Megvan a lelet? Segítünk értelmezni!

Amennyiben olyan problémáink vannak, amelyek hallatán a háziorvos nem tudja rögtön a választ, igen gyakran laborvizsgálatra küld – leginkább vérképelemzésre. Majd megkapjuk a leletet, hurrá, most kiderül… nem derül ki semmi. Hiszen nincs ráírva, hogy akkor most van bajunk vagy nincs, és ha van, pontosan micsoda. Csak egy csomó, ismeretlen számrendszerben született szám és mellé még ismeretlenebb fogalmak a periódusos (?) rendszerből, ööö… vagy a biológiakönyvből?
Sebaj, futás vissza a háziorvoshoz, majd ő megfejti a kódokat. A megfejtés általában egy, legfeljebb öt mondat: nincs ok aggodalomra, van ok aggodalomra, kis aggodalomra van ok…, mert ez és ez.

Szerencsés esetben megnyugszunk és hazamegyünk. Otthon azért érdekelni kezd minket részletesebben is, hogy hát mi is zajlik a mi testünkben, és böngészni kezdjük a leletet. Felmerül bennünk, hogy vajon mi az a nulla egész nulla akármi, és hogy miért pozitív az az izé ott. Merthogy az orvosnak csak pár perce volt ránk, mi viszont ennél sokkal több időt szeretnénk még magunkkal eltölteni, és hát nem elég a kis megnyugtatás, BIZONYOSSÁGOT akarunk, hogy minden rendben (minden egyes faktor szerint).

Mivel az állami egészségügyben nincsen „leletértelmező szakszolgálat”, orvos ismerősökhöz, netes tanácsadókhoz vagy szakkönyvekhez fordulhatunk. Hogy egy kicsit egyszerűbb legyen, néhány alapdolgot összefoglaltunk.

Az orvos leggyakrabban „kis vérképet” rendel, ebből a véralkotó részecskék (vérsejtek, vérlemezkék, hemoglobin, hematokrit) összmennyiségére és arányára lehet következtetni.
Az úgynevezett differ

enciált vérkép egy fokkal összetettebb, segítségével a fehérvérsejttípusokat számolják. Az átlagtól eltérő eredménytől nem feltétlen kell megijedni, hiszen vérünk állapota állandó változásban van: érdemes egy idő után megismételni az ellenőrzést.
Sokféle fehérvérsejt létezik (például granulocita, agranulocita), ezek bakteriális, gombás fertőzések kialakulása és különféle élősködők ellen harcolnak.

A vörösvértest szállítja az oxigént és a szén-dioxidot. Átlagértéke férfiaknál 4,5–5,9 millió/mikroliter, nőknél 4,0-5,2 millió/mikroliter (de a normálértéket átlagolják). A vörösvértest-süllyedés normálértéke nőknél kevesebb, mint 20 mm/óra, férfiaknál 15 mm/óra. Az erős süllyedés főként gyulladásos állapotra utalhat, de lehet szó vérszegénységről vagy rosszindulatú folyamatok hatásáról is.
A hemoglobin a vörösvérsejtekhez kapcsolódik és a légzési gázok szállításában vesz részt, terméke a bilirubin, amelynek felhalmozódása veszélyes lehet, akár szerveket is károsíthat.

A vércukorszint leleplezi a kezdődő cukorbetegséget, mérését gyakran kérik indokolatlan szomjúság és éhségérzet vagy fogyás miatt. A cukoranyagcsere működését a hemoglobin A1C laboratóriumi érték jelzi.

A triglicerid- és a koleszterinmérés célja, hogy feltárja, mekkora a kockázata valamilyen szívproblémának. Érdemes figyelni még a magas karbamidértékre, amely a problémás veseműködést jelezheti.

Az A-amiláz-vizsgálat hasnyálmirigygyulladást vagy egyéb hasonló betegséget jelezhet, az AST-adatok fertőzésre utalhatnak. A pajzsmirigy rendellenes működése is kiderülhet, ezt az endokrinológiai TSH-vizsgálat mutatja meg.

A vérből az ösztrogénszint is megállapítható, ezt akkor szokták figyelni, ha szabálytalanságok mutatkoznak a menstruációs ciklusban vagy nem sikerül a teherbeesés, esetleg bármilyen hormonzavarra lehet gyanakodni.

* Figyelem, az itt közöltek csak tájékoztató értékek és információk, laboreljárástól is függnek az átlagos számok, illetve az eredményeket érdemben elemezni csakis a személyes információk és a konkrét eset vonatkozásában lehetséges. Ezért kérjük, ha pontosat szeretnél tudni, mindenképp beszélj szakorvossal!