacskót veszek, de szinte mindig van nálam textiltáska. Amit pedig tudok, magam készítek, például tésztát gyúrok, kenyeret sütök. Megéri a fáradságot, mert az íze össze sem hasonlítható a bolti termékekével.
Mosás, takarítás: A mosáshoz biológiailag lebomló mosószereket használok, mert ezek a gyerekek bőrét is kímélik. Takarítani pedig szinte mindent gőzzel takarítok. Vettem egy professzionális készüléket: a legtöbb piszok eltávolításához a sima víz is elég. A csempét előtte lespriccelem ecettel, a sütőt szódabikarbónával, és utána gőzölöm át. A lényeg, hogy nem használok vegyszereket, csak természetközeli anyagokat.
Egészség: Diplomás ápolóként végeztem, és tudom, hogy mindez nem valami elvont, tőlünk független dolog védelmét szolgálja. Ha nem figyelünk oda az élelmiszerre, amit megeszünk, a vízre, amit megiszunk, a levegőre, amit beszívunk, akkor önmagunknak is ártunk. Egyre több betegségnek oka vagy súlyosbítója valamilyen környezeti ártalom. Ha védjük a környezetünket, önmagunkat védjük.
A cikkünk a Nők Lapja Egészség februári számában jelent meg.
A magazin tartalmából:
- A tartós fogyás hétköznapi titkai
- 9+1 dolog, amit tudni kell az influenzáról
- Túrógombóc túró nélkül?
- Ússzuk meg a téli depressziót!
Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!