Újszülött mentette meg nővére életét

Hétéves volt a szlovák Lucia, amikor kiderült, hogy nagyon magas a fehérvérsejtszáma, és az orvosok azt mondták, csak csontvelő-transzplantáció segíthet rajta. „Az egész világ összeomlott abban a pillanatban” – mesélte az édesanya. A szülők nem voltak alkalmasak donornak, így országszerte, sőt külföldön is keresni kezdték a megfelelő adományozót a kislány számára, még ha idegentől átültetni kockázatos dolog is. Ám ekkor váratlan fordulat történt: kiderült, hogy Lucia édesanyja várandós. Talán a véletlen játéka, hogy egy hónap leforgása alatt derült ki egy családi tragédia és egy örömteli esemény – utóbbiról az első percekben fel sem fogta a család, mekkora szerencse. Hiszen a még meg sem született baba potenciális megmentője lehet a testvérének; a genetikai egyezés miatt 25-30 százalék az esély, hogy a kistestvér csontvelője kompatibilis lehet nővéréével. Ez pedig a család helyzetében jelentős aránynak számított.

Lucia állapotát testvére megszületéséig kezelésekkel próbálták szinten tartani. Patrik világrajövetele után mintát vettek a baba csontvelőjéből, és az ebből, valamint a köldökzsinórvérből származó őssejteket ültették be Luciának. A beavatkozás sikerrel járt.

Mára mindketten egészségesek. „Különleges a kapcsolatom az öcsémmel – meséli a ma már kamaszlány –, ez a dolog nagyon közel hozott minket egymáshoz.” „Ha ilyen baj történik veled, rádöbbensz, hogy a sok probléma, amit annak hittél, nem is probléma” – mondja Patrik.

Teljes egyezés

„Nemcsak ilyen betegségnél segíthet az őssejtterápia – mondja dr. Tóth Péter szülész-nőgyógyász –, de mindenféle krónikus vérképzőszervi betegségeknél, szívizomelhalásnál, artériás betegségeknél, sőt idegrendszeri problémáknál is. Az ideális persze az, ha az ember saját őssejtje segíthet, hiszen ilyen esetben 100 százalékos az egyezés, és a köldökzsinórvérben nagyobb az őssejt-koncentráció, mint a csontvelőben. Sokaknak viszont nincs erre lehetőségük, hiszen viszonylag új eljárásról van szó; erre hozták létre a közösségi őssejtbankokat, ahol baj esetén próbáljuk megtalálni a genetikailag és immunológiailag is »legközelebbi« mintát.”

Nincsenek határok?

Az őssejt univerziális „varázsereje” tulajdonképpen azon alapul, hogy ezek még kezdetleges, „nem elköteleződött” sejtek, vagyis megtartják osztódóképességüket; bármi lehet belőlük. Olyan szervet, szövetet építhetnek fel, amire a betegnek leginkább szüksége van. Mivel azonban nincs még harmincéves az eljárás, teljes biztosíték nincs arra, hogy ha ma levetetjük babánk őssejtjeit, akkor évtizedek múlva sikerrel gyógyíthatják vele őt. De a lehetőség megvan rá, és ennek szakmai akadálya sincsen. „Magyarországon is több kutatócsoport is képes így gyógyítani” – mondja dr. Tóth Péter.

„Nem is volt kérdés”

Egy édesanya vagy édesapa természetesen azt szeretné leginkább, ha soha nem lenne szükség a köldökzsinórvérre. Gubás Gabi színésznő kislánya, Anna születésekor nem tétovázott, a köldökzsinórvér levétele mellett döntött. „Számomra ez nem is volt kérdés – mondja Gabi –, különösen, mivel természetgyógyász párom is mellém állt a döntésben. De nagyon oda kell figyelni, hol és hogyan tárolják majd a sejteket, hiszen évtizedekre kell tökéletesen megőrizni őket.”

A magyar az egyik egyik leginkább gyerekközpontú társadalom: a lakosság 60 százaléka szerint a boldogság elsődleges forrása a gyermek. Valószínűleg nem is ez, inkább az anyagi tényező az oka annak, hogy Gabi példája ma még nem általános. Dr. Almási Kitti szakpszichológus szerint a dologhoz azonban az is hozzájárul, hogy sokan megszokták, csak akkor cselekszenek, ha már „helyzet van”, miközben más részről pedig folyton azon aggódnak, elég jó szülők-e. „Meg kell tanulnunk az úgynevezett kockázatmenedzselést – mondja Ságvári Bence szociológus –, hiszen a modern civilizációban egyre több olyan döntést kell meghoznunk, amelynek rizikója van. Ilyen az őssejtek levételének kérdése is, hiszen azt el kell ismerni, nagyobb a valószínűsége annak, hogy gyermekünknek nem lesz szüksége rá.”