Szerinte Magyarországon nemegyszer figyelhető meg olyan vásárlási kultúra, mintha az egészséges táplálkozásról – dacára az egészségnevelő programok, kampányok széles tárházának – szó sem esne, a szülők bevásárlókocsija gyakran tele csokoládéval, cukros pudingokkal és hasonló nyalánkságokkal. Nehéz hát eldönteni, mi a veleszületett hajlam és mit ad a szülő mintája.
A cukorérzékenyeknél a bevitt nagy mennyiségű, jellemzően finomított szénhidrát hatására a vércukorszint az átlagosnál magasabbra szökik, amitől nagyobb mennyiségű inzulin szabadul fel, ezáltal gyorsítva a cukor sejtekbe való beépülését. A hirtelen dózis és az egekbe szökő vércukorszint eufóriát okoz, amit kimerültség, ingerlékenység, enyhe szédülés követ.
Az édesség a szülői gondoskodást is helyettesítheti. Egy szelet csoki egy kis szeretetadag, amitől a gyerek jól érzi magát. Erősíti a függőséget, ha a nyalánkság a jutalmazás eszköze. Kábítószer-fogyasztáskor ugyanazok a boldogságérzetért felelős vegyületek szabadulnak fel, mint csokoládéevéskor. Szerencsére komoly függőség nem alakulhat ki, ezért elvonási tünetek sincsenek.
Schmidt Judit a megelőzést javasolja: a legjobb, ha az anya és az apa is már a gyermek megszületése előtt egészségesen táplálkozik és fontos a szoptatási periódus alatt is az erre való törekvés. A leszokás hosszú folyamat. Ki kell iktatni a finomított szénhidrátokat és át kell térni a lassú felszívódásúakra (pl. teljes őrlésű gabonafélékre). Csempésszünk az étrendbe egyre több fehérje- és rostdús táplálékot; túrót, sovány húsféléket, tojást, csonthéjas és friss gyümölcsöket, zöldségeket. Az elvett élvezetek helyett új szokásokat kell kialakítani, hogy a gyermek, aki nemrég még két kakaós csigával indította a napot, egy idő után a közös családi bringázást válassza nassolás helyett.