Egy amerikai felmérés során ezer 60–70 éves kor közötti nőt kérdeztek meg arról, hogy mit is gondolnak a saját testükről, illetve testsúlyukról. A nők 80 százaléka rendszeresen ellenőrzi a súlyát, 60 százalékuk pedig elégedetlen vele. A megkérdezett orvosok közül pedig volt olyan is, aki arról számolt be, hogy nem olyan ritka, hogy 60, 70 vagy akár 80 éves, táplálkozási zavarokkal küzdő páciense van.
Az időskori anorexia nagy csapdája, hogy a testi tüneteket elsősorban más betegségekhez kötik, ezért legtöbbször nem is magát a táplálkozási zavart kezelik, hanem a hirtelen fogyást valamilyen szervi elváltozás tüneteként vizsgálják. Ez azért különösen veszélyes, mert az idős szervezet sokkal gyorsabban reagál arra, hogyha a koplalás miatt bizonyos vitaminokat és tápanyagokat megvonnak tőle.
A másik fontos különbség, hogy az idősebb nők nem társadalmi nyomás miatt kezdenek koplalni, őket nem a címlapokról visszaköszönő ropi modellek zavarják össze. Sokkal inkább a depresszió egyik kísérője, vagy segélykiáltás lehet a család vagy a környezet felé.
