Tavaly karácsonykor tűnt fel Zsuzsannáéknak, hogy a hároméves kisfiukkal valami nincsen rendben: sokszor étvágytalan volt, majd mértéktelenül nagy mennyiségeket evett meg, a kedélyállapota változékonnyá vált. Aztán szilveszterre egyik napról a másikra nagyon lefogyott és aluszékonnyá vált. Az ünnepek után az első útjuk a háziorvoshoz vezetett, aki azonnal kórházba küldte őket, és beigazolódott a gyanú, hogy 1-es típusú cukorbetegség alakult ki a kisfiúnál. Ez az állapot nem köthető a rossz étkezéshez vagy túlsúlyhoz, az okozza, hogy az immunrendszer tévedésből elpusztítja az inzulintermelő sejteket.
„Természetesen nagyon megrázta az egész családot a tény, hiszen korábban nem fordult elő ilyesmi a családban, ráadásul egy ismeretlen betegséggel álltunk szemben – mondta el az anyuka. – A kórházban töltött két hét alatt diabetológus segített abban, hogy megtanuljuk a speciális diétát, amit tartanunk kell, és meg kellett tanuljuk az inzulinadagolást is.”
Szaloncukor nincs, túró rudi és repeta van
|
Folyton számolni kell A laikusok számára az inzulinos injekciók a legijesztőbbek, de a diabéteszeseknek nagyobb kihívás a diéta és az, hogy nagyon fegyelmezett, tudatos életmódot követel tőlük a betegség. Folyton számolniuk kell, mikor mit és mennyit ettek, a szénhidrátfogyasztást egyenletesen kell elosztani a nap folyamán, és kerülniük kell azokat az élelmiszereket, amelyeknek magas a glikémiás indexük, azaz hirtelen megemelik a szervezet vércukorszintjét. A telített zsírsavakkal is vigyázniuk kell, ezért disznóhús és marhahús helyett inkább a fehér húsokat és a halakat ajánlják nekik, és azokat is sülve vagy grillezve a panírozás és zsírban sütés helyett. |
Az azóta eltelt egy évben mindannyian belerázódtak az ezzel járó változásokba, így már a karácsonyi édességdömping idején is könnyen veszik az akadályokat. „Nálunk a család minden tagja ugyanazt eszi, egyikünknek sem árt, hogy sok zöldséget fogyasztunk és hogy kerüljük a cukrozott, zsíros ételeket. A különbség az, hogy míg én bekapok néhány szaloncukrot az ünnepi készülődés közben, addig a kisfiam tényleg csak annyit ehet, és azt, amit a diéta megenged” – magyarázza Zsuzsanna, aki idén a karácsonyi menüsort is ehhez igazította, kacsamájas crostinit készített teljes kiörlésű kenyérből, aztán marhahúslevest, narancsos kacsamellet diós krumplipürével és a kisfiúnak karfiolpürével, desszertnek pedig liszmentes csokitortát tejszínhabbal. Emellett vannak apró trükkjei, amiknek segítségével feledtetni tudja a kisfiával, hogy beteg. Az egyik, hogy az adagjából egy kis részt meghagy a lábosban, így ha repetázni szeretne, megvan az illúzió, hogy ő is kaphat többet.
Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne lenne tudatában, hogy mit szabad neki és mit nem. Az anyuka többször szemtanúja volt annak, hogy az idegenek által felkínált édességet vagy el sem fogadja, vagy ha el is veszi, akkor odaadja neki, mert tudja, hogy azt ő nem eheti meg. A kisfiú szerencsére nem édesszájú, és nagyon szereti a gyümölcsöket, amikből ehet annyit, hogy az kárpótolja az édességekért. Az egyetlen gyengéje a túró rudi, de abból is megtalálták már azt a típust, ami nem tartalmaz hozzáadott cukrot.
Ugyanazt kapja, csak máshogy
Fontos, hogy a család környezetében mindenki tudjon a kisfiú diabéteszéről, hogy az ismerősök meg se kínálják cukros édességgel vagy üdítővel, amit neki nem szabad fogyasztania. Az óvodát úgy oldják meg, hogy mindent otthon főznek, és kiporciózva viszik be. A kisfiú pár apró fortélyt leszámítva ugyanazt kapja, mint a többiek: a zöldborsófőzelékbe raknak neki karalábét is, mert annak a glikémiás indexe és a szénhidráttartalma jóval alacsonyabb, mint a borsóé, a krumplipürét karfiolpürével, a rakott krumplit pedig rakott karfiollal váltják ki.
„Nekünk, szülőknek nagyon nehéz volt az első év, talán mostanában már kezdünk mi is megbékélni ezzel a helyzettel, most már látjuk, hogy együtt tudunk élni vele, és bár a napirendünket mindig a diabéteszhez kell igazítanunk, így is teljes életet tudunk élni” – mondja Zsuzsanna, aki azt nem bánja, hogy azóta ő is sokkal egészségesebben eszik. Karácsonykor ez mindannyiuknak kicsit több lemondással jár, de azt mondja, ez a legkevesebb, amit megtehetnek magukért és a fiukért. Így nekik legalább valóban nem a jó ételektől lesz szép az ünnep.
