Sóhajtunk, sírunk, sikítunk, énekelünk, beszélgetünk, verset mondunk vagy nevetünk – hangot adunk ki! Április 16-án ünneplik a hang világnapját szinte az egész világon – örüljünk, hogy van hangunk, és örüljünk, hogy tudjuk használni! Ha minden rendben van, fel sem tűnik, hogy az emberi hang milyen nagy jelentőséggel bír a mindennapjainkban.
„Amikor a pici baba felsír, az az első hang, amit kiadunk” – mondja Mosányi Emőke logopédus, a Fővárosi Beszédjavító Intézet igazgatója a Nők Lapja Cafénak. „Nálunk az intézetben hangterápiával gyógyítunk gyerekeket és felnőtteket is, hangképzési zavarral küzdőket” – teszi hozzá. A gyerekek sokszor hangszálcsomóval, hangszálmegvastagodással kerülnek ide.
Nem is gondolnánk, hogy például egy 25-30 fős óvodai csoport mennyire megviselheti a kicsik hangszálait. „Gondoljunk bele, hogy ilyenkor nagyon sok gyereket kell túlkiabálni, vagy a másik véglet, amikor a kisgyerekekben ez szorongást válthat ki, és inkább visszafojtott hangon beszél – magyarázza az igazgatónő. – Ilyenkor a hangszalagok erővel dolgoznak és elváltozhatnak, de a szülők könnyen észrevehetik, ha valami gond van!”
Ha például este iskola vagy óvoda után alig van hangja a gyerekünknek, el-elcsuklik a hangja, nem tud hangosan beszélni, kapkodó a légzése, borzasztóan magas vagy mély a hangszíne, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Ha időben lépünk, akkor a műtéttől is megmenekülhet a gyerek. Viszont ha nem kezelik, akkor felnőttkorában komolyabb gondokat is okozhat. „Jött már hozzánk olyan felnőtt, aki naponta csak 2-3 órát tudott beszélni. Nyilván így nem lehet normális életvitelt folytatni” – mondja Mosányi Emőke.
Sokan ismerjük azt az érzés, amikor fáj a torkunk, alig bírunk beszélni, de mégis dolgoznunk kell, így erőltetjük a hangszalagjainkat a végsőkig. Ilyenkor ha meggyógyultunk is, ennek nyoma maradhat a hangszalagjainkon, a használt hangtechnikánkon, és bizony befolyásolhatja a hangunk minőségét.
