Az egész unióban megváltoznak decembertől az élelmiszer-címkézési szabályok. Az új csomagolások csak fokozatosan jelennek majd meg a boltokban, mert a vállalkozók három évet kaptak az átállásra. A jövőben minden terméken megtalálhatjuk, hogy mennyi az energiaértéke és mennyi zsírt, telítetlen zsírt, cukrot, szénhidrátot, sót és fehérjét tartalmaz. Ám azt, hogy ez az ajánlott napi bevitel hány százaléka, nem kötelező megadni. Van, aki szerint ez nem is lényeges: “Az ajánlott napi bevitelt sok fogyasztó úgy értelmezte, hogy ennyit legalább meg kell enni az adott anyagból. Ráadásul nem lehet egy mindenkire érvényes napi átlagot megadni: más kell egy nőnek, egy sportolónak vagy annak, aki számítógép előtt dolgozik” – mondja dr. Dömölki Ferencné, a nonprofit Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület élelmiszer-szakértője.
Az összehasonlítást segítik a számok
A mindenféle ajánlásnál nekünk, nőknek fontosabb, hogy ha bemegyünk a boltba, akkor két hasonló termék között könnyebben tudjunk dönteni, világosan lássuk például a különbséget a cukormentes, százszázalékos és a sűrítményből készült, cukrozott narancslé között. “Ilyenkor kiderülhet, hogy jobban megéri megvenni a százszázalékosat, és otthon felhígítani – mondja a fogyasztóvédő. – A másik nagyon fontos dolog a sótartalom: a boltban kapható ételfélék sótartalma évek óta folyamatosan emelkedik! A kenyérnél húsz év alatt az 1,2 grammtól eljutottunk az 1,8 grammig (kilóra számítva). A látványpékségekben kapható kenyereknek meg például semmi íze, ezért kell, hogy jól megsózzák őket.”
Nyomokban allergént tartalmazhat
A sokat gúnyolt, de valóban hasznos “nyomokban mogyorót tartalmazhat” felirathoz új figyelmeztetések csatlakoznak; az új szabályok szerint minden olyan anyagot, ami allergiát válthat ki, kiemelten kell jelezni. Ezt ráadásul nemcsak a csomagolt ételeken kell feltüntetni, hanem például az étlapokon is. A húsok csomagolásáról a jövőben leolvashatjuk azt is, melyik országból származik.
Az utánzatok kevésbé téveszthetik majd meg a vásárlókat, a növényi zsiradékból készült sajtoknak például már az elnevezésében is egyértelművé kell tenni, hogy nem igazi sajtot készülünk berakni a kosárba – ahogyan a tejfölutánzat is csak frissföl néven futhat, a tejszerű termék neve pedig nem lehet tejital, legfeljebb reggeli ital.
Úgy tűnik, ez nálunk a gyakorlatban már jól működik: “A tejtermékutánzatokkal kapcsolatban már nem szoktunk bejelentéseket kapni – mondja dr. Fülöp Zsuzsanna, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság munkatársa. – Évekkel korábban sok panasz érkezett, főleg a sajttal és a tejjel voltak gondok, de azóta szerencsére a gyártók és a forgalmazók odafigyelnek.”
Az új rendszer sem tökéletes
Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület végzett egy felmérést arról, hogy mit szeretnének látni a fogyasztók. Ebből született egy a közlekedési lámpák szisztémáját másoló jelölési rendszer. “A csokiknál a zsírtartalom miatt piros lámpa szerepelne, de a gyártók nem értették meg, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy tilos belőle enni. A piros az, amiből csak nassolni kellene, nem azzal jóllakni” – magyarázta dr. Dömölki Ferencné. Ezt nem sikerült elfogadtatni. Nagy a vita az “apró betűs résszel” kapcsolatban is. Hiába tudjuk, ugyanis, hogy melyik feliratra kellene figyelnünk, ha a betűk nagyítóval sem kivehetők. Mint kiderült, 1 milliméter lett a minimális betűméret, bár a fogyasztóvédők ennek több mint dupláját szerették volna elfogadtatni. A kicsi termékekre nem vonatkozik az előírás, egy Melba kockán például el sem férne a sok szöveg.
Nem sikerült bevezetni azt sem, hogy a szeszes italokon feltüntessék az energiatartalmat. Erre az élelmiszer-szakértő szerint azért lenne szükség, mert nem sokan tudják, hogy ha egy negyvenfokos pálinkából megisznak két pohárkával, akkor az mindjárt 280 kalória bevitelt jelent. Fontos lenne az is, hogy a kalóriadús ételeket ne lehessen hozzáadott vitaminokkal reklámozni, most azonban ezt is szabad: “Olyan ez, mintha a kristálycukorba C-vitamint tennénk. A marketingesek úgyis mindent kitalálnak. Ha nem lenne marketing, nem kellene szabályozni sem.”
