Tudjuk, hogy a gyermekvállalás időpontja jelentősen kitolódott, és valószínűleg csak a biológiai óra hangos ketyegése szab neki határt. Vajon oda kell figyelnünk erre a hangra, vagy jobb, ha a természet és az ösztöneink diktálnak az észérvek helyett?
Huszonkét éves koromban a nőgyógyászom szárazon a tudtomra adta, szerinte most kéne szülnöm. Nem kérdezte, van-e stabil párkapcsolatom, munkám, vagy fedél a fejem felett, neki akkor csak az számított, hogy biológiailag a legjobb korban vagyok egy gyermek kihordásához. Tíz év telt el, mire valóban anya lettem, tíz nagyon zsúfolt esztendő változékony magánélettel, munkahelyváltásokkal, tanulással, lakásszerzéssel. Ma már tudom, tökéletes időpont nem létezik. Mindig lesz rés a pajzson, amely miatt azt gondolhatjuk, hogy jöhetne jobb, szebb, ideálisabb körülmények közé is a baba. Nyilván azok is így vélekednek, akik még több termékeny évet feláldoznak, mielőtt a családalapítás mellett döntenek. Sok mindenben Hollywood diktálja a tempót, ahol egyáltalán nem ritka, hogy a befutott színésznők csak negyvenéves koruk után vállalnak gyereket – többnyire orvosi segítséggel. És hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga, azt azonban jobb, ha leszögezzük: a valóság nem annyira rózsaszínű, mint a bulvárhírek a mosolygós babafotókkal.
„Zárt kapukat döngettem”
Bea 45 éves. Nem önszántából futott ki az időből, pedig régóta vágyik gyerekre. Egyszerűen későn ismerte meg azt a férfit, akivel boldogan családot alapított volna. „Harmincévesen volt egy rövid házasságom, teherbe is estem egyszer. Mivel azonban előtte nem sokkal kiderült, hogy a páromnak örökölhető pszichés problémája van, nem vállaltam a gyereket. Ekkor már egyébként sem működött a kapcsolatunk. Egy évig sem voltunk házasok. Mire megismerkedtem a jelenlegi párommal, már elmúltam negyven. Neki már van két nagy lánya, ezért eleinte zárt kapukat döngettem nála a babatémában. Mire rábólintott, már betöltöttem a negyvenkettőt. Egy évig próbálkoztunk – hiába. Ekkor kerestem fel a nőgyógyászomat, aki egy neves meddőségi intézménybe irányított. Itt kiderült, hogy nagyon alacsony az FSH hormonszintem, de azzal biztattak, hogy inszeminációval teherbe eshetek. Nem sikerült. Következett volna a lombik, már a drága hormoninjekciót is kiváltottam, amikor a párom közölte, hagyjuk az egészet, felesleges ez a sok küzdelem, nyugodjunk bele, hogy nekünk nem jön össze a gyerek. Persze én nem tudtam beletörődni. Évek óta rosszul alszom, sokat rágódom azon, miért alakult így az életem. Úgy érzem, nem tettem meg mindent, ahhoz azonban már túl késő, hogy most keressek apát a gyerekemnek.”
„Most értem meg az anyaszerepre”
A 42 éves Anna olyan rajongással veszi körbe 15 hónapos kisfiát, mintha világéletében anyaszerepbe vágyott volna. Ám a látszat csal. „Részemről tudatos döntés volt a késői gyerekvállalás – meséli. – Tizenöt éve vagyunk együtt a párommal, boldog és színes életet éltünk, nem volt hiányérzetem. Az életemet kitöltötte a kapcsolatunk, no és a munkám, amelynek köszönhetően bejárhattam Európát. A párom kezdte el pedzegetni a családalapítás gondolatát. Sokan attól félnek, hogy a család bővülése meggyengíti majd a kapcsolatukat, én azonban attól tartottam, hogy éppen attól gyengül meg az irigyelten harmonikus kapcsolatunk, ha elzárkózom a szüléstől.
