Öncsonkítás a biztonságért?

Angelina Jolie döntött: nem kockáztat, inkább mell nélkül, de biztonságban akar élni. A világ talán legismertebb színésznője mondott önként búcsút a nőiség elsődleges szimbólumának, miután megtudta: genetikailag komoly kockázatot hordoz mellrák szempontjából. A New York Times oldalán egy saját maga által írt közleményben jelentette be, hogy amputáltatta melleit, méghozzá megelőző célzattal. Orvosai szerint 87 százalék esélye volt arra, hogy kialakul nála a mellrák, és komoly sansszal a petefészekrák, mivel hordozója a BRCA–1 gén mutáns változatának. A betegség még nem alakult ki nála, de a színésznő a megelőző masztektómia, vagyis emlőeltávolítás mellett döntött, amivel öt százalékra csökkentette a betegség kialakulásának veszélyét.

 

Angelina anyja tragédiája miatt lépett

Rizikó családi vonalon Ha elsőfokú rokonnál (apa, anya, testvér) egyoldali emlőtumor fordult elő, a betegség kialakulásának esélye 30 százalék, ha kétoldali tumor, akkor már 50 százalék. Az egyéb daganatos betegségek szintén hajlamosítanak a mellrákra.

„Anyám egy évtizeden keresztül küzdött a rákkal, és ötvenhat évesen halt meg – írja Angelina Jolie. – Elég hosszú ideig élt még ahhoz, hogy első unokáit még a karjaiban tarthassa, de a többi gyermekem soha nem tudja már meg, hogy milyen szerető és kedves nő volt. A gyerekeim kérdezték tőlem, hogy velem is megtörténhet-e ugyanez. Mindig azt mondtam nekik, hogy ne aggódjanak, de az igazság az, hogy egy hibás gént, a BRCA–1-et hordozom magamban, ami erősen megnöveli a mellrák és a petefészekrák kockázatát. Úgy döntöttem, hogy amennyire csak lehet, lecsökkentem a betegség kockázatát” – szól a színésznő közleménye. Jolie három hónapon át orvosi beavatkozások során esett át, végig titokban tudta tartani a dolgot. Most mégis úgy döntött, hogy megírja történetét, hogy saját tapasztalataival segítsen más nőknek.
Az úgynevezett profilaktikus masztektómia, azaz az emlő preventív célból való eltávolításának lényege, hogy az emlőnek a mirigyállományát veszik ki, vagyis az emlőrák kialakulásáért felelős állományt. A mellbimbót és a „holdját” (Amerikában legalábbis) igyekeznek megtartani, és a mirigyállományt vagy saját zsírszövetből, vagy szilikonimplantátummal pótolják.

 

 

„Erősnek érzem magam, hogy meghoztam ezt a komoly döntést, ami egyáltalán nem csökkenti a nőiességemet. Szerencsés vagyok, hogy van egy párom, Brad Pitt, aki szeret és támogat. Tudtuk, hogy ezt meg kell tenni a családunkért, és tudtuk, hogy ez közelebb hozhat minket. Arra biztatok minden nőt, különösen azokat, akiknek a családjában előfordult a mellrák vagy a petefészekrák, hogy forduljon olyan orvoshoz, aki át tudja segíteni ezen a nehéz életszakaszon, és segít megalapozott döntést hozni” – fogalmaz Angelina.

Amerikában a 90-es évektől őrült sebességgel terjed a masztektómia, vagyis a mell megelőzési céllal történő eltávolítása, jóllehet szükségessége máig erősen megosztja a szakmát. Magyarországon százas nagyságrendben, az érintett nők töredéke választja a megelőzés e drasztikus formáját. Igaz, kevesen is jutnak eleve addig, hogy egyáltalán döntési helyzetbe kerüljenek: az ezt megalapozó, úgynevezett BCRA-szűrés ugyanis nem igazán elterjedt.

 

 

Dr. Révész Zsolt onkológus, plasztikai sebész praxisában nemegyszer találkozik ilyen kéréssel, magát az ezt megalapozó vizsgálatot van, aki egyszerű félelemből, de van, aki családi események miatt kéri.

– Jellemzően a közép és felsőbb társadalmi csoportokhoz tartozó nők esetében kerül szóba a speciális BCRA-szűrés, illetve ha az pozitív, az azt követő preventív beavatkozás. Ez mindig töredéke annak, amennyi esetleg indokolt lenne” – mondja a szakember, aki szerint a vizsgálat egyértelmű eredményt mutat, de olyan százalékot, mint Angelina Jolie bejelentésében szerepel, azért nem tud „produkálni”.

– Sok tényezőt figyelembe véve orvosi konzultációval lehet dönteni a beavatkozás szükségességéről – mondja a sebész.

Dr. Bodoky György onkológusprofesszor, a Szent László kórház osztályvezető főorvosa viszont egyáltalán nem támogatja a masztektómiát. A hozott nyereség ugyanis szerinte messze nem pótolja azt a lelki veszteséget, amit a beavatkozás okoz.

– A daganat kialakulása nagyon sok tényezőtől függ, ráadásul önmagában azzal, hogy eltávolítjuk a kockázatosnak gondolt mirigyállományt, egyáltalán nem zárjuk ki a megbetegedést. Sokkal fontosabb lenne, hogy azoknál a hölgyeknél, akiknél fennáll a hajlam, fokozott figyelemmel, sokkal nagyobb eséllyel szűrjék ki az elváltozást. Arról nem is beszélve, hogy a mesterséges pótlás, az implantátum mögött sokkal nehezebben is lehet észlelni a bajt – mondja a professzor.  

 

Nálunk nehézkes a vizsgálat

Dr. Ungár László onkológus nőgyógyász a szűréshez használt vizsgálat és az ahhoz kapcsolódó diagnosztikai csoport hiányát nehezményezi, szerinte ez üres folt ma a magyar onkológiai ellátásban.
– Ez a vizsgálat az egyike azoknak a lehetőségeknek, amely a rákra, a petefészek és az emlőrákra vonatkozó genetikai hajlamot képes megmutatni. Ez a fejlett világ összes egészségügyi rendszerében, amikor mondjuk a családi anamnézis indokolja, elérhető, nálunk az érintettek töredéke jut hozzá (magánklinikán persze meg lehet rendelni – százezer forint körüli összegért). Például ha valakinél petefészekrákot diagnosztizálnak, alapvető lenne, de ez fel sem merül, nem beszélve a vizsgálatot követő konzultációról, ami pontosan elemezné a valódi kockázatot és mérlegelné a műtét szükségességét – mondja Ungár doktor, hozzátéve, hogy ez a hajlam ráadásul nem állandó: az életkor előrehaladtával a rizikó nő. De a fordítottja sem igaz: attól, hogy valaki nem hordozza a bizonyos „betegítő gént”, még megbetegedhet.
– Mai tudásunk szerint az öröklött kockázat 50 százaléka nem az ismert és jelenleg kimutatható génnel, hanem más genetikai rendellenességgel áll kapcsolatban – magyarázza az orvos. – A petefészekrák bizonyos szövettani típusa indokol ilyen vizsgálatot, a mellrákért pedig az ún. BRCA–1 és BRCA–2 nevű gén sérülése tehető felelőssé. A károsodott sejtek daganatosan átalakulnak, azaz kóros és korlátlan szaporodásra lesznek képesek. Az így keletkezett sejtszaporulat alkotja magát a rosszindulatú daganatot. A BRCA–1 és BRCA–2 gének károsodása lehet örökletes, de okozhatják külső hatások, például sugárzás is: ezt mutatja ki ez a vizsgálat.
Kun J. Viktória