 |
| Képünk illusztráció |
Számomra azonban fontos volt, hogy a gyermekünk házasságba érkezzen, így hát hivatalossá tettük a kapcsolatunkat. Hamar teherbe estem, de az első babát még az elején elveszítettük. Eleinte a cég által fizetett nőgyógyászhoz jártam, majd a kolléganőm ajánlott egy jó szakembert. Mire hozzákerültem, már kicsúsztunk a magzatvízvételes kromoszómavizsgálatból, így „csak” a kötelező vizsgálatokon vettem részt a terhességem alatt. Minden eredményem rendben volt, a terhességi cukrom egyenesen „csillagos ötös” lett. Figyeltem magamra, de nem bújtam folyton a szakkönyveket. Velem soha senki sem éreztette, hogy későn vállaltam terhességet. Amikor az orvosom ortopédiára küldött a régóta fennálló porckorongsérvem miatt, az ortopédszakorvos csak csóválta a fejét, mert feleslegesnek ítélte a vizsgálatot. Azt mondta, nem érti az aggódást, és egyébként is, Amerikában divat negyven felett szülni. A nyolcadik hónap végéig dolgoztam. A szülésem problémamentes volt, de a kisfiam jól ránk ijesztett, mert nem sírt fel. Ennek persze semmi köze az életkoromhoz, bárkivel előfordulhat. Nehéz napok következtek, Ferkó az intenzív osztályon töltötte élete első napjait, belőlem pedig tipikus aggódós anyuka lett.” Anna úgy érzi, most érett meg az anyaszerepre, hiszen ő már nem érzi úgy, hogy bármiről le kellene mondani a gyerek miatt. „Nem hiányzik a bulizás, a pörgés, jól érzem magam itthon – hangsúlyozza, majd még hozzáteszi, a baráti társaságukban többen szültek a negyedik X után, és hálás nekik azért, amiért tapasztalataikkal és tanácsaikkal segítettek neki.
Öregedő petesejtek
Az vitathatatlan tény, hogy a halogatással párhuzamosan romlik a reprodukciós egészség. De miért ennek a magyarázata? Kevesen tudják, hogy a női petesejtek már a magzati élet 20. hetében kialakulnak bennünk, onnantól viszont nem keletkezik több, egy állandó készlettel kell “gazdálkodnunk” minden menstruációval elveszítve egyet-egyet. Valakinek hamarabb fogynak el a sejtek, valakinek később. Minőségi összetételük azonban változik: negyvenéves korban – és ez mindkét nemre érvényes – az ivarsejtek 55-65 százaléka már hibás kromoszomálisan. A természet szerencsére legtöbbször korrigál, és a „hibás” terhességek még azelőtt távoznak, hogy fény derülne rájuk: ez a magyarázat egyes spontán vetélésekre.
Néhány évtizede még fiatalabb korban és jóval többször szültek a nők. Ma egy termékeny korú nő nagyjából húsz éven át védekezik a teherbeesés ellen. Ahogy élete minden területe felett igyekszik kontrollt gyakorolni, a ciklusát is uralni szeretné. Míg 1980-ban a 20–24 éves korosztály csaknem felének volt már legalább egy gyermeke, 2001-ben már majdnem 80 százalékuk gyermektelen volt és a 25–29 éves nőknek a fele sem szült még. A gond csak az, hogy a mostani családalapításra váró generáció életvitele azóta sokat romlott, gondoljunk csak a mozgáshiányra, a túlsúlyra, a civilizációval “kapott” káros anyagokra.
Vágyak és kockázatok
 |
| prof. Papp Zoltán szülész-nőgyógyász |
A negyven évesnél idősebb nők terhessége mindenképp kockázatosabb a genetikai betegségek szempontjából. Elsősorban a szám feletti kromoszóma-rendellenességek gyakoribbak ezeknél a magzatoknál és itt nemcsak az anya, de az apai életkor is számít. Ez a kockázat terhesség alatti genetikai vizsgálattal, elsősorban amniocentézissel (amikor magzatvízből vesznek mintát) kivédhető – tudjuk meg dr. Papp Zoltán szülész-nőgyógyász professzortól, a Maternity Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinika igazgatójától. – Az idősebb életkorú anyáknál figyelembe kell venni, hogy a szövetek nem olyan rugalmasak, mint húsz évvel korábban, a méhizomzat is nehezebben húzódik össze szülés után. A gyermekágyas időszak is nehezebb, a tejelválasztás gyakran lassabban indul be, de ezek a problémák kezelhetők jól szervezett ellátással. Bár a biológia nem úgy „tervezi”, hogy a nők a negyvenedik életév után is szüljenek, az orvostudomány eredményeinek birtokában és jól felkészült szakmai csapattal nyugodtan vállalhatnak terhességet az érettebb korú nők is – zárja szavait Papp Zoltán professzor. Fontos persze, hogy a párokat lehetőleg ne az életkoruk, hanem egymáshoz való viszonyuk, életkörülményeik és vágyaik irányítsák akkor, amikor a legszebb dologra, a gyermekáldásra vállalkoznak.
